Jack the Miner játékteszt

Ahogyan az várható volt, Ravindra Krishna - már a név se piskóta - vélhetően aprócska nemi szervét vagy más egyéb fogyatékosságát próbálta hatalmas egójával és hangzatos kijelentéseivel leplezni, hiszen a Jack the Miner alapesetben nem egy rossz játék, de nem is akkora nagy szám, hogy azt ilyen hangzatos dolgokkal kellene reklámoznia az alkotónak. Merthogy Ravindra természetesen nem találta fel a spanyolviaszt, mégpedig olyannyira nem, hogy alkotása engem speciel inkább untatott egy idő után.

A Jack the Miner lényege, hogy egy kis munkás robot egy bolygón ragadt, és hogy haza tudjon menni, ahhoz le kell fúrnia a földfelszín alá annak érdekében, hogy ráleljen az értékes ozmiumra. Igen ám, csakhogy ez az alapanyag nagyon mélyen található, kis robotunk pedig sem elég hajtóerővel, sem elég üzemanyaggal nem rendelkezik ahhoz, hogy elérje ezeket a mélységeket, ennek megfelelően előbb a felszínhez közel kell más alapanyagokat begyűjtenie - szenet és egyebeket -, hogy azok eladásával elegendő pénzt szerezzen felszerelésekre.

Ez lényegében az alapkoncepció, amihez egyetlen, ámde tény és való, hogy óriási pálya vár majd ránk. amelyet teljes egészében oldalnézetből fúrhatunk keresztül kasul. Mindeközben küldetések, feladatok várnak ránk, amelyek kimerülnek abban, hogy gyűjtsünk be 25-öt ebből, 50-et abból, és minél jobban belemerülünk a bányászatba, annál több pénzhez jutunk hozzá, hiszen a teljesített feladatokért mind zsetont kapunk, de a föld alatt is találhatunk olyan extrákat, amelyek megnövelik bankszámlánkat a fejlesztések érdekében.

Minél több pénzünk van, annál jobb fúrót, nagyobb benzintankot, nagyobb rakteret és egyebeket vehetünk magunknak, ergo sokkal mélyebbre tudunk hatolni annak érdekében, hogy begyűjtsük az értékes alapanyagokat. Ami kellemetlen, hogy minden egyes alkalommal, amikor megtelt a puttony, vissza kell mennünk a felszínre, ahol a megfelelő épületek segítségével lehetőségünk nyílik eladni, fejleszteni, valamint power upokat vásárolni magunknak. Persze akkor sincs semmi gond, ha éppen félúton fogy el az üzemanyag!

Ilyenkor jön a játék fizetős része, hiszen vagy veszünk magunknak fejlesztéseket, vagy unalmas reklámok sokaságát nézzük meg, amiből rengeteg van a játékban, és bár ez nyilván nem véletlen, hiszen alapesetben egy ingyenes címről beszélünk. Alapesetben pedig ezekkel nincs is baj, ha ténylegesen kapunk valamit cserébe, de amikor csak úgy bevág egy reklámot a program, akkor én is késztetést éreztem arra, hogy kivágjam a francba az egészet.

A Jack the Miner egyébiránt az időrabló mivoltát leszámítva kellemes kikapcsolódást nyújt, ellenben korántsem olyan addiktív, mint amilyennek a fejlesztő úr beállította, sőt mi több, én személy szerint meglepően gyorsan ráuntam. A koncepció nem rossz, a megvalósítás már hagy maga után némi kívánnivalót, az élmény pedig olyan, amilyen. Egynek elmegy de nem tartom valószínűnek, hogy a készítő ebből fog meggazdagodni.

A Jack the Miner elérhető itt: Google Play