Újabb nap, újabb Japánból érkező gatcha szerepjáték. Természetesen mai tesztalanyunk is különleges, mint azok, melyek megfordultak a szerkesztőségünkben, ugyanis egy relatíve ismert "light novel" és anime sorozatnak, a KonoSuba-nak, a nevét viseli magán. A teljes címe ennek a franchise-nak KonoSuba: God's Blessing on this Wonderful World; mondanom sem kell, igencsak merész egy cím.
A KonoSuba: Fantastic Days, már több, mint egy éve jelen van a mobiljátékos platformokon, ám csupán Japánban volt elérhető. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem hallottunk felőle, és ne is vártuk volna már tűkön ülve. Mi sem bizonyítja ezt a lelkesedést jobban, mint a tény, hogy a nyugati debütálását követően öt nap alatt elérte az egymillió letöltést.
A kis, színes karikák jelzik, hogy mely elemre érzékenyek az ellenfelek.
Aki nem ismeri a KonoSuba nevét, annak egy gyorstalpaló: egy isekai (avagy a főhős egy idegen környezetben, általában más univerzumban találja magát, és próbál meg boldogulni) paródiával van dolgunk, ahol a főszereplő, Kazuma Sato, a korai halála után kap egy lehetőséget egy istennőtől, kit Aquának hívnak, hogy nagyjából kívánhat bármit magának, az teljesül, és így fog reinkarnálódni egy fantáziavilágban, ahol a csúf, gonosz Ördögkirályt kell levernie.
Kazuma rendkívül elmés kívánsága pedig, hogy az istennő csatlakozzon hozzá ezen küldetés erejéig. Végül is, lehet-e jobb védelem egy ilyen kaland esetében az isteninél? Nos, mint ahogy az később kiderül, igen, de főhősünk valószínű a hölgy adottságait tartotta szem előtt, szó szerint. Szerencsére maga a sorozat messze áll a tipikus, fanservice-en alapuló alkotásoktól (bár nem mentes tőlük, természetesen).
Cica, te addig dolgoztathatsz engem, ameddig akarsz. Khm... mi az, hogy húzzak mosogassak?
Tökéletes bázis egy gatcha-típusú szerepjátékhoz, és a készítők is hasonlóképpen gondolkoztak. Van itt is sok ládanyitogatás, mely révén fogunk tudni szert tenni az igazán erős karakterekhez. Gyengékből is kapunk dögivel, bár rájuk küldetések után is szert tehetünk. Mondjuk szegényeknek a leggyakoribb sorsa, hogy bedarálódnak alapanyagokká, ugyanis hamar hozzájutunk egy-két három és négycsillagos szereplőhöz.
Igen, itt a csillagok nagyon fontosak, ugyanis növelni nem lehet ezeket egy karakteren. Ha szegény szereplő két csillaggal "született meg" akkor neki sosem lesz többje. Tehát, ha kihúzunk egy három- avagy négycsillagos karaktert, akkor az biztosan bele fog kerülni a csapatunkban, ám cserébe a játék rendkívül szűkmarkúan osztogatja az ilyen szereplőket.
A csaták általában három körből állnak, és két perc alatt nyernünk kell.
Hogyan lehet akkor jobbá tenni a karaktereinket? Szintlépéssel, képességek továbbfejlesztésével és a szintmaximum kitolásával. Tapasztalati pontokat harcolással lehet szerezni, illetve különféle piros italok is adnak bizonyos mennyiségű XP-t. A kezdeti szintlimit harminc, ám ezt többször is meg lehet növelni.
Képességeket már egy fokkal komplikáltabb fejleszteni, ugyanis egyedi fizetőeszközre lesz szükségünk: emberi erőforrásra, avagy speciális italokra. Az előbbi úgy fest, hogy ha bontottunk egy szereplőből több ugyanolyat, ugyanazzal a csillagmennyiséggel, akkor azt "feláldozhatjuk", hogy a célpontunk három képzettségét szintezni tudjuk, véletlenszerűen. Itallal csupán egyet fejleszthetünk így, de azt könnyebb szerzeni.
Ugyanolyan nevű és csillagszámú karakter felhasználásával lehet hatékonyan képességet fejleszteni.
Maximum szintet küldetések során talált alapanyagok felhasználásával tudunk növelni. A karakter kasztjától függ, hogy milyen félére van szüksége, ráadásul minden egyes tolás után megnő a feltételként felsorolt zsákmányfélék száma, illetve ritkasága. Tökéletes módszer arra, hogy szegény játékost rávegyünk azon pályák ismételgetésére, melyeket már három koronás értékeléssel teljesített.
Természetesen nem azért fejlesztjük a csapatunkat, mert szeretjük a számok növekedését nézni (bár nekem ez is igencsak tetszett); a harc nagy része a játéknak, és ha nem akarunk hamar learagadni a fősztori pályáin, akkor igencsak gyakran fogjuk a fent említett három metódust használni, ha karaktereinket szerencsétlenkedésen sikerül tetten érni.
Van néhány, khm, elvetemült szereplő is a játékban.
De hogyan is fest a csetepaté? Nos, nem túl izgalmasan. Csapatunk valós időben, mégis körökre osztva harcol az ellenfeles bandával. Egy kör töltődése mutatja az adott szereplő kezdeményezési értékét; amint megtelik a kör, akkor cselekdhet. Azonban feltorlódhat így több emberünk is, az ellenfél pedig nem fogja megvárni, hogy kiválasszuk a megfelelő képességet, azonnal támadni fog, amint megtelik a saját karikája, így gyorsan kell döntenünk.
Embereinknek három plusz egy cselekvési lehetőségük van: két specális képesség, egy sima támadás és egy szuper csapás tartozik hozzájuk. Az alapvető támadáson kívül minden más adottságnak újra kell töltődnie használat után ("cooldown"), ráadásul a karakterek eldugott képessége is befolyásolhatja harci értéküket. Például Darkness, a(z egyik) dekoratív, páncélos szépség, botrányos találati eséllyel dolgozik, viszont speciális tulajdonsága, hogy előszeretettel célozzák őt az ellenfelek, ráadásul jobban is bírja az ütéseket.
Ha unjuk a banánt, be lehet nyomni a kétszeres sebességet és az automatikus csatákat is.
Ez, és a hasonló poénos passzív attribútumok, a sorozat rajongói számára Kinder-tojásként fognak virítani (Darkness notóriusan rossz kardforgató a könyvekben és az animében, de mérhetetlenül mazohista, nagyon szereti ha bántják. Nagyon), ám lehet, hogy azok, akik komolyan szeretnék venni a harcot, nem fognak az ilyen meglepetéseknek örülni. Viszont ez azt mutatja, hogy a készítők nem csupán egy sémát akartak elismételni, hanem valami egyedit óhajtottak alkotni.
A fenti példából azok is láthatják, akik nem ismerik a KonoSuba világát, hogy egy komolytalan és igencsak mókás játékról van szó, ráadásul ismerős mese-fejezetek is tiszteletüket teszik. A küldetések teljesítése nem csak, hogy rengeteg jutalommal jár (mondjuk elég sok jön ezektől függetlenül is) hanem sztori szegmensek is megnyílnak, melyek segítenek megismerni a karakterek történetét, személyiségét és bogarait. Tény, hogy itt-ott kicsit átesnek a ló túloldalára a készítők, de végső soron kellemes volt az élmény, még így is, és az alapul szolgáló művek sem voltak kevésbé betegek.
Tapasztalati pont, igazán hatékonyan, piros italokból jön.
A prezentáció is a helyén van; mintha egy animét néznénk, csupán sokkal kevesebb képkockaszámmal. Egyedül talán a szinkronhangok irritáltak egy idő után, azt pedig egyáltalán nem értettem, hogy miért kellett minden töltőképenyőnél egy affektáló bolonddal bemondatni a játék címét. Ejj, de legalább vannak időszakos játékmódok, multiplayer lehetőség, felszereléskészítés, s mindez rengeteg kellemes megjelenésű kisasszonnyal megspékelve, kik alternatív hacukában is tiszteletüket tehetik (ez a legfontosabb, nem?).
Szerencsére nem csak erre épít a KonoSuba: Fantastic Days. Nincs túlzásba víve a szuggesztív tartalom, mint ahogyan a sorozatban sincsen, néhány furcsa megszólalást leszámítva. A történet és a prezentáció viszik a hátukon eme alkotást, amit kissé sajnálok, ugyanis a harcot legtöbb esetben rábízhatjuk az automata mechanizmusra. Jó, a gondolkodó ember, aki ésszel rakja össze a csapatát, valószínű megmarad a manuális irányításnál. Mert gépkocsivezetésnél is jobb érzés a váltót kedvünkre rángatni, semmint rábízni egy repetitív robotra.
A KonoSuba: Fantastic Days letöltése itt: Google Play | iOS App Store
