Grand Prix Story 2 játékteszt

Ennek az okára a cikkben külön kitérek majd, de a fekete leves előtt nézzük meg, hogy miért estem majdnem örök szerelembe a Grand Prix Story 2-vel. Kezdjük azzal, hogy a játék a megjelenés tekintetében simán visszarepített a Sega Mega Drive-korszakba, amire ráadásul a hangok, az effektek és a teljes élmény is rátett egy nagy lapáttal. A csillogás és a pixelművészet által okozott katarzist követően aztán jött a játékmenet, ami első blikkre szintén elvarázsolt.

A Grand Prix Story 2 ugyanis nagyon röviden és nagyon tömören egy menedzserjáték, amelyben a feladatunk nem lesz más, minthogy egy szerelőműhely élére álljunk, oda tehetséges szerelőket fogadjunk, és segítségükkel összerakjunk egy versenyautót, amit aztán különféle versenyeken indíthatunk el a világ minden tájain. Tényleges versenyzés nincs, ergo autóinkat nem mi irányítjuk, de azért ennél szerencsére egy kicsit összetettebb a helyzet!

Maradjunk azonban még a szerelőműhelynél! Itt lehetőségünk van felvenni vagy kirúgni új arcokat, de érdemesebb inkább megtartani és fejleszteni a szerelőket, hiszen ők azok, akik egyre jobbá, ergo gyorsabbá és masszívabbá tudják tenni autónkat. A műhelyben természetesen egy halom dologgal szöszmötölhetünk, rengeteget vásárolhatunk - itt lesz a kutya mindjárt elásva -, gyakran kapunk ajándékokat, autónkra tehető extrákat és így tovább.

A műhely mellett a versenypályákat látjuk gyakran, ahol a célegyeneshez állíthatjuk gépünket, és összemérhetjük a tudásunkat a gépi ellenfelekkel. A futamot szépen végigkövethetjük, ellenben beleszólásunk alig-alig lesz. Néha nyomhatunk egy kis nitrót, ugrálhatunk, fékezhetünk, de hogy mégis mi alapján dől el, hogy autónk hányadik helyen végez, azt konkrétan nem tudjuk. Illetve de, minél többet fejlesztünk a műhelyben, annál jobbak az esélyeink, de annyira logikátlan a program ezen a téren, hogy szinte érezzük a csaló ellenfeleket és az érthetetlenséget.

Hogy nincs itt semmi gond, fejleszteni kell, mint az állat, aztán jó idő? Én is így gondoltam, csakhogy a versenyeken kapott pénz konkrétan semmire nem elég, de ami ennél is nagyobb gond, hogy vannak olyan dolgok, amiket csak valódi pénzért vásárolhatunk meg. Csak egy példát mondok: a nitró is ide sorolható, és mivel nitró nélkül szinte esélytelen, de legalábbis nagyon foghíjasan lehet csak nyerni, ezért már az első percek után válaszút elé érkezünk: vagy telepumpáljuk a készítők zsebét egy kevéske pénzzel, vagy hagyjuk a fenébe az egészet, mert amúgy az alkotás játszhatatlan lesz, de legalábbis sikerélményekkel nem számolhatunk.

Ezzel pedig konkrétan tönkre is tette a Kairosoft az egész élményt, ezáltal hiába akartam nagyon szeretni a játékot, a végeredmény olyan lett, mint egy rossz ribanc: szép, imádnád, a tenyereden hordoznád, de úgyis tudod, hogy csak kihasznál, és találsz nála jobbat vagy hűségesebbet, aki nem csak pénzért fekszik le veled. Sajnálom egyébként, mert a gyerekkoromat hozta vissza a játék, de hiába akartam szeretni, ez sajnos nem jött össze.

A Grand Prix Story 2 elérhető itt: Google Play | iOS App Store