My Hero Academia; aki ismeri a sorozatot, annak nagy valószínűséggel két zsáner fog az eszébe jutni, mikor meghallja, hogy megint játékot készítettek ezzel a névvel ellátva. Gatcha-típusú szerepjáték, vagy verekedős móka. Nagyon mást, például valós idejű stratégiát, vagy menedzser játékot nehéz lenne ilyen karakterekkel és sztorival elképzelni.
Úgyhogy mai tesztünk alanya sem különb, sajnálatos módon, ám ettől még nem lesz azonnal. Hisz mégiscsak a Bandai Namco készítette, ezért ez csak garancia legalább minimálisan is a minőségre nem? Nos, naiv dolog volna így hozzáállni, ezért inkább ássuk bele magunkat, és nézzük meg, hogy a legjobb klasszikus verekedős játékok szülője miként tudta feldolgozni ezt a híres sorozatot.
Sajnos nem úgy, mint ahogyan az méltó lett volna. Nem egészen értem, miért kell úgy gondolkozni, hogy pusztán egy cím és egy készítőcsapat elég ahhoz, hogy bármit (is) el lehessen adni. Láttuk, mi történt a Battlefield 2042-vel. Ha rossz a végeredmény, akkor csak olaj a tűzre, ha egy híres csoport nevét hozzá lehet kötni a produktumhoz.
Ez a híres neves "repített-női-ököl-szendvics".
A My Hero Ultra Impact alkotói úgy gondolták, hogy a gatcha-szerepjátékos út a nyerő. Különböző ritkaságú karakterek gyűjtögetésével nehéz mellé találni. Alapvetően nincsen túl sok eredeti szereplő a My Hero Academia-ban, azonban egy emberkének több kiadásával is találkozhatunk, csupán más ruhába bújtatva. Ebből fakadóan szinte mindenkiből legalább négy-ötfélét nyithatunk ki, exponenciálisan megnövelve így a lehetőségek számát.
A szereplők háromféle ritkaságban jelennek meg: ritka, szuper ritka és ultra ritka. Értelemszerűen a három plusz két fős csapatunkat érdemes a legritkább és legerősebb emberekkel feltölteni, ám nagyon sok faktor teszi a harcolást nem a legkiszámíthatóbbá. Egyrészt karaktereinket szinten kell tartanunk, különleges képességeiket kell fejlesztenünk, és memóriákat is adhatunk nekik, melyek gyakorlatban tárgyként funkcionálnak, szép méretű bónuszokkal ellátva a hordozókat.
A rengeteg nyersanyagot karaktereink képességeire pazarolhatjuk el.
Ezeket az emlékeket ugyanúgy ládából nyitjuk ki, a karakterek mellett, így még kevesebb esélyünk van arra, hogy valami ütős szereplő kerüljön be a csapatunkba. Ezt ellensúlyozandó, a memóriák is úgy funkcionálnak, mint a karakterek: lehet őket fejleszteni, háromféle ritkaságuk lehet nekik is, bár különleges technikákkal nem rendelkeznek (hisz mégiscsak emlékekről van szó).
A karakterek a nyert harcok után tapasztalati pontot kapnak, azonban ez rendkívül kevés, lassan fognak így fejlődni, ezért különféle XP-t adó étkekkel kell tömnünk őket, melyeket ugyancsak összecsapások után, illetve más akciók révén szerezhetünk. Az emlékeket viszont csak speciális nyersanyag felhasználásával tehetjük jobbá, és ezek a cuccok nagyon hamar elfogynak.
Könnyű úgy tartalmat generálni, ha egy karakterből tíz féle van.
Ez viszont azt jelenti, hogy egy idő után nem fogunk tudni rendesen továbbhaladni a főküldetésekben. Mit lehet ilyenkor csinálni? Nos, kapunk jegyeket, melyek felhasználásával azonnal végigmehetünk egy háromcsillagosra teljesített küldetésen, effektíve időhúzás nélkül zsákmányhoz jutva. Energiát persze továbbra is költenünk kell, ugyanis igen, kaptunk egy fincsi energiarendszert is, mely hajlamos nagyon gyorsan kiürülni.
Továbbá elküldhetjük embereinket különféle ideig-óráig tartó missziókra, időszakos eseményekre, arénába, tornyot mászni és macerás "boss"-harcokat is a vállunkra vehetünk. Tehát opció az van rengeteg, attól függően, hogy mennyit teljesítettünk már a kampányból. Vagyis, ha túl korán leragadunk, akkor lehet malmozni, és az azonnali győzelemmel járó jegyeket költeni a tökéletesre teljesített pályákon.
Yes, Ochako-chan. You are fine... khm, köhh köhh, ezek az angolok furák.
No, de hogyan tudunk három csillagot elérni egy megmérettetésen? Egyszerűen: az alap három karakterünknek túl kell élniük az összecsapást. Rajtuk kívül van kettő tartalék, akik beugranak, ha véletlenül a kezdőtrió egyikét kiütik, illetve egy másik játékost felkérhetünk "segédnek". Az ő csapata vezetőszereplőjének a "Plus Ultra" képességét kérhetjük kölcsön egyszer.
"Plus Ultra" technikája mindenkinek van, azonban idő kell, mire elérhetővé válik az. Addig kénytelenek vagyunk a sima támadásokkal és alapvető képességekkel piszkálni az ellenfelet, vagy erősíteni a csapattársainkat. Egy kör úgy megy le, hogy eldöntjük, mely emberünk mit fog csinálni, majd egymásután cselekednek. Utána a rosszakaróink következnek. Így adogatjuk a köröket ide-oda.
A számok mutatják, ki mikor következik egy harci körben.
Nincs, tehát, túlbonyolítva a rendszer, sem harc, sem pedig a fejlődés terén. Hiába kapunk rengeteg különféle furcsának tűnő cuccokat, a szereplők öt "elemi" fajtájúak lehetnek, így ötféle fejlesztési nyersanyag is létezik. Ezek persze nem hétköznapi értelemben vett elemek, de úgy viselkednek, mintha azok lennének; a csatatér bal felső sarkán láthatjuk mindig, mely típus üti melyiket.
Ha szeretjük ezt a sorozatot, akkor talán megéri belepillantani a My Hero Ultra Impact-ba, de túl sokat ne várjunk el. Ismerős szereplők és emlékek várnak ránk, illetve a narratíva is nosztalgikus érzéseket válthat ki a hősi veteránokból, azonban, akinek új ez az egész katyvasz, az egy összecsapott történetmesélést fog kapni, közepes szerepjátékos rendszerrel, és minimális szórakozással. Talán majd legközelebb sikerül.
A My Hero Ultra Impact letöltése itt: Google Play | iOS App Store
