Sajnos ezt nem ma fogom elkezdeni, ugyanis a Noah's Heart-nak nem sikerült kiemelkednie a tömegből. Első ránézésre ugyan kellemesen festett ez a játék is, mint a legtöbb ilyen móka, aztán a többihez hasonlóan, a sokadik ránézésnél derültek ki a problémák. Bár az Archosaur Games üdvöskéje mégiscsak megtörte kicsit a trendet, ugyanis már az első pillanattól kezdve láthatóak voltak a repedések a csinos prezentáción.
Túl kell élnünk némi letöltési időt, mely egy összevissza természettel van megáldva. A telefonom mutatta, hogy megy valami letöltés, de mégsem történt semmi, illetve mikor beléptem a játékba, hogy elindítsam közvetlenül a hiányzó adatok megszerzését, akkor csak második próbálkozásra kezdte meg a letöltést.
De legalább ajándékokkal kompenzálták a fejlesztők ezen herkulesi feladat teljesítését. Fantasztikus. No mindegy, kezdjük a mókát egy karakterkészítéssel. Mintha egy játékbabát alkotnánk, hátborzongatóan festenek a játékos szereplők. A gyűjtögethető karakterek egy fokkal jobban néznek ki, csak sajnos nem őket fogjuk a legtöbbet bámulni a játék során.
Átvezetők és "Tutorial"-ok várnak ránk első körben, melyek bemutatják a játék egyszerű irányítási sémáját; ez ismerős lesz mindenkinek. A képernyő bal oldalának simogatásával mozgatjuk emberkénket, a jobb oldalon lévő gombokkal pedig támadunk, illetve használunk különféle technikákat.
Némi sztorival is fogunk találkozni, azonban ezt nagyon hamar elengedtem, ugyanis rendkívül zavaros, nehezen követhető, ráadásul az angol fordítás igencsak megkérdőjelezhetőre sikeredett. Ennek hála nekem a "fordulatok" logikai zsákutcáknak tűntek, csak úgy, mint nagyjából minden etapja a mesének. Szerencsére nem kell érteni a történéseket ahhoz, hogy XP-t kapjunk, és teljesíteni tudjuk a küldetéseket.
Egyszerre egy rakás feladatot borít ránk a rendszer, melyek akár még segítőkészek is lehetnének, hisz megmutatják a különféle lehetőségeket, melyekkel a játékosok élni tudnak, ha beleunnának a főküldetésekbe. Kár, hogy annyira egymás hegyén és hátán fetrengenek ezek a feladatok, hogy ember legyen a talpán, aki megtalálja az egészben a rendszer.
Igazából a játék sem bízik abban, hogy ezt az akadályt sikerrel fogja venni a játékos, ezért a küldetések navigációját meg lehet oldani azzal, hogy rányomunk a küldi szövegére. Emberkénk pedig felkerekedik, ha túl távol van a célpont, akkor teleportál egyet, de ha annyira még sincsen távol, akkor lóra ugrik. Nekünk pedig semmit sem kell csinálnunk.
Tulajdonképpen még a harcok során sem kell nagyon megerőltetni magunkat. Mikor a nagyvilágot járjuk, és belebotlunk ellenfelekbe, akkor legtöbb esetben egész egyszerűen el tudjuk azokat távolítani az élők soraiból. Ám, ha barlangokba tévedünk, akkor bizony kevesek leszünk egymagunk... jó, mondjuk ez az elején nem teljesen igaz, de a rendszer akkor is fel fogja ajánlani a társak használatának lehetőségét ilyenkor.
Itt bejön némi gatcha aspektus is. Ládanyitogatással szert tehetünk különféle neves, történelemből ismert hősökre, természetesen animés esztétikával ellátva. Mint minden jó gyűjtögetős játékban, itt is rengeteg a fejlesztési opció, illetve az egyik szereplőt megtehetjük dezignált társunknak, hogy a rá jellemző speciális képességeket sajátunkévá tegyük.
Mikor barlangokat járunk, akkor az általunk kiválasztott társakat a mesterséges okosság irányítja (bár a képességeiket csak mi használhatjuk). Ezek a kihívások a gatcha játékokból megismert győzelmi feltételekkel vannak felvértezve: van időlimitünk, illetve életben kell tartanunk a csapatunk legtöbb tagját; feltéve, hogy a három csillagos értékelésre pályázunk.
Egy barlang végén pénzt, XP-t, tárgyakat és nyersanyagokat fogunk kapni. A felszereléseket magunkra aggathatjuk, az anyagokkal pedig emberkéinket tudjuk rengetegféleképp fejleszteni. Bődületes mennyiségű tapasztalati pontot, jutalmat és lóvét vág hozzánk a játék, így pedig nagyon gyorsan triviálissá válik a "kampány".
Egyedül a mellékes kihívások és megmérettetések lesznek problémásak, ha túlságosan is messzire jutunk bennük. Illetve a PvP is nyújthat gondokat, mivel ott más játékosok ellen fogunk fellépni csapatostul; a másik játékos pedig jobban nyomogathatja a képernyőt nálunk függetlenül attól, így nem minden a bandánk ereje.
Úgyhogy ebből fog állni a játék nagy része. Automata útvonalkeresgélés, harc és fejlesztegetés. A dialógusokat átugrottam egy idő után, a jutalmakat besöpörtem, gyorsan lépkedtem a szinteket, és vadul szinteztem emberkéimet. Nem volt ebben túl sok izgalom, és a technikai oldal sem igyekezett meggyőzni arról, hogy jó játékhoz van szerencsém.
Pedig a prezentáció nagyon is kellemes. A grafika csinos, a zene hangulatos, bár a szinkronszínészek estek, borultak, és csak egy-kettő nyújtott elfogadható teljesítményt. Talán nem fog senkit sem meglepni, hogy hamar beleuntam a repetitív játékmenetbe, annak ellenére, hogy tele van tartalommal a játék. Ám a történet fogyatékossága és az ismétlődő küldetések miatt színtelennek és lelketlennek érződik az egész. Szívből sajnálom a készítőket, egy hatalmas világot alkottak (talán túl nagyot), de a részletek sajnos igenis számítanak.
A Noah's Heart letöltése itt: Google Play | iOS App Store