Az unatkozó ember egy veszélyes élőlény, ugyanis ilyenkor olyan dolgok is az eszébe jutnak, melyekre az épeszű elme azt mondja, hogy nem. Például itt vagyok én, egy gyakorta unatkozó élőlény, kinek ma az a "grandiózus" ötlete támadt, hogy leálljon vitatkozni egy szótárprogrammal.
Csupán egy ártatlan kérdéssel kezdődött az egész: a "funnel" szó jelentése felől érdeklődtem, ugyanis ilyet nem gyakorta látni egy videojáték címében. Kíváncsi voltam, hogy mire is utalhat a Fatal Funnel szókombináció. Igazából erre a kérdésre hamar megtaláltam a választ, azonban rábukkantam a "funnel cake" kifejezésre is (tévedésből), ami sem a szótár, sem pedig a gúgli keresője szerint sem volt kürtöskalács. Pedig ez a kifejezés nagyon gyakran felbukkan a kedves hazánkban található kalácskészítő bódékon. Akkor mi az igazság?
A koponyás, páncélos rosszaság a főellenség. Két élettel. Jujdeijesztő.
Nos, erre a kérdésre inkább most ne találjunk választ, inkább lássuk, hogy mitől is olyan halálos az a halálos tölcsér (Fatal Funnel). Egy felülnézetes játék mai tesztünk alanya, ahol két muksót irányítunk pályáról pályára, lelőve az ellenséges egységeket, miközben töltényt, páncélt és pénzt gyűjtögetve igyekszünk életben tartani a két jómadarat.
Rányomással jelöljük ki az irányítani óhajtott emberkét, és ugyancsak tapival tudjuk megmondani neki, merre menjen. Ha lenyomva tartjuk ujjunk, akkor lelassul a játékidő (ugyanis valós időben történik az akció), és húzással ki tudjuk jelölni, hogy pontosan milyen irányban menjen kijelölt katonánk. Pergős nyomogatással és húzással főhőseinket szinte egy időben is tudjuk irányítani.
Egy pálya felénél vehetünk némi segédanyagot; csak pénzünk nem lesz rá.
Célunk teljesítését ellenséges úriemberek fogják megnehezíteni, kik ide-oda sétálva őrködnek, és kérdés nélkül tüzet nyitnak, ha belekerülünk a tölcsérbe, mely a látókörüket, illetve a lőtávjukat mutatja. És akkor már látjuk is, mire utalt a cím, ugyanis saját emberkéink is rendelkeznek ilyen tölcsérekkel, bár nekik nem kell látómező, csupán lövési irány. Illetve fegyver. Az alap stukker, nem valami hatékony, de ahogyan teljesítjük a pályákat és nyitogatunk ládákat, úgy szert tehetünk jobb mordályokra.
A jó fegyver azért esszenciális, mert a nagyobb sebzés mellett potenciálisan gyorsabban is lőhet, és itt ezen van a nagyobb hangsúly. Ha nem tudjuk pergősen elintézni a célpontjainkat, akkor azok visszalőhetnek, ami a végső értékelésnél fogja rontani a teljesítményünket (feltéve, ha tényleg megsérül egy muksónk, és nem csak a páncélt lőtték le róla). Emiatt rendkívül fontos hátba támadni az ellenfeleket, amikor csak lehet, ugyanis ilyenkor bónusz sebzést szenvednek el, ráadásul azonnal ellentámadni sem tudnak.
Bankrablásos bónuszpályákkal kereshetünk némi extra zöldhasút.
Viszont nem csak így hátulról érdemes rajta ütni a rosszfiúkon, de csapdát is lehet nekik állítani. Például az egyik emberkénkkel egy célpont látómezejébe kerülünk, az észrevesz és elindul felénk. Mi hátrahúzódunk a csalival, majd a lesben álló második katonánk oldalba kapja az őt nem látó ellenfelet. Ha több élete van a rosszaságnak, mint tűzereje a rajtaütőnek, akkor a csalétekkel is előugorhatunk, besegítve a mókába.
Jó koordinációval, rajtaütéses taktikákkal a győzelem biztos szinte minden esetben, azonban, ahogyan haladunk a pályákon, ez egyre nehezebbé válik, ugyanis az ellenfelek exponenciálisan megszaporodnak, ráadásul az életük is több lesz, mint egy, vagy kettő. Itt jönnek be a jobb fegyverek, azonban minden stukker, mely nem az alap, lőszert használ. Emiatt alaposan át kell gondolni, hogy miután kifogyott az első adag töltény, hogy felvegyük-e az extrákat azonnal egy adott helyszínen, vagy előbb levadásszuk a kevés életerejű ellenfeleket előtte?
Ládákból fegyverszeleteket húzhatunk ki, melyekből fejleszteni is lehet az adott mordályt.
Ha végeztünk mindenkivel egy pályarészen, akkor embereink azonnal megrohamozzák a kijáratot, hacsak nem rángatjuk el őket manuálisan, mert lenne mit összeszedegetni még a területen. Ebből nem nehéz levonni azon következtetést, hogy egy pálya több helyszínből is áll. Az utolsó végén egy főellenség vár ránk, aki szokszor nem több egy átlagos harcosnál, kinek az életcsíkja mellé egy koponyát biggyesztettek, és kapott némi páncélt is a testére.
Szóval az alapvető játékpremissza rendkívül egyszerű, bár az irányítás nem a legintuitívabb. Néha nem fogja fel a játék, hogy pontosan hová is nyomtunk, és igazgatni kell a kijelölt emberkét, ha nem akarjuk, hogy kilógjon egy búvóhely mögül. Ráadásul egy pályát három nehézségi szinten is teljesíteni lehet, mely néha előfeltétele az újabb pályának, amit nem igazán éreztem sportszerű megoldásnak, lévén, hogy már az első pályák is hajlamosak roppant nehezek lenni, ha a kitüntetéssel járó feladatokat is teljesíteni akarjuk.
Mindenki másképp csinálja (valaki hátulról).
Ilyen misszióból négyet kapunk minden szinten: nem szabad elbukni a küldetést (a készítők már ezért is adnak egy arany rendőrségi medált), le kell puffantani az összes ellenfelet, két perc alatt győzni kell (bár nem egészen egyértelmű, hogyan számolja ezt a rendszer), illetve nem szabad egyik emberkénknek sem megsérülnie (a páncélveszítés belefér). Úgyhogy csak a legjobbakat várják az igazán szaftos pénzjutalmak, melyekből ládákat vehetünk, illetve az abból megszerzett fegyvereket fejleszthetjük.
A prezentáció elfogadható, annak ellenére, hogy primitív. De legalább még a régi telefonok tulajdonosai is bátran beszerezhetik eme alkotást, hogy aztán ugyanolyan értetlenséggel kiabáljanak vele, hogy "De miéééééééééééért?!", mint mindenki más, mikor belefutnak érdekes bug-okba (az ellenfeles katonák hajlamosak a környezetbe ragadva megjelenni egy pályán). A végeredmény, ettől függetlenül, kellemes, még ha frusztráló is, azonban inkább vagyok ideges, semmint unatkozzak. Hisz dühösen csak magamban tudok kárt tenni, ám ha támad az unalom, akkor a hülyeség is támad; és nem akarom, hogy kitagadjanak otthonról? már megint.
A Fatal Funnel letöltése itt: Google Play | iOS App Store
