NoEscape játékteszt

A NoEscape azért persze minimális átalakításokat és finomhangolásokat tartalmaz, de azért senki se gondoljon semmi nagy dologra, a klónhatás azért mindvégig fennmarad, méghozzá olyannyira, hogy gyakran már-már madárkákat látunk a képernyőn űrhajók helyett. Lássuk azonban, hogy miből él a játék, hiszen egy klónt meg lehet csinálni nagyon rosszul, de akár nagyon jól is.

A NoEscape összességében inkább utóbbi kategóriába sorolható, én legalábbis nem igazán találtam benne különösebb kivetni valót a néhány órás tesztidőszak során, aminek részeként kötélidegekre volt szükségem ahhoz, hogy a telefonból ne csináljak csavart tésztát. Hogy ezt miért írom le ennyire nyíltan? Pusztán azért, mert aki játszott annak idején a Flappy Bird-del, az bizonyára most a homlokára csapott, hogy "jaj, de hát akkoriban velem is ez volt, sőt éppen ezért szerettem a játékot".

Valami ilyesmi a helyzet a NoEscape kapcsán is, amelyben egy űrhajó felett vehetjük át az irányítást, amit folyamatosan paskolgatnunk kell ahhoz, hogy ugrabugrálva a levegőben maradjon, ügyelve arra, hogy ne menjünk neki a plafonnak, ne érjünk hozzá a falakhoz, de közben azért persze gyűjtögessünk is. Ami azonban egy kis csavar a történetben a nagy példaképhez mérten, hogy a NoEscape keretein belül minden egyes tapicskolással egy lövést is leadunk az űrhajónkkal.

Hogy ez mire jó? Többek között például arra, hogy lyukat üssünk a folyamatosan érkező falakon, és lehetőségeinkhez mérten elég széles átjárót biztosítsunk kis gépezetünknek addig a pontig, amíg elérünk vele a falhoz. Mindeközben pedig folyamatosan arra is törekednünk kell, hogy gyűjtögessünk a pályákon, ezáltal a kis aranytallérok mellett szedhetünk fel mágneseket és egyebeket is annak érdekében, hogy egyre könnyebb legyen a dolgunk.

Persze ne ringassuk magunkat álmokba, a dolgunk nem lesz könnyebb, elég csak egy elszámolt távolság, egy pillanatnyi oda nem figyelés, és űrhajónk máris hatalmas lángcsóvával robban millió darabokra, ami nem meglepő, hiszen a Flappy Bird sem a könnyedségéről volt híres, ezáltal itt is vért izzadunk majd ahhoz, hogy teljesítsük az első szinteket, de érdemes belehúzni, mert sok picike űrhajót oldhatunk fel magunknak cserébe.

Mindent egybevéve, a NoEscape egy meglepően kellemes mobiljáték lett, talán az egyik legjobb Flappy Bird klón, amivel valaha is játszottam, és bár tény és való, hogy pofátlanság, amit a fejlesztők csináltak, de én úgy vélem, hogy azért van annyi egyedi íze a végeredménynek, hogy ne kelljen arcátlannak neveznünk az egészet. Kellemes emlékeket hagyott bennem!

A NoEscape elérhető itt: Google Play