Ismerjük a Flappy Bird-öt? Nagyon remélem, hogy igen, de ha mégsem, íme egy kis háttértörténet. 2013-ban látta meg a napvilágot ez a végtelenül addiktív, mégis kétes hírnevű alkotás, azonban csupán pár hónapig volt elérhető. Ez a mérhetetlen sikerének volt köszönhető, mely megrettentette a játék készítőjét, aki a megjelenést követő évben le is szedte az Apple és a Google áruházaiból. Saját magát hibáztatta az úriember, hogy egy olyan alkotást hozott létre, amire túlságosan is rákattantak a játékosok. Vagy csak rájött, hogy a nagyjából ötvenezer dolláros napi jövedelméről macerás lenne elkészíteni az adóbevallást.
Azonban, a játék sikerének hála, a leszedést rengeteg klónjáték követte, más fejlesztőktől, akik meg óhajtották lovagolni a Flappy Bird népszerűségét. Ugyan ez a trend a kettő, fent említett cégnek hála rövid életű volt, hisz jobbra-balra szedegették le az ilyen az arcátlan másolatokat, Dong Nguyen műve a mai napig kihatással van a mobiljátékos szcénára. Mai tesztünk alanyát is a Csapkodó Madár ihlette, mely a Galaxy Bird Flight nevet viseli magán.
Ezeket az akadályokat még könnyű átvészelni...
Mint a nagy "mentor", eme mű is rendkívül egyszerű, ám mégis nagyon hamar komplikálttá tud válni a megszaporodó adalékok miatt. Egy madarat irányítunk, akinek azon aspiráció melengeti a szívét, hogy kirepüljön az űrbe és bejárja az egész világegyetemet. Legalábbis szerintem; egy végtelen játékmenetet kapunk, űr tematikával. Hogy miért madár a főszereplő, lövésem sincs; lehet jó kis játék az a Flappy Bird, de nem kell minden aspektusát átemelni, ha nem logikus.
A haladás vertikálisan történik, némi horizontális manőverezési lehetőséggel kiegészítve. Madarunk arra lendül, amerre ujjukat húzzuk, így minden irányba el tud röppenni az állat (vagy repülőgép, feltéve, hogy beszereztük azt a megvásárolható szereplők listájából, ahol maga Faby is megtalálható). Erre szükség is lesz, ugyanis az út felfelé minden csak nem biztonságos. Ahogyan haladunk szintről szintre, egyre több akadályt fog hozzánk vágni a rendszer, és már a harmadik résznél is elvérezhetünk, ha nincsenek kiélezve a reflexeink.
Jó, hát nincs Flappy Bird klón az ikonikus madár nélkül.
Persze a nehézségi szint hajlamos ugrálni, attól függően, hogy milyen akadályokat vezet be a rendszer a következő résznél. Például rendkívül egyszerű kitérni az ide-oda vándorló fűrészek elől, mivel a pályájuk fix, illetve nem mozognak olyan gyorsan ahhoz, hogy ez probléma legyen. Azonban, ha mindez kiegészül zöld lények köpködéseivel a második etapnál, utána pedig majmokkal, kik teleszórják a "légteret" banánokkal, akkor hamar a kezdő tábortűznél találhatjuk magunkat.
Viszont a halál nem jelenti azonnali végét kalandunknak, hisz a játék mindig új terepet gyárt minden egyes futam kezdetén, és bár ezek tematikában hasonlítani fognak egymásra, formára csupán minimális lesz a megegyezés. Ráadásul az akadályok is dinamikusan változnak, úgyhogy sosem az ismétlődésből fakadó idegességünk miatt kivágni telefonunkat az ablakon. Hanem inkább az akadályok kiegyensúlyozatlan mivoltának hála.
A zöld mókot köpködő MS Pain szörnyek meglepően irritálóak tudnak lenni.
Utunk során három "powerup"-pal találkozhatunk: csillaggal, szívvel és drágakővel. A csillag hatását a Super Mario franchise játékosai már előre sejthetik; felvétele után sebezhetetlenséget kapunk néhány másodpercig. Sajnos nem jelzi semmiféle mutató, hogy pontosan mikor is fogy el ez a "serkentő", úgyhogy saját magunk leszünk kénytelenek számolgatni a másodperceket.
A szív felkapása ugyancsak egyértelmű hatást von maga után: megnő eggyel az életünk. Mikor madarunk lefejel egy akadályt a pályán, és van még plusz élete, akkor elvileg védelmet élvez minden ártalom ellen kis ideig, ahogyan az a klasszikus platformereknél megszokott, azonban ezt úgyszintén nem lehet követni. Nem villog a karakter, nem kapunk semmiféle mutatót, mércét, úgyhogy valami teljesen nyakatekert logika alapján működik ez az úgynevezett " invincibility frame". Lényeg, hogy életveszítés után gyorsan húzzunk biztonságos helyre.
Minden pályaváltásnál van esélyünk extrákat vásárolni.
Végül, de nem utolsósorban, a drágakő pénzt ad, nem is keveset. A pénz jó dolog, a pályák tele vannak szórva bronz-, ezüst- és aranyérmékkel, melyek más-más mennyiséggel növelik meg pénztárcánk kövérségét. Pályaváltásnál mindig találkozni fogunk egy árussal, akitől plusz életet, gyorsaságot, illetve gravitációcsökkentést vásárolhatunk. Az utóbbi azért kell, hogy ne zuhanjon le azonnal állatkánk, ha épp nem húzogatjuk ide-oda egy adott képen. Sajnos ezek a pluszok kizárólag a futam erejéig hatnak.
Továbbá új karaktereket is vehetünk, ha hajlandóak vagyunk mellőzni a bónuszok vásárlását, és inkább a gyűjtögető életmódot választjuk (ha meghalunk, akkor a futam alatt összeszedett pénzünk egy nagy bukszába kerül). Szerintem érdemes a furcsábbnál furcsább szereplők megvételére tartalékolni, ugyanis a magas értékeik magukért beszélnek. Le tudják egyszerűsíteni az első pár pályát, ráadásul gyorsan át is tudunk velük suhanni azokon, hogy hamar a macerásabb részeket láthassuk viszont.
A kis sárga kör madarunk körül mutatja, hogy sebezhetetlenek vagyunk... egyelőre.
Mivel végtelen játékról van szó, ezért én már savanyú arccal álltam neki a tesztelésnek, mivel nem vagyok oda az olyan alkotásokért, melyeket nem lehet végig vinni. Azonban a Galaxy Bird Flight alaposan meglepett; alig bírtam letenni. A gyorsan elsajátítható irányítás és a dinamikus mozgás jól meg lettek csinálva, sokkal inkább saját reflexeim hiányosságát okoltam egy halálnál, semmint a játék későbbi pályáit, melyeket sportszerűtlen módot telepakol a rendszer veszélyforrásokkal.
Eleinte azt hittem, hogy egy reklámmentes művel van dolgom, ám egyik pillanatról a másikra megjelentek a hirdetések egy-egy bukás után, így nem tudom azt mondani, hogy mindenkinek ajánlom. Csupán azt, hogy majdnem mindenkinek. Szerencsére van szüneteltetésre is lehetőség, így, ha véletlenül elhúzódna a galaxis felfedezése, akkor bármikor megállíthatjuk a játékot, és az ebéd/budiszünet után visszamehetünk úgy tenni, mintha dolgoznánk. Hogy aztán a monitor takarásában folytatódjon az Űrodüsszeia.
A Galaxy Bird Flight egyelőre csak Androidra érhető el itt: Google Play
Akkor lehet érdemes kipróbálnom. 
