Az ismétlés a tudás anyja; az imitáció a legnagyobb bók, amit valaha lehet kapni. Fennkölt gondolatok, több-kevesebb igazsággal bennük, ám rendkívül aktuálisak, főleg a mobiljátékos világban, ahol olyan mértékben történik ennek a két állításnak a gyakorlása, hogy ha elhangzik egy játék címe és/vagy zsánere, akkor a legtöbb játékos tudni fog nagyjából mindent róla.
Gatcha mókánál gyűjtögetni kell és harcolni. És sok esetben kukkolni a szép lányokat. Az "endless runner"-eknél ugrabugrálásra, ügyeskedésre lesz felszólítva a játékos, ha el akar jutni messzire. Egy farmos alkotásnál pedig egy tanyát vagy kisebb települést pátyolgat a telefont szorongató felhasználó.
Igazán egyedit, kiemelkedőt alkotni nagyon nehéz, főleg, hogy nap, mint nap jelennek meg mobiljátékok manapság, melyek alkotóit nem érdekli az eredetiség, csak az "áldozatok" figyelmének megragadása. Szegény játékos hogyan döntsön így?
A villámra, ha rányomunk, akkor eltűnik. Bárcsak így működne a való életben is.
Hasonló helyzetben találták magukat a Fantasy Town készítői is, de ők azért nem egydimenziósan gondolkoztak. Ők némi fantáziát és szögletes grafikát kevertek a megszokott receptbe, mely olyan jól sikerült, hogy én gond nélkül összekevertem a Garena Fantasy Town-nal.
Ez amiatt volt, mert nagyjából ugyanúgy fest mindkét alkotás. Mondjuk letölteni nem tudtam eme utóbbit, így lehet, el van dugva itt egy olyan turpisság, melynek a felderítéséhez a "Dark web"-et kellene (már megint) bejárnom, arra meg nincs időm.
Lényeg a lényeg, mai tesztünk alanyában a játékost váratlanul kinevezik egy település polgármesterévé, pedig ő csak le akar volna onnan lépni, mert nem kedveli a trollokat, akik egyébként szétbarmolták a szóban forgó helyet, és nem is szeret vezető pozícióban lenni. De a sors nem kérdezte meg őt a véleményéről, úgyhogy kénytelen újjáépíteni az elpusztult várost, és feléleszteni az összeomlott gazdaságot.
Az elefántexpressz. A gyerek mellett a szüleit is munkára foghatjuk később.
Lépésről lépésre haladunk előre és a játék mindvégig fogja a kezünket. Küldetésekkel segíti rávezetni az újdonsült vezetőt a megfelelő útra és nekünk pedig nem kell az engedelmeskedésnél többet csinálnunk, egy-két kivételtől eltekintve.
Például a különféle házakat, a kiegészítő termőföldeket, a díszeket és az utakat azért nekünk kell lehelyezni, ennyire nem automatikus a rendszer, de az építési lehetőségeink és a környező területek tisztítása, így birodalmunk növelése, mind profilszinthez kötött.
Minden egyes betakarítás után jár tapasztalati pont (az áru mellett), melynek mennyisége a várakozási időtől függ. Természetesen a komplikált cikkek az igazán nagy pontforrások (ruhaanyag, cipő, varázstárgyak stb.) a terményekkel ellentétben (búza, kukorica, cukornád, pamut stb.), illetve kalandozásból és kereskedésből is sok csillagot lehet szerezni.
Kalandok az ásványok között. Te Józsi, ez a hely nekem ismerős...
A kereskedés eléggé sokrétűen van megoldva: lehet sárkánypostával csomagokat küldeni egyesével, vagy elefántpostával egyszerre többet, nagyobb jutalomért, de a barátainknak is felajánlhatunk árukat, akik megvehetik, ha épp szükségük van rá. Vagy mert jóarcok. Ahogy haladunk a szintekben úgy lesz itt is egyre több lehetőségünk.
A kalandozáshoz emberek kellenek. Harcosokra, kalandorokra és mágusokra lesz szükségünk, akiket el lehet zavarni... kalandozni (legfeljebb négyet lehet egy helyre küldeni). Csillagszintjük és speciális képességeik határozzák meg a láda minőségét, amit zsákmányolnak a móka végén.
Ha pedig vannak felesleges karakterek, akkor "feláldozhatjuk" őket, hogy tapasztalati pontot adhassunk a többinek, illetve három ugyanolyan csillagszámú emberkét egy magasabb szintűvé olvaszthatunk össze.
A troll kerget, a nép rohan, papa pedig szónokol. Megesik, no.
Nincs energiacsík, még csak az hiányozna, így is kénytelenek vagyunk várakozni arra, hogy beosztottjaink végezzenek a feladataikkal. De ez nem jelenti azt, hogy hamar kifogynánk a tennivalóból. Rengeteg opcionális esemény bukkan fel, a kötelezőkből pedig van egy csomó, úgyhogy nem fogunk egyhamar kifogyni a tennivalókból.
Ha mégis bekövetkezne ez, akkor barátainkhoz is ellátogathatunk problémákat megoldani jutalmakért, küldhetünk nekik szeretetcsomagokat (ők ezt viszonozhatják, ha nem irigyek), céhhez is csatlakozhatunk, és ha nagyon unatkozunk, akkor karakterünk kinézetét is változtatgathatjuk.
Nem mintha olyan nagyon érdekes volna ez az egész, lévén, hogy a grafika eléggé... khm megkérdőjelezhető. Engem a Minecraft-éra emlékeztet, amit nem tudnék szépnek titulálni, de elképzelhető, hogy bennem a hiba.
Huhh ideje aratni. Már megint. Jajj, nem bírom ujjakkal.
Ebből fakadóan a szereplők kinézetei nem igazán izgalmasak. Az épületek elfogadhatóan festenek, és a szubjektív hiányosságok ellenére az egész játékból árad a meseszerű hangulat, úgyhogy nincs igazán panaszra okom. A kivétel meg senkit sem érdekel.
A történet úgy-ahogy szórakoztatóra lett megírva. Mivel rajtunk áll, hogy mennyire haladunk a fejezetek megnyitásához szükséges anyagok kitermelésével, ezért ki lehet zökkenni a ritmusból, de legalább, ha nem is a legkoherensebb, nem veszi magát túl komolyan, így el lehet rajta nevetgélni.
Viszont túl nagy meglepetésre ne számítsunk. Persze nem kell minden játéknak valami újjal előrukkolnia, ha szórakoztató és megfogó. A Fantasy Town pedig az. Ha a prezentáció bejön, akkor az csak hab a tortán; nekem nem jött be, de hát sokan mondták már, hogy nem vagyok tökéletes.
A Fantasy Town: Farm & Friends letöltése itt: Google Play | iOS App Store
