Számos meglepetést tartogatott 2025 is a mobiljátékos közösség számára, de nem mindig pozitív értelemben. Voltak remek címek, viszont idén is bőven akadtak olyan játékok, amelyek nagy ígéretekkel érkeztek, mégis elmaradtak a várakozásoktól. A technikai hibák, a félkészen kiadott játékok, a félresiklott játékmeneti ötletek és a túltolt monetizáció egyaránt közrejátszottak abban, hogy bizonyos projektek már rajtkor elvesztették a játékosok bizalmát. Az alábbi toplistában összeszedtük azokat a 2025-ös mobiljátékokat, amelyek a legnagyobb csalódásként maradnak emlékezetesek.
Godzilla x Kong: Titan Chasers
Elsőre izgalmasnak tűnt, hogy a szörnyfilmek ikonikus párosát egy 4X stratégiai közegben irányíthatjuk, azonban a játék hamar rámutatott a hiányosságaira. A játékmenet túlzottan a bázisépítés és az erőforrások aprólékos menedzselése körül forog, a taktikai összecsapások sem tudnak hosszútávon újat mutatni, miközben a mikrotranzakciók szinte minden fontosabb folyamatot késleltetnek. Így végül Godzilla és Kong jelenléte inkább díszletnek hat, mintsem valódi játékelemnek, ami sok rajongó számára tette ezt az idei év egyik legnagyobb csalódásává.
Minden a játékról: Godzilla x Kong: Titan Chasers hírek, cikkek
Raven2
A Raven2 új életet lehelhetett volna a dark fantasy MMO-k világába, ám a játék hamar megmutatta, mennyire üres a látványos felszín alatt. A grandiózus világ, a brutális csaták és a vizuális pompák mögött semmitmondó történet, súlytalan karakterek és látszatdöntések sorakoznak, miközben a játékmenet nagy része unalmas automata harc. A gacha-rendszer ugyan jelen van, de mire a fejlődés lelassulna, a legtöbben már bőven elveszítik az érdeklődésüket. Így a Raven2 egy technikailag lenyűgöző, ám belülről teljesen üres MMO-ként került be a csalódások közé.
Minden a játékról: Raven2 hírek, cikkek
Resident Evil Survival Unit
A Resident Evil Survival Unit érthetően hatalmas várakozást keltett a rajongók körében, hiszen egy erős franchise áll mögötte, ám a megjelenés után gyorsan kiderült, hogy a játék messze elmarad ezektől az elvárásoktól. A vizuális világ fakó, a bázisépítés pedig egy évtizeddel korábbi mobiljáték szintjét idézi, miközben a Resident Evilre jellemző atmoszféra elmarad. A játékmenet gyorsan monotonná válik, a technikai hibák és a tartalmi hiányosságok pedig tovább rontják az élményt. Mindezek tetejébe a játék agresszívan erőlteti a mikrotranzakciókat, és gyakran kényszerít pay-to-win helyzetekbe.
Minden a játékról: Resident Evil Survival Unit hírek, cikkek
Bright Memory: Infinite
A Bright Memory: Infinite mobilos változata első pillantásra azt ígéri, hogy gyors, látványos akcióval és stílusos közelharci-lövöldözős váltásokkal pörget fel, ám a gyakorlatban több ponton is megbicsaklik az élmény. Az irányítás pontatlansága hamar frusztrációhoz vezet, mert a célzás annyira megbízhatatlan, hogy sokszor könnyebb találatot elérni nélküle, mint vele, ami teljesen szétzilálja az FPS-ekre jellemző precizitást. Ehhez jön még Shelia laposan megírt karaktere, aki hiába látványos a harcokban, de a személyisége nem képes elvinni a hátán a játék gyengeségeit.
Minden a játékról: Bright Memory: Infinite hírek, cikkek
Fly Punch Boom!
Első ránézésre egy őrülten pörgős, anime ihletésű verekedős játéknak tűnik a Fly Punch Boom!, ahol bolygókat lehet szétrobbantani egyetlen ütéssel, viszont a gyakorlatban gyorsan kiderül, hogy az ötlet többet ígér, mint amennyit a megvalósítás nyújt. A reakcióidőre épülő kő-papír-olló rendszer izgalmas, de a valóságban kaotikus, esetleges és frusztráló, mert sokszor a szerencsén múlik minden. Bár rövid távon a látványos ütközések és a túlzó effektek adhatnak pár vidám percet, de a játék összességében nem tud tartósan lekötni, és így az év egyik felejthető címe lett.
Minden a játékról: Fly Punch Boom! hírek, cikkek
Once Human: RaidZone
Sokáig egy ígéretes spin-offnak tűnt a Once Human: RaidZone, hiszen egy pörgősebb, PvP-központú lövöldét ígért az alapjáték posztapokaliptikus világában. A különleges képességek, a loot-vadászat és a Hollow/Manibus mechanikák valóban adnak némi extrát, ám a tartalom mélysége messze nem közelíti meg azt, amit egy önálló játéktól várnánk. A RaidZone inkább hat egy újabb játékmódnak a fő cím mellett, mintsem egy különálló, teljes értékű élménynek, így azok számára, akik valódi újdonságot vártak a spin-offtól, azoknak könnyen az év egyik leglaposabb próbálkozásává vált.
Minden a játékról: Once Human: RaidZone hírek, cikkek
DC: Dark Legion
A DC: Dark Legion izgalmasnak tűnt, hiszen egy látványos stratégiai játékot ígért a DC-univerzum hőseivel és gonosztevőivel. A gyakorlatban azonban gyorsan kiderül, hogy a játékmenet túlságosan repetitív, így a csaták kevéssé változatosak, a karakterek közti különbségek pedig alig érződnek. A zsúfolt, ikonokkal teleszórt felület sem segít, hiszen már a kezdésnél nehéz átlátni a rengeteg lehetőséget. A folyamatos és lassú építkezés, valamint az egyidőben csak egy fejlesztést engedő rendszer határozottan "fizess, ha haladni akarsz" érzetet kelt, ami tovább rontja az élményt.
Minden a játékról: DC: Dark Legion hírek, cikkek
Sonic Rumble
A Sonic Rumble elsőre egy lendületes, többjátékos versenyjátéknak ígérkezik, de hamar kiderül, hogy a mozgásrendszer nem hozza vissza a klasszikus Sonic-epizódok sebességét és dinamikáját. A különböző játékmódok próbálnak ugyan változatosságot csempészni a futamokba, de a drága mikrotranzakciók és a ritkaságokhoz kötött bónuszok inkább zavaróak, mint motiválóak. Bár ingyenesen játszható és mikrotranzakciók nélkül is élvezhető, a fejlődés lassabb, a kozmetikai tárgyakhoz pedig nehezebb hozzájutni. Jó ötletekkel indult a játék, de kevésbé átgondolt, mint ahogy a rajongók remélték.
Minden a játékról: Sonic Rumble hírek, cikkek
Dragon Ball Gekishin Squadra
Dinamikus és látványos harcokkal csábít a Dragon Ball Gekishin Squadra, amely jól megidézi a sorozat lendületét, de a játékmenet sajnos gyorsan önismétlővé válik. Bár a karakterfelhozatal rendkívül gazdag, a küzdelmek kaotikussága miatt alig érezhető különbség Goku, Vegeta vagy épp Frieza között, így a választás sokszor csak kozmetikai jelentőségű. A meccsek többnyire a képességek folyamatos nyomkodására épülnek, kevés valódi taktikát hagyva. Mindezek miatt a lelkesedés könnyen alábbhagy, és a játék inkább rövid ideig szórakoztató, de hamar kifulladó élmény marad.
Minden a játékról: Dragon Ball Gekishin Squadra hírek, cikkek
TrainStation 3: Journey of Steel
Látványos grafikával, részletes korszakváltásokkal és ígéretes tycoon-mechanikákkal csábított a TrainStation 3: Journey of Steel, de hamar a várakozás és a mikrotranzakciók rabjává válunk. A fejlődés fájdalmasan lassú, szinte minden előrelépés időzítéshez vagy fizetéshez kötött. Bár a korszakokon átívelő vasúti építkezés elvben tartalmas élményt adna, a gyakorlatban monotonná válik, ha nem költünk. Az új régiók és a fejlesztések rendre falakba ütköznek prémium erőforrások nélkül, így a játék szerethető és nosztalgikus, de türelem és pénztárca nélkül fárasztóvá válik.
Minden a játékról: TrainStation 3: Journey of Steel hírek, cikkek
Ezek lennének a legnagyobb mobiljátékos csalódások 2025-ben, viszont kíváncsian várjuk, hogy ti miben csalódtatok idén a legjobban? Kinek hogy tetszett a listánk? Várjuk a válaszokat odalent a kommentek között!
Hamarosan pedig érkezik 2025 legjobb játékait összefoglaló listánk!
Bár nem számítottam sokkal jobbra, azért csak reménykedtem...
