Gyakorta látom a közösségi portálokon és hallom érdekes ismerőseimtől, hogy az új évünket annak az első néhány napjának a jellemzői határozzák meg. Szóval én 2022-ben lencsét és virslit fogok zabálni, miközben videojátékozom? Kellemetlen. Azonban elképzelhető, hogy ez az álláspont nem feltétlenül állja meg a helyét.
Én reménykedem. Bármennyire is megdöbbentő, de szeretnék idén kicsit konstruktívabb életet élni, és nem középszerű, némileg céltalan szerepjátékokat tolni mobilomon. Épp eléggel találkoztam tavaly. Ám az élet nem mindig adja azt meg, amire vágyunk, úgyhogy íme a Kingdom Quest. Mikor megláttam ezt a címet, rögtön a klasszikus King's Quest kalandjátéksorozat jutott az eszembe. Aztán tovább olvastam a cím utáni kiegészítést.
Nem csak a karakterek, de a felszereléseik ritkaságát is növelhetjük.
A baj előjele ebben a kis adalékban figyel: "Idle". Pedig mennyire örültem volna egy epikus, nyakatekert fejtörőkből álló pixelrókának, újévi malac helyett. Azonban kellemes meglepetéssel szolgáltak a készítők: a végeredmény nem lett olyan rossz, mint, ahogy azt címből és a képekből elsőre megítéltem. Félreértés ne essék, megint egy olyan alkotást sikerült találnom, amiben eléggé minimális eredetiség van, de amit kaptunk az relatíve szolid és bizonyos mértékig szórakoztató. Mondjuk nálam ez a mérték megállt egy-két óránál.
A legnagyobb mozgatórugó, legalábbis számomra, az ilyen játékoknál, a történet... ami itt nincs. Egy dekoratív hölgyemény felkér minket, hogy segítsünk visszaverni szörnyeket a semmiből előrántott hősökkel. Igenis, kisasszony, egy randiért bármit, és máris a csatamezőn találtam magam, miközben a démoni szarvakkal megáldott néni ide-oda rángatott, bemutatva a játékmechanikákat. Ezt nagyjából tíz percig csinálta, majd elengedte a kezem és kétes természetű emlékeket maga után hagyva távozott.
Minden körben egyszer cselekszenek a hősök.
A Kingdom Quest legnagyobb érdekessége a harcrendszer, melyre rá lehet húzni az "Idle" jelzőt, de mivel úgy-ahogy jól strukturált, ezért ezt meg tudom neki bocsájtani. A csatatér kétszer kilenc mezőből áll, melyek közül az egyik a mienk, a másik pedig az ellenfélé. Ezekre a háromszor hármas elosztásban lehelyezett területekre kell hőseinket felhelyeznünk, belátásunk szerint. Maximum hat karakterünk lehet a pályán, és az pozicionálásuk nagyon fontos, ugyanis ez határozza meg a támadásaik irányát.
Alapjáraton mindegyik szereplő a saját sorában lévő ellenfeles emberkékre fog támadni, mindig a hozzá legközelebb esőre. Ez alól kivételt képeznek a speciális képességek, melyek a leírásukban meghatározott módon kerülnek ellövésre. Ha nincs a hős előtt már rosszaság, akkor először megnézni, hogy a felette lévő sorban van-e valaki. Ha van, akkor üt, ha nincs akkor az alatta lévő sor lakóira fog csapást mérni.
Nincs Idle játék magától halmozódó jutalommal.
A különleges képességeiket akkor használják vadalmáink, amikor megtelik a "düh mércéjük" ("Rage"), mely bekapott sérülés, saját támadás és lefektetett ellenfeles emberek után nő. A határt elérve a következő sima támadás helyett ellövi képességét az éppen soron lévő muki. Minden csata elején kijelölhetünk egy csapatkapitányt, aki a mérkőzést maximális dühhel kezdi, így azonnal tud pusztítani.
Ennek az ismeretében minden egyes összecsapás megkezdése előtt érdemes végiggondolni, hogy mely karakterünkkel érdemes kezdeni és kit hogyan helyezzünk (tankokat előre, gyógyítókat, sebzőket hátra). Gyakorta már ez a legelső döntés megnyerheti vagy elveszítheti az ütközetet. Nem mintha nagy tragédia volna a vereség, velem is előfordult jó párszor, de nem azért játszunk, hogy veszítsünk, nemde?
Minden összecsapás elején beállíthatjuk a formációt, a CSK-t, és megleshetjük a győzelmi feltételeket.
Kár, hogy gyakran fogunk elhasalni, ugyanis a játék nagyon gyorsan megdobja a nehézségi szintet. Nekünk pedig a legfőbb fejlesztési lehetőségünk, a karakterek szintezése, limitált, ugyanis a királyságunk (mely igazából a regisztrációnk) szintje mutatja emberkéink lehetséges maximumát is. Tapasztalati pont pedig nagyon lassan jön. Ugyan rengeteg másféle fejlesztési lehetőség is van emellett, ám hamar meg fogjuk tapasztalni, hogy még ezek sem lesznek mindig elegek.
Mindegyik karakternek kétféle ritkasága van: egy látványos és egy kevésbé látványos. Az előbbit mindig látni lehet és akkor fontos, mikor kártyákat, illetve prémium pénzt (rubin... már megint) felhasználva hősöket veszünk. A kinyitott szereplők lehetnek ritkák, nagyon ritkák és retekül ritkák (Rare; Super Rare; Super Super Rare... azt hiszem). Nem lesz ismeretlen ez a rangsorolás a keleti szerepjátékok híveinek, és sajnálatos módon, ezen a ritkaságon nem lehet változtatni.
Minél több csillaga van egy embernek, annál több képessége nyílik meg.
A kevésbé látványoson, azonban lehet. Ez mindig a "Gyakori" szinten indít, legyen szó akármelyik emberről, és változatos nyersanyagok költésével lehet rajta növelni. Emellett van egy csillagszint is, mely emeléséhez ugyancsak ritka cuccok, illetve karakterszeletek (lélekkövek) is kellenek. Szerencsére a felszerelés és a képességek jobbá tétele csupán aranyba kerül, illetve néha tervrajzokra is szükségünk lesz, ha a ritkasági szintjét akarjuk növelni a fegyvereknek, páncéloknak és egyéb kiegészítőknek.
Lóvét és nyersanyagot rengetegféleképp lehet szerezni. A kampányt két nehézségi szinten is tolhatjuk; mindkét esetben változatos jutalmakra tehetünk szert. Ha viszont valami specifikusra fáj a fogunk, akkor az idővel elérhetővé váló különféle barlangokat fogjuk nyüstölni, melyek egy adott típusú fizetőeszköz gyűjtésére specializálódnak. Ezeken kívül van PvP, céhhez való csatlakozás, rengeteg kalandpálya és az ismerős végtelen torony is tiszteletét teszi.
A speciális csapások mókás kis animációkkal vannak ellátva.
Kár, hogy az egész kicsit meg van bénítva azzal, hogy a 90 hős közül csupán egy-kettő hasznos igazán, mondjuk ők meg túl erősek. Ezek közül az egyik mindenkinél ott fog figyelni, ugyanis ő a kezdőkarakter. Illetve az sem segít az élvezeti értéken, hogy nincs igazán semmi, ami megtartaná a játékost. Gyűjtöget, gyűjtöget, de minek? Annyira nem érdekes a játékmenet, hogy le tudjon kötni hosszútávon; jól esne valami sztorit, ami legalább egy kicsit megfogna.
A prezentáció úgyszintén nem az erőssége a Kingdom Quest-nek, de végső soron elfogadható. A szereplők legtöbbje ugyanazon avatár átpingált változatai és sajnos a képességek sem sikerültek túl változatosra. Ideig-óráig el lehet szórakozni ezzel az alkotással, de nagyon hamar le fog ereszteni a lelkesedés, mikor látjuk, hogy igazából majdhogynem semmi extrát nem vittek bele a készítők az ismerős formulába, a harcrendszert kivéve. De legalább a játék honlapján lévő képeken figyelő szép lányok visszaköszönnek a "Tutorialban" és egy-két épület meglátogatásánál... egy-két mondat erejéig. Az jó, nem? Nem? Akkor nem.
A Kingdom Quest letöltése itt: Google Play | iOS App Store
