Az Úristen Mit Játszottam Már Megint című nemhivatalos sorozatunk legújabb (és egyben a legelső) része Lengyelországba kalauzol el minket. Mai epizódunk főszereplői Kayko és Kokosh, két rendkívül "ismerős" karakter. Hiába a Lengyel, Magyar - dwa bratanki, én még sosem hallottam erről a párosról, és volt is meglepetés, mikor kiderült, hogy klasszikus szereplőknek számítanak odaát.
No, de miért ismerősek? Elég egyszer ránézni bármelyik kötetre, hamar látni fogjuk a hasonlóságokat ezen képregénysorozat és az Asterix és Obelix között. A rajzstílus és a karakterdizájn mellett még a poénok is koppintásnak tűnnek, annak ellenére, hogy a Kajko i Kokosz eredetileg hamarabb jött a francia csodánál. Azonban a készítők vagy tagadták, hogy szándékosra sikeredett a hasonlóság, vagy nem is foglalkoztak vele, úgyhogy mi is menjünk inkább tovább.
Igen, segítsünk az úriember rablón. Mert manapság neki is nehéz munkát találnia.
Asterixékből töméntelen mennyiségű videojáték készült már, míg Kajkóékból messze nem annyi, ráadásul szinte csak lengyel nyelven. Azt hinné az ember, hogy ha René Goscinny és Albert Uderzo üdvöskéjéből túlnyomó részt akciójátékok készültek, akkor egy, a Janusz Christa alkotása alapján létrehozott játék hasonló jegyekkel fog rendelkezni. De nem. Itt nekünk gazdálkodnunk kell, méghozzá okosan.
A Kayko & Kokosh: Build & Rule egy Farmville-re hajazó kreálmány, azonban nem lehetne koppintásnak hívni, ugyanis rendkívül meglepő utat választottak a készítők, mikor a játékmenetre került a sor. A hangsúly, természetesen, továbbra is a gyűjtögetésen és az építésen van, azonban nagyon lelassították a bevált receptet, és sokkal több várakozással fogunk találkozni, már az elejétől kezdve, mint általában hasonszőrű mókáknál.
A színes kis testek egy helyszínek neveinek a jobb oldalán mutatják, mennyire nehéz kihívásra kell számítanunk, ha arra óhajtunk elkalandozni.
A sztori igazából rendkívül egyszerű: egy lerombolt falut helyre kell hozni és fel kell virágoztatni. Feladatunk, tehát, a házak újra felhúzása, no meg a termőföldeken, az erdőségekben és a bányákban történtő munka újraindítása. Ezeken kívül felderítő küldetések is várnak ránk, ahol ritka anyagokat lehet bezsebelni, ha pedig kifogytunk az építési lehetőségekből, akkor fejleszthetjük is őket, illetve különféle minijátékokat is nyúzhatunk orrvérzésig.
Ám miben jelentkezik a játék lassúsága? Nos, leginkább a területmegnyílási folyamatban. Jó ideig csupán egy-kettő fakitermelővel és bányával kell gazdálkodnunk, melyek nem kapkodják el a termelést. A búzamezőből rengeteg van, így takarmány mindig lesz elég. Termelés után fel kell dolgoznunk a nyersanyagokat felhasználható jellegűvé alakítva így őket a kovácsok, a fűrészmalmok és a pékek segítségével.
Egy gyors betakarítás, újabb áruk elindítása és mehetünk is vissza dolgozni.
Ha pedig eljutunk a magasabb szintekre, ahol már nem elég az alapvető dolgokkal hepajkodni, és komplikáltabb eszközökre is szükségünk lesz, akkor az épületfejlesztés elengedhetetlenné válik (tehát igazából nem kell megvírni, hogy elfogyjon a tennivaló). Természetesen ennek a megcselekedése is nyersanyagokba kerül, ráadásul egy fejlesztés még nem feltétlenül fog minket a kívánt eszközhöz, vagy anyaghoz eljuttatni.
Vegyük példának a pékséget. Itt eleinte a búzánkat tudjuk kenyérré átalakítani, viszont, ha lekvárt szeretnénk, ahhoz már gyümölcsökre lesz szükségünk, illetve a pékség hármas szintre való fejlesztéséhez. A következő szint a sütemény, melyhez mind búza és gyümölcs is kell és hetes szintűvé kell alakítanunk az épületet. Tehát sokszor úgy érződik, mintha a semmiért költenénk raktárunk tartalmát.
Némi mérföldkő is várja a játékosokat, de nem lesz könnyű azokat teljesíteni.
A legtöbb esetben építőanyag kell egy házikó jobbá tételéhez, így nagyon sokat fogjuk birizgálni a fakitermelőinket és a bányáinkat, melyeket érdemes minél hamarabb magasra fejleszteni. Minél jobbak, annál több nagyobb mennyiségben termelnek és a raktárkapacitásuk is bővül. Nekünk csak rá kell nyomnunk és a főszereplő emberkénk oda is rohan betakarítani.
Egzotikusabb nyersanyagokat felderítő küldetések során fogunk tudni szerezni. Van egy térkép, melyen, minél magasabb szintű a kilátó tornyunk, annál messzebbre fogunk tudni ellátni. Ebből kifolyólag több küldetés is elérhetővé válik. Az ilyen feladatokra elzavarhatjuk embereinket, kiknek van egy adott erőszintjük (melyet felszerelésekkel növelhetünk), illetve a távolságtól függően kaját is kell nekik adni.
Talán a memóriakártya az egyetlen minijáték, ami előbb-utóbb véget tud érni.
Némi várakozás után kiderül, hogy sikerrel jártak-e vagy sem, és a zsákmányon kívül tapasztalati pontot is kap a falu. Igazából ennek sok értelmét mivel csak a minijátékok megnyitásának az előfeltétele egy adott szint elérése. Ezekből összesen hat van, és a legfeleslegesebb adaléknak tudnám jellemezni őket. Mindegyik egy már ismerős játéknak a gyenge utánzata, ráadásul borzalmasan könnyűek, és van egy napi limit amennyi után nem jár több jutalom a teljesítésükért (de legalább néha meglep minket a rendszer egy-egy csicsásabb ajándékkal).
A hab a tortán, hogy még egy hosszú reklámot is végig kell néznünk, mielőtt eljut hozzánk a nyeremény. Gyorsabb volt újraindítani a játékot ilyenkor, de nem vagyok biztos benne, hogy ilyenkor megkapjuk-e a jussunkat, vagy elveszik az. A képregénysorozatból ismerős szereplők adogatnak teljesíthető mellékfeladatokat is mindeközben (ugyancsak XP-ért és egyéb jutalmakért), illetve a szériának klasszikus gonosza, Hegemon, is be-betámadja a falunkat, mely ellen falfejlesztéssel lehet hatékonyan védekezni.
A fa- és vastermelőket kell legelőször felfejleszteni, mert azokból lesz a legnagyobb hiány.
Kevert érzéseim voltak, miután végeztem a teszttel. Egyik oldalról nézve egy érdekes játékkal állunk szemben, mely ugyan szimpla, de mégis összetett és jól felépített. A másik oldalról viszont egy lassú alkotást kapunk, mely egy primitív Farmville, melynek ráadásul nem is látni a végét, illetve a sztorija minden csak nem magával ragadó, főleg, hogy néha napokat kell várni a folytatásra.
Ha elég időt beleteszünk, akkor talán rá fogunk bukkanni érdekesebb részletekre is, hisz ahogy nyílik a terep, úgy növekszik a lehetőségek tárháza is. Azonban addig el is kell jutni, ez pedig sokunknak nem fog sikerülni, szerény véleményem szerint. Rajtatok áll, hogy szeretnétek-e pár perc játékért cserébe órákat várni a nyersanyagtermeléssel. Végülis munka megkezdése előtt pár perc, ebédszünetben, majd a végén; tökéletes.
Az Kayko & Kokosh: Build & Rule letöltése itt: Google Play | iOS App Store
