Amióta a Raid: Shadow Legends néhány éve bevetette magát a legismertebb mobiljátékok listájának élvonalába, azóta szinte minden második nap felveti egy klón a pofázmányát a piacon. Ez annyira nem nagy probléma a Raid-eseknek, hisz a játékuk kénytelen fejlődni, formálódni, ha releváns akar maradni.
Akik viszont nem próbáltak még sosem ehhez hasonló alkotást, azoknak kicsit irritáló lehet, hogy a nagyszerű bemutatóvideókon túl semmi igazán érdekessel nem tudnak ezek a mókák szolgálni. Ez persze érthető, ha egy kaptafára épül az összes, akkor az fog nyerni, amelyik meggyőzőbb bemutatóval rendelkezik. Ez volt nekem is a legelső kérdésem, hogy milyen ízelítő videóval rendelkezik mai tesztünk alanya, az Infinite Magicraid?
Hamar szert tehetünk sok lila hősre, kik eggyel több képességgel rendelkeznek a kékeknél. És úgy en bloc jobbak is.
Egész kellemessel. Ugyan semmi igazán grandiózus nincs benne, ilyet már láttunk milliószor, de akkor is, esztétikus, felkelti az érdeklődést, és csak a játék közben jön rá a játékos, hogy ez talán mégsem olyan, mint amilyennek elképzelte. A Raid-es rajongó, pedig mereszteni fogja a szemeit, hogy ejj de mekkora koppintás már ez. Egyik sem kecsegtet jó hírekkel a Magicraid számára.
Miről is van szó, pontosan? Egy karaktergyűjtögetős szerepjátékot kapunk az Infinite Magicraid-del, ahol egy öt fős csapatot irányítva kell átverekednünk magunkat egy kampányon, illetve egy rakás egyéb kihíváson. Több, mint száznegyven bajnok közül válogathatunk (melyek nagyrészét sosem fogjuk csapatunkban használni), úgyhogy lesz bőven lehetőségünk egy vagy több igazán színes banda összeállítására.
A "Counter" mutatja az elemből kapott bónusz sebzést. A "Countered" pedig ennek az ellentétét.
A kampányt jó ideig fogjuk nyüstölni, ugyanis az ottani pályák teljesítésével lehet megnyitni a többi opciót. Ezek egyszerű harcokból álló szintek, ahol három kört kell lenyomnia a csapatunknak. Ez eleinte rendkívül könnyedén fog menni, ugyanis a játék csak úgy ontja magából a jutalmakat, és számos új bajnokot fogunk tudni nyitni, így legalább egy legendás szintű emberkére szert fogunk tudni tenni, illetve egy rakás epikusunk is.
Mitikusra ne nagyon számítsunk, hisz belőlük összesen tíz van, és csak speciális alkalmakkor, vagy rengeteg, magas szintű ládanyitással lehet szert tenni egyre. Sebaj, az epikusak is már elegek ahhoz, hogy messzire jussunk a sztori módban, ahol egy történetet is kapunk az agyatlan "Következő pálya" lehetőség nyomkodásán kívül. A harcot én ilyenkor automatikusra állítottam, de szerencsére, ha a manuálisat választjuk, akkor jóval több beleszólásunk van az összecsapásba, mint más, hasonszőrű játékoknál.
A lilás barlangok ellenfeles csapatokat jeleznek. A ládák pedig nem.
Mivel az epikusnál kisebb ritkaságú hősökkel nincs is értelme játszani, ezért nézzük, milyen lehetőségek rejlenek a lila, sárga és piros színekkel fémjelezett karakterekben. Egy emberke három szimbólummal van ellátva. Az egyik a frakcióját mutatja (minél több ugyanolyan frakciójú van egy csapatban, annál nagyobb bónuszt kapnak), a másik a kasztját jelzi (támadó, védekező, támogató), a harmadik pedig az elemi típusát szimbolizálja (piros, kék, zöld, sárga).
Egy csata során egy karakter három képességét használhatja. Ezek közül a második és a harmadik erősebb, azonban néhány kör után lehet csak újra használni őket, illetve van egy extra adottsága is mindegyik bajnoknak, mely passzív, tehát állandóan kifejti a hatását. Az elemi egyensúlyokat is érdemes figyelni: a piros üti a zöldet, a zöld a kéket, a kék a pirosat, a sárga pedig mindenkit és senkit.
Az átvezetőkben ízlésesen megrajzolt mesekönyv segít a sztorinak kibontakozni.
Ha elég messzire jutottunk a kampányban, akkor megnyílnak ismerős és új lehetőségek is, mint például a toronymászás, a labirintusos opció, az aréna, illetve a céhháborúzás. Azonban a "Dungeons" listában szereplő lehetőségek meglepő diverzitással bírnak, még, ha végső soron ugyanabba is fullad a dolog: csatázásba egyre erősödő ellenfelekkel, azonban a jutalmazás az mindig másmilyen, úgyhogy előbb-utóbb mindegyikkel találkozni leszünk kénytelenek.
Ez azért lesz így, mert rengeteg fejlesztési lehetőség van itt is. A számtalan felszerelésen kívül, melyeket magukat is tizenkétszer erősíthetünk meg, fejleszthetjük emberkéink tapasztalatának, képességeinek és a csillagjainak szintjét is, mindegyikhez különféle nyersanyagot felhasználva. Továbbá aurákat is tehetünk rájuk, emblémákkal is felvértezhetjük őket és az exkluzív varázstárgyaikat is jobbá tehetjük.
De jó, kockák... lecsapott a 80-as, 90-es évek társasjátékhullámának ihlete? Én nem bánom...
Szerencsére a tapasztalati szintet pályák teljesítésével is lehet emelni, így nem fogunk ilyen téren megakadni, mikor kifogyunk az XP italokból, és ráadásul rengeteg energiát vág hozzánk a játék eleinte, így nagyon sokáig játszhatunk anélkül, hogy a lemerüléstől félnünk kellene. Mint ahogy említettem, a kezdőknek a rendszer rengeteg jutalmat ad, így az is igencsak sok időt elvehet, hogy a különféle zsákmányokat és ajándékokat besöprögetjük, illetve a különböző megnyíló lehetőségeket kiismerjük.
A prezentáció elfogadható. Mindegyik szereplő egyedi és esztétikus, bár a harc közben megjelenő hátterek és animációk eléggé minimalisták, ráadásul mellmozgással sem fogunk igazán találkozni; ez a vesszőparipám, mos' mé kell meglepődni? Nem mondanám rossz alkotásnak, végső soron, az Infinite Magicraid-et, csupán rendkívül ismerősnek a combos és színes tartalomtól függetlenül. Ne várjuk tőle a grandiózus megreformálását a zsánernek, de el lehet vele lenni, ha bejön.
Az Infinite Magicraid letöltése itt: Google Play | iOS App Store
