Ha a szerkesztőség egyik feléhez hasonlóan már ti is bőven túlléptetek a harmadik X-en, akkor az egyik legemlékezetesebb mobiljátékos élményetek alighanem az első nagyobb kijelzős Nokiákon - mi például a Nokia 5110-esen találkoztunk vele - futtatott Snake-hez kötődik. Ez nem véletlen, hiszen bár a Snake koncepciója sokkal korábbra visszanyúlik, azonban mobilon előtte nem igazán volt más interaktív szórakozási lehetőség, éppen ezért úgy tudtunk örülni annak a néhány mozgolódó monokróm pixelhalmaznak, mintha nem lett volna holnap.
Miután a napokban a kezünkbe akadt néhány korabeli mobiltelefon, lázas nosztalgia lett úrrá rajtunk, és azon túl, hogy rádöbbentünk, mennyire megöregedtünk szinte egy szempillantás alatt, boldogan idéztük vissza azokat az időket, amikor még mi voltunk gyerekek, és mi kuncsorogtunk az ősöknek azért, hogy odaadják egy kis kígyózás kedvéért a telefonjukat, vagy vegyenek nekünk egy saját, ma már csak buta telefonként ismert, de akkor csúcsként kezelt készüléket. Hogy miért rajongtunk annak idején annyira a Snake-ért? Erről gyűjtöttünk össze most néhány nosztalgikus gondolatot!
Akkor nem is tudtunk elképzelni nagyon mást a mobiltelefon kis képernyőjén - a legvadabb álmainkban sem merültek fel érintőkijelzők, sőt színes kijelzők sem nagyon -, és nem is volt akkor éppen más mobiljáték a piacon, mint a Snake. Nagy király volt, akinek a kilencvenes évek végén Nokia 5110-es volt a birtokában, és szinte bárhol is járt, játszani tudott vele. Ha akkor szóba került a mobiljáték, nem is tudtunk másra gondolni, csak a Snake-re! Ami a Nokia 3310-essel és a Snake II őrülettel csak tovább fokozódott!
Hirtelen testközelbe hozta a kézi konzolos élmény
A kilencvenes évek végén már azért itthon is relatíve jó áron lehetett kézi konzolokhoz jutni, de az alacsony fizetések miatt nagyon kevesen tehették meg, hogy ilyesmire beruházzanak. Óriási népszerűségnek örvendett az a gyermek vagy tinédzser, akinek saját handheld volt a birtokában, és emiatt igyekezett is mindenki jó barátságban lenni vele, hátha játszhat egy kicsit vele (felénk egy csomag tartós elem volt az ára pár perc játéknak). A Snake elterjedésével azonban ez az élmény, a bárhol és bármikor játszhatok ideája egy csapásra mindenkihez karnyújtásnyira került, még ha egy Nokia 5110-es sem volt éppen olcsó akkoriban.
Megunhatatlan koncepcióval rendelkezett
A Snake önmagában egy igencsak közérthető és megunhatatlan koncepciót ölelt fel. Egyszerű volt, mindenki által könnyedén érthető, ezáltal hetek, sőt hónapok után is képesek voltunk ugyanolyan izgalommal belevetni magunkat kígyónk terelgetésébe, mint a legelső alkalommal. Nem véletlenül, hiszen gyerek és felnőtt egyaránt könnyen tudta kezelni, és nagyon egyszerűen elsajátíthatta a falánk kígyó irányítását.
Mert gyakorlatilag számtalan alkalommal újra lehetett kezdeni és élvezni az élményét úgy, hogy közben mindig képes volt kihívást kínálni a képernyőn véletlenszerűen megjelenő élelemdarabkákkal. Aki emlékszik rá, az első Snake még nem engedte át a kígyót a falakon, így a saját farkába való ütközés még ugyanolyan veszélyforrást jelentett, mint a falak.
Mert senki sem győzött benne soha
Netán ti ismertek olyat, aki valaha is győzelmet aratott a Snake-ben, netán eljutott egy második szintre, vagy bármi egyéb eredményt elért benne? Ha igen, akkor nagy valószínűséggel csak mi nem voltunk túl kitartók - pedig higgyétek el, megszámlálhatatlanul sok órát toltunk bele anno -, hiszen győzni soha nem tudott senki.
Voltak rekordok, folyamatosan számoltuk, hogy ki mennyi jutalomfalatot tudott letolni a kígyó torkán, de győzni soha nem győzött benne senki. Ez valahol egyfajta misztikumot, és nagy újrajátszhatósági faktort is adott a Snake-nek!
Ti is játszottátok?
