Édesanyám mindig azt mondta nekem, hogy a túl sok tévé vagy számítógép megeszi az agyat. Én pedig mindig azt hittem, hogy ezzel csak azt akarta elérni, hogy kicsit a valódi világgal is foglalkozzak a virtuális mellett. Végül is mindkettőnknek bejöttek a számításai: én megismerkedtem a külvilággal, viszont az agyam is elköltözött egy melegebb országba.
Persze, a közhiedelemmel ellentétben, a kilencvenes években nagyon ijesztőnek ható videojátékok között elég sok olyan is megfordul, melyek pont az ellenkezőjét hivatottak elérni. Ezek az úgynevezett "edutainment" kategóriába tartozó alkotások a mai napig tanítani óhajtják az embert, miközben egy szórakoztató játék álcájában tetszelegnek. Általában kevesebb, mint több sikerrel.
Lated... hát ezt sem hallottam még soha, kösz.
Mai tesztünk alanya, a Knotwords is egy ilyen okító játék, ahol keresztrejtvényeket kell megfejtenie a felhasználónak, anélkül, hogy megkapná a szavakhoz meghatározásokat. Annak ellenére, hogy teljesen lehetetlennek tűnik ez a premissza, van esélyünk nyerni, ugyanis a rendszer nem teljes mértékben fukar; egy kijelölt mezőcsoporton szerepelhető betűk listáját azért megmutatja. Úgyhogy kissé próba-cseresznye találgatás is vár a merész játékosra.
De mit is jelent ez a csoportozás, és betűk mutogatása? Egy példán keresztül lássuk, pontosan mire is gondolok. Tegyük fel, hogy van négy sorunk egymás alatt, mindegyik öt betű hosszúságú. Ez azt jelenti, hogy van négy ötbetűs szó, azonban a vertikális irányt is figyelembe kell venni, így öt darab négybetűst is fel kell fednünk.
A nagyobb kihívásokért sajnos fizetni kell.
A segítség viszont nem úgy néz ki, hogy mindegyik sornak, vagy minden oszlopnak megadja az összes betűjét a játék, nekünk pedig pázlizni kell azokból. Szektorokra van osztva a játékterület, és mi egy ilyen részecskének kapjuk meg a betűit. Egy szektor bármilyen geometriai formát felvehet, tehát mondjuk lehet az első két sor első két mezőjéből összeálló négyzet egy ilyen terület, és mi az oda tartozó négy betűt kapjuk meg, természetesen összekeverve.
Így hát a betűk összevisszasága is nehezívti a kitalálás esélyét. Ráadásul csak azért, mert sikerült egy sort kitöltenünk egy megfelelőnek tűnő szóval, még nem jelenti azt, hogy az az odatartozó kifejezés. A rendszer annyival könnyíti a dolgunkat, hogy áthúzza a számára értelmezhetetlen szavakat, viszont rengeteg olyan betűösszetételt engedélyez, melyet szinte senki sem használ manapság.
A tábla szektorokra van felosztva, melyek nagyon ritkán foglalnak magukba egy koherens szót.
Ehhez még hozzájön, hogy töredékszavakat is simán elfogad megfelelőnek, ám egy kihívást csak akkor tudunk teljesíteni, ha minden szó értelmesen illeszkedik egymáshoz. Volt, mikor teljesen le kellett takarítanom egy-egy táblát, és újrakezdenem az egészet, mert beleragadtam olyan szókombinációkba, melyekről a huszonöt éves angol pályafutásom során egyszer sem hallottam. Hátborzongató.
Szerencsére a készítők tudták, hogy mindez talán egy picit nehézkes lesz az egyszerű, halandó vadalmáknak, ezért implementáltak egy tipprendszert. Három darab segítséget kérhetünk alapjáraton, és mikor egyet elhasználunk, akkor két szó közül ki kell választanunk az egyiket, melyhez a rendszer megadja a meghatározását. Megeshet, persze, hogy ez sem fog túlságosan segíteni a helyzetünkön, de legalább már be tudjuk írni gúgliba a jellemzést, és reménykedhetünk abban, hogy kapunk legalább egy-két kiindulási ötletet.
Mikor ez a kép néz vissza ránk, azért eltölt a büszkeség... kicsit.
Ám, mint ahogy mondtam, csupán három lehetőségünk van, és ezek nem töltődnek újra automatikusan két pálya között. Ha jól teljesítünk, akkor nyerünk vissza egy vagy több tipplehetőséget. A játék szerint az ügyes játékos gyorsan végez egy kihívással, minél kevesebb segítséget elhasználva. Három fölé viszont sohasem megy a mérce, még ha túlcsordulás is történne.
Engem a sudoku-ra emlékeztet a Knotworlds. A híres kilences játékban is találgatni kell néha, könnyű elrontani a nehezebb táblákat, és ha elektronikusan játszunk, akkor talán ugyancsak van segítségkérésre lehetőség. Nem mondanám, hogy ez a két alkotás páratlan szórakoztatási értékkel bír, de az biztos, hogy ezeknél nyugodalmasabb játékokkal ritkán fogunk találkozni. És talán ez bennük az igazán jó.
A segítőkész nyuszi egy kiválasztott szó meghatározásával könnyíti a munkát.
Az egésszel a probléma, hogy rendkívül limitáltak az ingyenes verzió lehetőségei. Végig lehet menni a bevezető, tanítópályán, a havi szinten frissülő harminc pályából tízen, illetve a naponta váltakozó pályák közül az egyiken. Kétféle előfizetési mód van: az éves tagság (2090 mani évente), vagy az örök prémium, mely 5199-et kóstál. Én az utóbbit ajánlom, bár, ha biztosak vagyunk abban, hogy egy év alatt kijátsszuk magunkból a keresztrejtvényes hajlamokat, akkor az előbbi a találó.
Egy szimplisztikus, aranyos, ám mégiscsak megragadó játékot kapunk a Knotwords személyében (egy játék nem lehet ember, te makákó). Nem egy akciódús alkotás, de ez nem is baj. Ha szeretjük az ilyen nyugis, gondolkodtató, angol szókincset ápoló mókákat, akkor mindenképpen adjunk egy esélyt ennek a játéknak. És ideális esetben tegyünk be klasszikus muzsikát aláfestésnek. Illetve ne vigyük túlzásba a játékot, mert könnyen meg lehet benne csömörleni.
A Knotwords letöltése itt: Google Play | iOS App Store
