Ismét támadnak az anime lányok; baj? De még mennyire... hogy nem. Na jó, belátom, most már nem ártana némi edereti vonzerővel is előállniuk a mobilvilág játékkészítőinek. Nem ártana, de nem véletlenül játszom még mindig a Rage of Destiny-vel, illetve az Azur Lane-nel. Trigunának és Bremerton-nak egyszerűen nem lehet nemet mondani.
Ebből talán nem nehéz kitalálni, hogy mai tesztünk alanya is Japánból jött és egyértelműen a férfiközönséget célozza a kellemes látványvilágával; mechek és dögösen felöltözött fiatal lányok, kell-e ennél több? Nos, igen, valami játékmenet is jól jönne, hisz a mókásan meganimált mell csinos, meg tudja fogni az érdeklődést, azonban azt meg is kell tartani. Szerencsére a Final Gear szép mennyiségű tartalommal is el lett látva.
Egyedi, karekterspecifikus sztoriszegmensek is várnak ránk.
A történetbe inkább nem mennék bele, mert nem éppen a legtisztább módon kerül elmesélésre. Legyen elég annyi elsőre, hogy mechekben ücsörgő lányokat irányítunk, kik mennek és irtják az ellenséget. Pályáról pályára haladunk, miközben a szereplők beszélgetései nyomán egyre jobban meg ismerjuk a világot, illetve a szerepünket a történésekben.
A harc szerencsére egyszerűbb. Legfeljebb négy fős csapatokkal kommandózhatunk, és akár több alakulatot is elküldhetünk a későbbi pályákra. Egy adott célt kell teljesítenünk, mely lehet egy kijelölt terület elfoglalása, az ellenséges csapatok leütése, de néha csupán a főmuftit tartalmazó bandát kell belecsavarnunk a földbe.
A "jó" csapatfelállás: három bombaszóró és egy árva géppuskás.
A harcmezőn szaladgáló egységeket kis ikonok jelzik. Rányomva az egyik csapatunk szimbólumára és ide-oda húzogatva tudjuk irányítani azt a térképen. Ha összeütközik egy piros szimbólummal, akkor elindul a valós időben történő csata. Ilyenkor egy lány felett vesszük át az irányítást a virtuális joystick-kel, és támadni vele a jobb oldalon található nagyobb célkereszttel tudunk.
Ölések után egy kék csík töltődik a karaktereink portréi alatt. Amint megtelik az egyik ilyen mérce, akkor azzal a szereplővel egy erősebb csapást lőhetünk el. Váltogathatunk is a lányok között, ha épp olyannak telik meg a kék csíkja, akit alapvetően nem használnánk. Alternatív megoldásként benyomhatjuk az automatikus csatározást is, mely nem egy rossz ötlet, kivételesen, ugyanis nagyon hamar el lehet veszni az egymásra halmozódó mehanikus egységek között.
Khm... mit is akartam csinálni? Ja, igen, fejleszteni.
Remélhetőleg győzelemmel zárul a pálya. A szereplők tapasztalati ponttal, mi pedig nyersanyaggal és pénzzel leszünk gazdagabbak; van is mindből annyiféle, mint a nyű. Sajnos ezen játék is követi a trendet, amit sok gatcha alkotás: ha minél több cuccot beleszuszakolnak a rendszerbe, akkor annál bonyolultabb lesz fejleszteni emberkéink, de legalább jó sok időt bele fognak ölni a játékosok. Ha bírják türelemmel.
Persze ez egy komplex fejlesztési rendszert is magával von, amivel alapvetően nincs baj. Nem rossz dolog, ha a karaktereinket millióféleképp tudjuk fejleszteni, a felszerelésükről nem is beszélve. Az egy szettbe tartózó mech fegyverek és páncélok bónuszokat is adnak, ha egyszerre vannak jelen az egyik pilótán, ráadásul ritkaságától függően növelhetjük egy tárgy értékeit, aranyért cserébe.
Jap, értem, mi történik aham...
Ha épp nincs megfelelő eszközünk, vagy híján vagyunk a jó pilótáknak, bármikor elmehetünk lányokat leszerződtetni, illetve alkatrészekből fegyvereket gyártani. Szerződéses papírokon kívül prémium kristály költésével lehet kibővíteni a pilóta rostánkat. A hölgyek ritkasága a normáltól az ultra ritkáig terjed. A fegyverek terén is hasonló ritkaságokkal találkozhatunk, a játék pedig nem fukarkodik a jó cuccokkal, nagyon hamar fel fogunk tudni állítani egy-két ütőképes csapatot.
A kampány különféle helyszíneken fog végigvezetni minket, azonban haladni csak akkor tudunk, ha a csapatunk szintje elér egy bizonyos értéket. Ez a szám minden teljesített küldetés után növekszik, és limitálja katonáink tapasztalati szintjének maximumát. Gyakran rá leszünk kényszerítve, hogy mellékfeladatokat, kisebb munkákat végezzünk el, melyek nem adnak a sztorihoz semmit, de legalább a sima missziókhoz képest sokkal több csapat XP-vel látnak el.
A hat kaszt három nagy osztályba sorolhatóak: frontline, rövid távú és hosszú távú tüzérek.
Ezen a kalandon kívül individuális történetszálakat is megleshetünk, küldetéssorozatokat, ahol az egyik pilótánk kerül a középpontban. Továbbá időszakos események is várnak ránk, mindenféle érdekes és egyedi jutalommal kecsegtetve. Eleinte elég sok jutifalatot borít ránk a játék, de ez nem új. A gondosan adagolt ajándék nem fogja egykönnyen menekülni hagyni a játékost.
Multiplayer sajnos nincs. Még más játékosok csapatait sem verhetjük össze offline módban. Kár érte, de a rengeteg feladat, mellékküldetés, másodlagos munkák, felkérések és hasonló mókák így is eléggé le fognak foglalni minket. Szóval nem rossz a végeredmény, bár nem is nagyon akciódús, főleg, ha rászokunk az automata haddelhadd használatára, mint én tettem.
Déja vu? I have been to this place before? HIGHER ON THE STREET... (valaki lőjön le)
Az egyetlen dolog, amit igazán negatívként fel tudnék hozni, az a pilóták fajtáinak erőeloszlása. Van néhány kaszt, melynek képviselőinek nincs sok keresnivalója egy jó csapatban. Például túl sok hasznát nem láttam a mesterlövészeknek és a gránátdobálóknak, mivel roppant lassan töltöttek újta, túl sokat nem sebeztek és a gyakorta hátulról támadó ellenséggel nem igazán tudtak mit kezdeni.
Ettől függetlenül egy próbát mindenképpen megér a Final Gear, ha nem vagyunk az anime lányokra allergiásak, szeretjük a mecheket, és hajlandóak vagyunk elfogadni a PvP hiányát. Rengeteg tartalom, történetmesélés és fejlesztési lehetőség vár ránk, sőt, még kapcsolatot is építhetünk kedvenc pilótáinkkal, akár el is vehetjük őket. Mert éljen a poligámia, illetve a hárem fantáziának az éltetése. Ugh van baj...
A Final Gear letöltése itt: Google Play | iOS App Store
