Tudjátok, mely mobiljátékokat szeretem nagyon? Az egyszerűeket. Nem vagyok oda a gondolkodásért; nekem bőven elég a puszta nyomogatással járó kikapcsolódás, miközben csinos hölgyeket, illetve ideális urakat bámulok. És ezért letöltöttem a League of Angels harmadik részét, majd ugyanazzal a lendülettel töröltem is.
Elég szomorú, hogy manapság egy játékot már játszani sem kell, mert azt is megcsinálja helyettem a mesterséges okosság. Úgyhogy vissza is vetettem magam a jól kinéző játékok világába, hátha találok egyet, ami elég komplikált az ízlésemnek; íme a Fantastic Beasts' Legend. Ez is egész kellemesen fest és az előző "játékhoz" képest némileg proaktívabban kell a kijelzőt csapkodni. Ideális.
Ám mielőtt belevágnánk, megkérdezném, hogy szerintetek egy videojátékot el lehet-e adni csak a grafikájával? Igen, igen, a kinézet az egy szerves része egy ilyen alkotásnak, hisz a játékos nem akarja, hogy beletörjön a szeme a látványvilágba, azonban miért kezdenék neki egy olyan alkotásnak, melyet egy arannyal lefújt salakanyaghoz lehetne hasonlítani?
HELIKOPÁTER!!!
Mint a League of Angels, a Fantastic Beasts' Legend is a külsővel próbálja megfogni a játékost, hogy egy rendkívül könnyű játékmenettel tartsa őt meg. Belátom, mai tesztünk alanya szórakoztatóbb, mint az angyalos mizéria, mely igazából ugyanazon "alkotás" harmadjára eladva, ám ez nem jelenti azt, hogy ettől automatikusan jó lenne.
Pedig az alapvető premissza nem rossz. Gatcha-féle gyűjtögetős móka, némi mondvacsinált sztorival, melyet úgy fogunk átugrani, mintha ott sem lett volna. Itt a monstrumokon van a hangsúly, melyekből igen sokat szerezhetünk az elején, és később kicsivel ritkásabbá válnak, főleg az igazán jók. A kezdőszettekben lesz néhány ütős példány, úgyhogy gyorsan belevethetjük magunkat a játékmódok halmazába egy kompetens csapattal. Ezek során különféle nyersanyagokra szert tehetünk, melyek felhasználásával fejleszthetjük lényeinket, újakat nyithatunk ki (tojásokból), egyre erősebbé alakítva így a bandánkat.
Más szörnyek megkajálásával lehet a csillagszintjeit növelni a kedvenceknek.
Ijesztően ismerős a recept, de első ránézésre nem bántam. A szörnyek portréi szemrevalóak, fejleszteni őket pofonegyszerű, és ugyan a játék rengeteg jutalmat szór a nyakunkba, nem viszi túlzásba azt. Meglehetősen sok játékmód áll a rendelkezésünkre, persze miután kipróbáltuk az összeset látni fogjuk, hogy tulajdonképpen mindegyik ugyanarról szól.
A kampány végigvezet minket egy világon, ahol pontról pontra haladva kell csatákat letudnunk. Előbb-utóbb belebotlunk egy főellenségbe, aki egy kicsit nehezebb, aztán megyünk is tovább. Egy tornyot is megmászhatunk, melynek minden szintje egyenletesen erősödő rosszaságokat tartalmaz, illetve a "Trial" menüpont alatt egyéb kihívásokkal is találkozhatunk, melyek mind ugyanolyanok: le kell csapni ellenséges csapatokat.
A tipikus tank-sebző-támogató struktúrát követi a csapatfelállás.
Klánokba is szerveződhetünk, melynek révén egy újabb összecsapás is elérhetővé válik, de emellett barátokat is szerezhetünk (barátságpontokért, melyeket szörnyekre válthatunk be) és más játékosok csapatait is kihívhatjuk, ha el akarunk érni a PvP ranglista legtetejére. Én mondjuk nem akartam, de lehet, bennem van a hiba. Vagy a játékban, mert mikor legelőször próbáltam ki ezt a módot, semmit sem láttam a játékoslistából egy csúnya bug-nak hála.
Nem mintha ettől függetlenül nagyon érdekes volna a játék. Ez viszont nem azért volt így, mert nem történt semmi. Épp ellenkezőleg, rengeteg minden történik, ha felfedezzük a végtelen lehetősségek tárházát, amit én most a képernyőnek nevezek. Tele van ikonokkal a játéktér, és ez borzalmasan irritáló, azonban ezek a gombok ritkán vezetnek érdekes helyekre.
A has kivillanhat, de a vállakat páncél fedje.
Mint a kedves angyali ligás sorozat, a Fantastic Beasts' is minden adandó alkalmat megragad, hogy lenyomjon valami reklámot a torkunkon. Ezt végső soron meg tudom érteni, mivel a saját hirdetéseiket, "kihagyhatatlan" ajánlataikat villantják elém, de mikor több "tutorial" átvezető is ilyenben ér véget, akkor elgondolkozom nagyon, hogy tényleg szükségem van-e erre.
Rájövök, hogy nincs. Van-e értelme végigszenvednem magam a nonszensz sztorin, az unalmas, minimális taktikázást igénylő játékmeneten ahhoz, hogy dekoratív szörnylányokat bámuljak? Nos... kicsit? Ez mondjuk érdekes: az összegyűjthető lények nagyrésze férfi vagy semleges nemű, nőből nincs túl sok. Azonban az összes hölgykarakter humanoid és igencsak... khm... kellemes látványt nyújtanak, míg a férfiak és nemtelenek bestiális, emberi avagy keverék alakban jelennek meg.
Itt lehet a csillagokhoz imádkozni, hogy fejbe vágjanak cuccal az égiek.
Persze itt most a portrékra gondolok; a játékbéli megvalósítást nem vitték túlzásba a készítők. Az avatárok úgy-ahogy hasonlítanak a forrásként szolgáló képekre, azonban maximum 10 FPS-sel felvértezett animációval dolgoznak a harcok során, úgyhogy itt sem számíthatunk semmi érdekesre, vagy látványosra. Ha mégis találnánk, a rengeteg bug, a nehezen érthető, hanyag szövegfordítás hamar el fogja venni a kedvünk az egésztől. Az enyémet rekord sebességgel vágta agyon a Macaque nevű lény, aki Son Goku félresikerült testvére, és magyarra fordítva makákót jelenti a neve. Találó.
A Fantastic Beasts' Legend nem más, mint egy tipikus, kínai pénzlehúzó, ami minden másodpercben háromszor szúrja ki a játékos szemét a "KÖLCSÉÉÉÉ" típusú ajánlatokkal, ám cserébe nem szolgáltat semmi érdekeset. És még így is azt mondom, hogy jobb, mint a League of Angels, mert legalább nem akar helyettünk csinálni mindent. De általában fél óra után játszhatatlanná válik, és újra kell indítanunk a programot. Igen, "sokkal jobb" játék, heh...
A Fantastic Beasts' Legend letöltése itt: Google Play | iOS App Store
