Személy szerint én ritkán futok bele sportjátékba, főleg olyanba nem, ami még jó is. A Tuborilla csapata már sokadik ügyességi-sportjátékát adta ki, ám ezúttal a cross motorokat hójárókra cserélték és kegyetlenebbet alkottak a műfajban, mint bármikor. Eléggé hadilábon állok a sportjátékokkal. Ezek témája vagy nem éri el a számomra érdekeset és kedveltet vagy kivitelezésben mind silányak. A Mad Skills Snocrosss tűnt az esélynek, hogy értelmet adjon a sportjátékoknak az én szememben is, de nem teljesen erre számítottam.
Mint, ahogy a fejlesztőcsapat korábbi játékaitól megszokhattuk adott egy 2D-s játéktér, pár ellenfél, egy bal és egy jobboldali irányítógomb, aztán versenyre fel. Első ránézésre iszonyúan lenyűgözött a számomra Moto X3M-ből ismeretes irányítás és kamerarendszer, akkoriban mikor én játszottam vele, az a játék volt minden idők motoros játéka, megunhatatlan volt.
Az első pályákat még hatalmas könnyedséggel száguldoztam át, aztán jött a fekete leves. Olyan irreális módon kezdett nehezedni a játék, hogy örültem amikor a 4 helyből legalább a harmadikat nagy nehezen be tudtam zsebelni, pedig ez a minimum követelmény. Ha lecsúszunk a dobogóról, sem pénz, sem továbbjutás, sem semmi nem jár.
A Karrier mód "országok" alapján (pályastílust befolyásol) van fejezetekre bontva, etaponként legalább 9, de akár 24 kőkemény szinttel. Már az első fejezet vége felé annyira szenvedtem azért a bronzért, hogy az szavakba nem önthető, mert a járműfejlesztés nincs valami jól kitalálva. Sok-sok órányi szenvedés után végre sikerült továbbjutnom, de a második fejezet jelenlegi járművem erősségének legalább 3-szorosát követelte meg, esélyem sem volt nyerni.
A végtelenbe és tovább!
Mint minden épeszű ember, rohantam fejleszteni, de akkora bődületes pénzösszegekért kínálta a játék, amelyet csak úgy tudtam gyűjtögetni, ha a már megcsinált pályákra visszamentem kihívásokat teljesíteni. Ilyen kihívások például, hogy minden pályát 2 alkalommal kell aranyéremmel befejeznünk és bár ez első találkozásra nehéznek tűnhet, kis gyakorlással az irányításba könnyű belejönni. Visszatérve eme pályákra nagyon gyorsan tudtam pénzt szerezni, ezzel pedig új járműveket venni.
Hihetetlen életérzés az, amikor sok órányi szenvedés után később visszatérve a pályára, messze elhagyjuk ellenfeleinket, már ezért az érzésért érdemes volt játszani. A játékmenet fontos részévé vált, a jobb oldali gomb (ami forgásra használható) teljes létszükséglete. Ennek hibátlan alkalmazása nélkül meghal a játékos. Nagyon érzékeny egy gomb, de miben lejtőt megfelelő szögben elkapni, mert jó ütemben nyomva ezt a gombot nem kevés extra sebességhez juthatunk verseny közben.
De sötét vagy bástya!
Két dolog van még, ami némi haladás után elérhetővé vált, a nitro és a rewind. Előbbi nevéből adódóan gyorsít valamit, ám a gyakorlatban semmit sem ér. Utóbbi funkvió lényege, hogy ha hibázunk egy hegycsúcsnál, akkor vissza tudjuk tekerni az időt és a számunkra megfelelő ponttól folytathatjuk a versenyt. Először is ez egy haszontalan funkciót, hiszen az iránygomb nem teszi lehetővé kihasználtságát, illetve három használat után fizetni kéne érte, úgyhogy köszi nem, mert van újrakezdés gyorsgomb.
A fejlesztés ez nagyon rosszul kitalált aspektusa az összképnek. Irgalmatlan pénzekért tudunk motort fejleszteni, ami maximum kis gyorsaságot ad a járgánynak, de a sebesség nem minden. Gyakran a hójárók ereje többet számít, ezt pedig csak újabb típusok vásárlásával lehet növelni, mivel azok alapból erősebbek.
Kozmetikai eszközként nagyon jó, hogy tudom színezni a járművemet, meg színezgetni karakteremet, de ez nem vitt előrébb a versenyben, az arcunkba pedig senki sem fogja erőszakkal nyomni, hogy "na most vegyél újat, mert erősebb nem lesz ez és csak a pénzt költöd feleslegesen". A fejlesztést persze korántsem csak haladással lehet elérni, körülbelül 20 ezer Forintot fizetve szép adag aranyhoz juthatunk, ami megkönnyíti haladási folyamatunkat, de szokás szerint nem éltem ezzel a lehetőséggel. Élveztem a versenyt, a csodás hangokat és persze az elképesztő látványt.
Nem biztos hogy ez a helyes menetirány.
Iszonyúan tetszettek az éjszakai és nappali havas pályák egyaránt. Maga az animáció, ahogy a hójáró eltolja maga elől és a hatalmas sebessége miatt mögül is a havat, hogy teljesen gyönyörködtető látvány volt. Az animációk és a tiszta látvány remekül van stabilizálva, biztos vagyok benne, hogy mindenféle készüléken kiválóan fut.
A Mad Skills Snocross egy kellemes csalódás számomra. Rengeteg túráztatás, nehézség és kőkemény gyakorlás árán lehetünk csak profik benne. A játékban található extra tartalmak (napi challenge, multiplayer) többnyire kielégítő tartalommal rendelkeznek, de a multi működését nem igazán értettem, az nagyon furcsára sikerült. Minden említett tényező mellett, avagy az ellen, töltsétek le és próbáljátok ki, mert ha lekötni nem is biztos, hogy mindenkit fog, látványra igazán remek élmény lesz.
A Mad Skills Snocross letöltése itt: Google Play | iOS App Store
Szedem.
