Úgyhogy az alapvető lelkesedés megvolt, mikor belevetettem magam mai játékunkba. A Nickelodeon Kart Racers, nem meglepő módon, egy go-kart típusú alkotás, mely a szóban forgó csatornán megjelenő műsorok szereplőit összegyűjti, egy "fergeteges" autóversenyzős móka erejére. A játékos az egyik ilyen karaktert irányítja, és megpróbál négy-, illetve kétfős futamokon győzedelmeskedni. Aztán miután megláttam a rostát, jó magasra felrohantak a szemöldökeim.
Ugyanis mindössze tizenhárom emberke közül válogathatunk, ráadásul egy műsorból több szereplő is visszaköszön. Azt is kicsit furcsálltam, hogy a felhozatal nagyrésze ismerős volt számomra. Mintha a kilencvenes évek korszaka kilépett volna a múltból, örökkévalóvá változva. Én ezt nem bántam, mivel néhány végtagomat gond nélkül odaadnám, ha időutazással visszamehetnék a 80-as, 90-es évekbe, ugyanis, szerény véleményem szerint, a videojátékok, a társasjátékok és a szerepjátékok a hőskorukat élték akkor.
PvP-ben páros viadalok várnak ránk legtöbb esetben.
Szóval tizenhárom szereplő: a Hey Arnold-ból, a Fecsegő Tipegőkből és a Spongyabobból kapunk több karaktert, kik kiegészülnek Rocko-val a Rocko Modern Életéből, két Tini Nindzsa Teknőccel (Michelangelo, Donatello), Aang-gal az Avatar-ból és Jojo Siwával (Nickelodeon-nal szerződésben álló, felkapott tini sztár). Bezzeg a Switch-es verzióban több, mint kétszer ennyien voltak. A játékmenet pedig egyáltalán nem jobb, hogy el lehetne nézni eme hiányosságot.
Bizony, eléggé gyenge játékkal van dolgunk, pedig az alapfelállás egész elfogadható. Go-kart alkotásból lehet nagyon jót letenni az asztalra, elég csak a Mario Kart szériára gondolni. Azonban, ha lemásoljuk a "drift"-elős , ugrálós, pózolós játékmenetét az előbb említett szériának, az érdekes pályák, az addiktív játékmenet és a "powerup"-ok nélkül, akkor ne lepődjünk meg, ha programunk hamar a feledésbe merül. Mai tesztünk alanyára is ez a sors vár.
A fejlesztések elengedhetetlenek a sikerhez.
Hogyan is néz mindez ki? A bevezető pályákon Spongyabobbal fogunk vágtatni. Nincs pedál, nincs kormány, csupán egy gomb van, amit nyomkodnunk kell, illetve a telefon döntésével kanyarodik a járművünk. A gombot akkor kell piszkálnunk, mikor elkezdődik a verseny, utána pedig a kanyaroknál és az ugratóknál. A futam elején, mikor a visszaszámláló valahol az egy és a nulla között van, kell lecsapni a nyomókára (zöld felvillanást követően), ha egy nagy lökettel akarjuk indítani a versenyt.
A többi esetben a gomb egy csík társaságában jelenik meg. Ezen a csíkon van fekete, sárga és zöld színű rész, no meg egy vonal, ami az egyik oldalról a másikra csúszik, majd vissza. Nekünk a akkor kell rávágnunk a gombra, mikor a vonal a zöld szektorban van. A sárga elfogadható eredményt, a fekete viszont buktát jelent, illetve, ha megteszi a visszautat a csík, és nem nyomtunk, akkor is rontás a jutalmunk.
Nem egészen értem, miért a trutyi a turbó, de ez biztos tetszik a gyerekeknek.
A zöld találat megtartja a sebességünket, a sárga minimálisan lassít, a fekete pedig eléggé visszafogja a kocsinkat. Hasonló történik akkor is, ha a pályákon elszórt olajfoltokba hajtunk, ám cserébe vannak gyorsító padkák, melyek ennek az ellenkezőjét váltják ki a járművünkből. Ezeken kívül érméken is áthajthatunk, felszedve így azokat (ne, tényleg?), és végül, de nem utolsósorban pedig zöld trutyi tócsákon is átmehetünk, ezzel feltöltve a turbómércénket, melyet aktiválva pár másodperces sebességpluszra tehetünk szert.
A baj az egésszel az, hogy ez nem versenyzés; ez egy ritmusjáték, ami a csuklónknak nem feltétlenül tesz jót, az állandó forgatással. Viszont le a kalappal a mesterséges intelligencia előtt, eléggé meg tudják izzasztani a botok az óvatlan játékost. Gátlástalanul kihasználják, ha hibázunk, arról nem is beszélve, hogy ha nem fejlesztjük a kocsinkat, illetve a karakterünket, akkor még a tökéletes nyomkodás sem lesz mindig elég a győzelemhez.
A fejlesztéshez szükséges érméket súlyos összegekért kell megvennünk.
Igen, sajnos a "Pay-to-win" formula itt is előkerül. Pusztán versenyzéssel, napi feladatok és "Achievement"-ek teljesítésével viszonylag elfogadható mennyiségű lóvéra tudunk szert tenni, ám az nagyon gyorsan elfogy, mivel a karakterekre is költeni kell. Először meg kell vennünk a szóban forgó embert, és szinteznünk is kell. Ez elengedhetetlen, ugyanis a későbbi kampánypályák csak specifikus szereplők, vagy egy adott mennyiségű versenyző összeszedés után válnak elérhetővé.
A helyzeten nem segít, hogy energiából, mely valamiféle zöld löttyként van szimbolizálva, egy-két verseny után kifogyunk. "Szerencsére" egy reklám meglesése után ugorhatunk is vissza a volán mögé. Kár, hogy ezt az első két futam után állandóan hirdetéseket kellett kukkolnom, ha haladni akartam.
Izgi a játékmenet; csak döntögetjük a telefont, és csapkodjuk a gombot.
Van PvP is, de addig teljesen értelmetlen, ameddig nincs legalább egy karakterünk, kinek már van két-három szintje (ezt karakterszeletek vásárlásával lehet növelni) és egy jól felszerelt kocsija, mert a rangsoruk alapján osztja össze a rendszer a játékosokat, nem szintjük szerint. Bár ez is úgy fest, mint a botok elleni játék: egy-két hiba, és el lehet felejteni az első helyet.
Nem mintha annyira szórakoztató lenne az állandó nyomogatás és a telefonpörgetés. Ráadásul nem is működik túlságosan jól ezen utóbbi. Érthetetlen, miért nem lehetett egy normális, pedálos-joystick-es szisztémát összerakni, mert a prezentáció egész tűrhető, de a játékmenet nehezen elviselhető, és távol is áll a várttól. Mint tudjuk, a kellemes grafika és a tűrhető zene még nem tesz egy játékot lenyűgözővé, úgyhogy hiába a nosztalgia, az én szívem sajnos a törlés felé húzta az ujjamat. Viszlát gyermekkor... basszus, ki rakta a számlákat a legóváramra?
A Nickelodeon Kart Racers Impact letöltése itt: Google Play | iOS App Store