Kicsivel több, mint egy hónapja jelentette be a Toho, hogy három Godzilla játékkal fogják meglepni a telefonos közönséget. Ugyan hírünkben kissé szkeptikusan álltunk hozzá a japán filmes világ egyik vezető cégének közleményéhez (mint később láthatjuk, nem volt alaptalan gyanakvásunk), azonban én mindenképpen ki akartam legalább az egyiket próbálni, hisz mégiscsak egy nagyra nőtt dínóként törhetek, zúzhatok ész nélkül; ez igencsak vonzó a bennem élő gyerek számára.
A szóban forgó három alkotás közül a Run Godzilla-t inkább mellőztem, és nem azért, mert a hozzá tartozó "trailer" nevetségesre sikeredett. Godzillával rombolni akarok, nem szaladgálni, úgyhogy rávetettem magam a Godzilla Destruction-re (a harmadik játék még nem jelent meg). Feladatunk rendkívül egyszerű, ám igencsak kielégítő: Japánban, Angliában és az Egyesült Államokban pusztítani, tankokat felrúgni, helikopátereket megenni, hajókra ráülni, illetve hatalmas "boss"-gépeket darabokra szedni.
Először Japánt kell megszállnunk, majd az USA-t aztán az Egyesült Királyságot. Ezek a "világok" több pályából állnak; minden egyes szint tíz jelenetet, illetve egy főellenséget tartalmaz. Nincs egyéb dolgunk a jeleneteknél, mint lecsapni az életünkre törő ellenfeleket. Mint ahogy már fent említettem, velünk szemben tankok, helikopterek, vadászgépek, anyahajók, lövegek, nehéz bombázók és sok egyéb "móka" fog állni.
Az aréna nagyon gyakran limitált mérettel rendelkezik.
Szörnyünknek (mert nem csak Godzillával lehet randalírozni) van egy közelharci, egy távolsági, illetve egy speciális képessége is. Vegyük Godzillát egyszerű példaként: ő a közelébe merészkedőket lekarmolja, a távolabb bolondozók felé energiasugarat küld, a speciális tulajdonsága pedig... öhm nos ebbe inkább később mennék bele. Monstrumunkat a képernyő alján lévő nagy körben lévő kis karika húzogatásával tudjuk irányítani.
Nincs manuális támadásra lehetőség; miután megcélzott egy ellenfelet Mr. Monsztör, azután fog offenzívát indítani. A csapások területre hatnak, így az összegabalyodott rosszaságok hamar elhullanak. Minden támadás után van némi hatásszünet, mielőtt szörnyünk újra nekilendül, úgyhogy ezt az időt jobb, ha meneküléssel töltjük. Már csak azért is, mert a játék nagyon hamar kiszúrja a kezdőknek fenntartott, ám igazából oda sem adott úszógumit, és válik nevetségesen nehézzé.
A kék energiafalon átmenni nem tudunk, de átlőni igen. Ki érti ezt.
Az ellenfelek ugyanúgy támadnak, mint mi: bemérés után tüzelnek, de a golyóik gyakran lassúak, könnyedén ki lehet előlük térni. Probléma akkor van, mikor a játéktér el van árasztva gépekkel, és minden oldalról jön a tűz, melynek hála képtelenség karcolás nélkül megúszni a csetepatét. Eltaposni sem lehet veszteségmentesen egy ellenfelet, ugyanis az általunk irányított kaiju is megsérül ilyenkor. Ez különösképp ciki, mikor a következő ellenfélhullám pont oda terem, ahol épp szaladgálunk, ugyanis lényünk nagyon hamar el tud pusztulni az alapjáraton kevés élete és minimális védelme miatt.
Egy adott mennyiségű ellenfél-hullám legyűrése után véget ér a jelenet, és az összeszedett tüzes érmék mellett (ezekből fejleszthetünk majd, de egy adott pályán alapvetően XP-ként funkcionálnak) választhatunk egy bónuszt is (ha szintet léptünk, akkor több választási lehetőség jár). Több élet, gyorsabb mozgás, nagyobb sebzés, magasabb páncél és a többi. Emiatt félig-meddig a "rougelike" zsánerbe is beletartozik mai játékunk, bár itt több pálya van, így nem mindig ugyanazon a helyen kell újra és újra végigrombolnunk, még ha ez gyakorta érződik így a rendkívül repetitív pályaszerkesztés miatt. Miután lecsaptuk a tizenegyedik jelenetben megtalálható főellenséget, visszakerülünk a főmenübe.
Akár hiszitek, akár nem, de a jobb oldali négyzetek elvileg tartalmaznak fejlesztéseket.
És meg is kérdezzük magunktól: mi a frászkarika történt? Kaptam valamit? Mehetek tovább? Információ? Segítség? Akármi? Nos, ismét megjelenik az a bizonyos nem odaadott úszógumi. Sajnálatos módon semmit nem közöl velünk a játék: miként fejlesszük a dinónkat, mit kaptunk egy pálya végén, hogyan használjuk a speciális képességünket... Úgyhogy lövésem sincs, szegény Godzillának hogyan lehet előidézni a villámló kéz támadását; az ikonja így fest, de semerre sem volt, mikor a jeleneteket róttam. Biztos én vagyok a makákó.
A fejlesztés lehetőségét is hasonlóan magyarázta el a játék: semennyire. Igencsak bosszantó probléma itt, hogy mikor felrakok egy jobb testrészt szörnyemre (karom, szárny, fog, pikkely, stb.), akkor nem jelenik meg a szörny adatlapján, így nem lesz nyilvánvaló, hogy tényleg felraktam rá. Le lehet ugyan lakatolni őket, hogy mikor szintezni akarunk egy ilyen fejlesztést (más testrészek felhasználásával lehet ezt elkövetni), akkor ne használjunk el egy már foglaltat véletlenül, de ez sovány vigasz.
Minél többet rombolunk egy jelenetben, annál több olyan piros izét kapunk a végén.
Emellett az állatkánkat is szintezhetjük puzzle darabok segítségével, de azt is mire megtaláltam, néhány marék hajszál a mélybe vetette magát fejemről. Ki gondolta volna, hogy előbb a "Switch" menübe kell bemennem? Itt elvileg szörnyet tudok cserélni, ha van másik a "raktáramban", azonban fejleszteni is csak itt lehet az épp "használatban lévő" monstrumot. Egyetlen mentsvára ennek az egyáltalán nem intuitív menüdizájnnak, hogy annyira kevés választható opció van, hogy előbb-utóbb véletlenül is rá fogunk bukkanni.
Említettem, hogy a játék kegyetlenül nehéz. Ez nem csak abban merül ki, hogy rengeteg ellenfelet borít ránk nagyon korán a rendszer, de abban is, hogy néhány fajta igencsak nevetséges dizájnnal rendelkezik. A vadászgépek a legrosszabbak, ugyanis szinte képtelenség őket eltalálni, és ha jó szögben keringenek körülöttünk, akkor ott már könyvelhető is a halál. A lövegek állandóan lőnek, lehetetlen sérülés nélkül lecsapni őket, a "boss"-ok pedig nem engednek egy pillanatra sem, hogy megálljunk és visszaüthessünk. Irreálisan erős támadásokkal másodpercek alatt be tudnak minket darálni, így szétkapni őket felér egy kisebb csodával.
Fent láthatjuk: hetedik jelenet, első és utolsó hulláma. Jó könnyű, lájkolom.
A fejlesztések nem igazán segítenek a helyzetünkön. A jelenetek között kapott bónuszok elhanyagolhatóak legtöbb esetben, és a puzzle-okkal történő permanens szintezés sem adott annyi extrát, hogy ne legyen szinte képtelenség teljesíteni már a legelső pár pályát plusz élet vétele nélkül. Aztán előbb-utóbb kifogytam a prémium pénzből... banzáj.
Végül, de nem utolsósorban néhány "apróság". Bug-ok is előfordulhatnak, az irányítás botladozó, ráadásul fps lag miatt kénytelen voltam alacsony grafikai beállításokkal játszani. És még így is lassú volt minden, illetve rengeteget töltögetett a játék. A látvány ugyan nem volt borzasztó, de nem is nevezhető szépnek, ráadásul a játékmenet rovására ment, amit nem tudok értékelni. A hangok, illetve a muzsika teljesen feledhető, inkább bele se megyek.
Ez nem az a Godzilla játék, amit kerestek. A Godzilla Battle Line még várat magára, amit ugyan várok, mert alapvetően egész kellemesen néz ki, bár az arannyal lefújt salakanyag is csinos első ránézésre. Csakis olyan megszállott rajongóknak tudom ajánlani mai tesztünk alanyát, akiket nem zavarnak a felsoroltak, és bírják a nagyon lassú fejlődéshez elengedhetetlen pályaismétlést. És van hajuk, amitől meg szeretnének szabadulni.
A Godzilla Destruction letöltése itt: Google Play | iOS App Store
