My Talking Teddy Simulator játékteszt

Bár kisgyermekes édesapa révén nekem nincs szükségem baba-, vagy gyerekpótlékra, tökéletesen meg vagyok elégedve vele, ha a gyereket elvihetem sétálni vagy edzeni, de egy virtuális kismackóval egy kicsit más a helyzet, hiszen miközben terelgethetjük a szőrmókot, egy kicsit azért azonosulhatunk is vele. A My Talking Teddy Simulator ugyanis messze nemcsak abból áll, hogy elvigyük megkakiltatni és megkajáltatni kis narancssárga medvénket, a Gigi&Buba fejlesztői ugyanis minden egyes tevékenységhez egy aranyos, bár nem éppen túlbonyolított mini-játékot álmodtak meg.

Hogy mi a francot lehet csinálni egy macival a téli álom alvása és az evés mellett? Mivel a készítők direkt emberszerű tulajdonságokkal vértezték fel őt, ezért meglepően sok mindent! Példának okáért csak a házban begyújthatjuk a kandallót, ehetünk egy nagyot, fürödhetünk, fogat moshatunk, de a rádió bekapcsolásával táncolhatunk, sőt fekvőtámaszozhatunk és még a bokszzsákot is püfölhetjük, ha szeretnénk. Így leírva elég ijesztő, hiszen ez akár az én életem is lehetne, de cuki macinkra azért összességében akkor várnak a legnagyobb kalandok, ha kiszabadul a természetbe.

Merthogy otthona helyiségein felül a háza körül megtalálható aprócska - valóban elég zsebkendőnyi - területen rengeteg aktivitás vár még rá! Példának okáért irányításával hintázhatunk egyet, focizhatunk is - elvileg, mert nálunk nem működött -, de elmehetünk sziklát mászni, ugrabugrálhatunk szénakazlon, termeszthetünk növényeket, sőt még azzal is kísérletezhetünk, hogy mekkorát tudunk repülni a hintából kiugorva. Ennél is meglepőbb volt egyébként, amikor a maci helyett átvehettem az irányítás egy paci felett, de ez körülbelül olyan értetlen tekintetet eredményezett számomra játék közben, mint ahogyan most ti nézhettek ezen váratlan fordulat olvasása közben, mert semmi nem kötődött hozzá, semmit nem lehetett csinálni a pacival, csak irányíthattuk egy kicsit.

Éppen emiatt is eléggé befejezetlen, béta jellege volt az alkotásnak, hiszen nem elég, hogy túl kevés az interakciós lehetőség - összesen mindössze 18 mini-játék kapott helyet benne -, ezen felül például a televízió bekapcsolásakor pofátlanul közli velünk a maciszimulátor, hogy majd hamarosan lesznek ott is játékok, de egyelőre érjük be azzal, ami van. Ezzel egy gond akad: nagyjából 1 óra alatt meg lehet unni az egészet, hiszen hiába van benne fejlődési rendszer, hiába lehet benne gyűjteni folyamatosan a cukorkákat, ha csak nem érzünk késztetést egy maci általános gondozására - Tamagochi-kór ugyebár -, akkor teljesen feleslegessé válik újra és újra betölteni az alkotást.

Példának okáért a legtöbb feladat ritmusjátékon és tapicskoláson alapul, és bár vannak vicces felfedezni valók - például ha csikizés helyett inkább felpofozzuk a macit, az berúgja a képernyőt -, a legtöbb mini-játék arra elég, hogy egyszer kipróbáljuk. Nincsenek benne újabb szintek, újabb elérhető extrák, mindössze a bokszolás kapcsán találkoztam olyannal, hogy magasabb szinten lehetőségünk van újabb mozdulatok elsajátítására. Mindezen pedig még az sem segít, hogy macink szintet lép, és akár a legbugyutább kinézetet is választhatjuk hozzá, vagy hogy képes utánozni, amit mondunk neki, hiszen mindennek nagyjából annyi haszna van, mint a lábunkon a kisujjnak. Semmi.

A My Talking Teddy Simulator nem egy rossz ötlet, hiszen a The Sims-sorozat mintájára képes azonnal magával ragadni az embert, de míg az említett szimulátorban ezernyi lehetőség és folyamatos célok vártak ránk, addig itt nincs semmi, csak egy maci, aki néhány perc után már nem is lesz olyan cuki. Pláne, amikor fogja magát és berúgja a telefon képernyőjét. Gyorsan bele is tenyereltettem vele a konnektorba, hogy érezze a törődést. Ingyen azért persze nem rossz, de sokáig a te telefonodon sem marad majd!

A My Talking Teddy Simulator elérhető itt: Google Play | iOS App Store