Into the Sky játékteszt

Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a tripla-A kategóriás konzolos, vagy éppen mobilos címek esetében ilyesmiről már szó sincs, csupán azt, hogy nem ez az aktuális trend, hiszen egyre-másra érkeznek az olyan alkotások, amelyek például egy-egy ismert franchise mobilos kivetülései, és legtöbb esetben az akcióra vagy éppen ügyességünkre alapoznak. Az Into the Sky azonban végre valami más, valami olyan dolog, amit azonnal meg lehet érteni, és amibe azonnal bele lehet szeretni.

Az errorsevendev fejlesztői pedig most sem találták fel újra kereket, olyannyira nem, hogy kis túlzással számtalan alkalommal találkoztunk már az általuk megalkotott műhöz hasonló alkotásokkal, amelyek egyszerűnek tűnnek, néha mégis bunkó módon nevetnek minket képen. Merthogy miről is szól az Into the Sky? Nagyon egyszerű: adott egy négyzetrácsokra felosztott pálya, amelyen kis robotunk oldalán ide-oda kell tologatnunk különféle lézert kibocsájtó objektumokat ahhoz, hogy a lézer a megfelelő pontba mutatva megnyisson egy átjárót a következő szintre.

Nincs felesleges történet, a készítők egyáltalán nem akartak azzal fárasztani minket, hogy ki ez a kis robotember, illetve hogy miért is akar egyre feljebb és feljebb jutni a 70 pályán, de mindez nem is érdekel minket, amíg nagyszerűen szórakozunk. Merthogy az Into the Sky nagybetűs szórakozást garantál olyan formában, hogy fokozatosan bonyolítja a játékmenetet. Először például csak különféle színű lézereket, majd prizmákat ad, amelyeket a megfelelő helyre tologatva megtörhetjük a lézersugarakat, de csakhamar megjelennek például a portálok is, amelyek elnyelik, és egy másik portálon keresztül továbbítják a nyalábot a megfelelő helyre.

Aztán, ha már jól kiismertük ezek működését és sajátosságait, akkor jöhet majd a pályákkal való trükközés. Habár a többszintes megoldásokig nem merészkedtek el a készítők, ellenben azt azért megvalósították, hogy a nagy egészet kisebb darabokra, szigetekre osztották fel, amelyek során nagyon fontos lesz mindig jó irányba tolni az egyes objektumokat, hiszen ha véletlenül kitettük őket a pálya szélére, akkor azokkal már nem sok mindent kezdhetünk. Aztán jönnek majd a leomló hidacskák, amelyek révén fontos lesz előre gondolkodni, hogy mit és hogyan állítsunk be a pálya egyik részén és mit vigyünk át a másikra, hiszen a visszatérés már csak újraindítással lehetséges.

Az Into the Sky tehát valóban nagyon megdolgoztatja az agytekervényeinket, de ami ennél is nagyszerűbb, hogy mindezt kellemes, átlátható és közérthető irányítással társítja, hiszen az aprócska robotot nagyon egyszerűen terelgethetjük a képernyő négy sarkának tapicskolásával, és bár a bal felső saroknál gyakran rányomhatunk a menü hologramjára, azért ehhez is hozzá lehet szokni könnyedén. Egyetlen negatívum talán az volt, hogy a pálya szélére kiküldött elemek miatt mindig újra kellett indítani az adott szintet, de ez összességében egészen elnézhető, sőt egyfajta taktikus élnek is tekinthető, ami mellett engem személy szerint még a zenék idegesítettek, de nagyon.

Mindent összevetve az Into the Sky egy nagyon kellemes csalódásnak tekinthető a mobiljátékok egyre sűrűsödő, már-már követhetetlen piacán, és bár nem kizárt, hogy ez a cím is eltűnik majd a sok között, mint megannyi nagyszerű társa, azonban talán ezzel a játéktesztek is hozzásegítettük ahhoz, hogy több emberhez eljuthasson. Kipróbálása nem ajánlott, hanem egyenesen kötelező, pláne annak fényében, hogy a készítők még pénzt sem kérnek érte.

Az Into the Sky elérhető itt: Google Play