OPUS: Rocket of Whispers játékteszt

Bár esetük egy kicsivel egyszerűbb, mint másoké, hiszen apjuk rakétamérnök volt, ezáltal olyan tudást és szellemi anyagot hagyott hátra nekik, ami segítheti őket abban, hogy összerakjanak egy űrhajót, és elrepüljenek egy távoli, élhető bolygóra. A duó eszévé Fei válik, aki naphosszat a szerelőműhelyben bütyköli a rakétát, míg az erőt John képviseli, aki rendszerint kimerészkedik a veszélyekkel teli fagyos világba, hogy beszerezze a szükséges alkatrészeket.

Légyében erről szól az OPUS: Rocket of Whispers története, amit a nagyszerű OPUS: The Day We Found Earth írói készítettek el, és bár bizonyára nem érdemel Oscar-díjat, ellenben azért így is elég kellemes kis sztorit rittyentettek hozzá, amelyben a két hős szinte folyamatosan marja egymást, de a monológok tekintetében is kellemes gondolatok, ügyesen megfogalmazott tézisek várnak minket, aminek hála alaposabban megismerhetjük ezt az apokaliptikus világot is.

Magát a játékot egyébiránt két részre oszthatjuk. Az egyik konkrétan a szerelőműhelyben töltött időszak, amikor a két szereplő párbeszédeibe nyerhetünk bepillantást, és amikor rendszerint Feit láthatjuk, aki a rakétát szereli. Itt tudakozódhatunk a rakéta állapotáról, a szükséges alkatrészekről, de innen nézhetjük vissza akár a meglepően kellemes átvezetőket is, amelyek között memoárokat és aktuális filmecskéket egyaránt találhatunk - méghozzá ízléses rendezésben. Merthogy a központi elem azért mindvégig a sztori marad, ha ez nem derült volna még ki!

A játékmenet másik része azonban John kinti kalandozásaira koncentrálódik. Míg az előbbi rész kellemes grafikával, oldalnézetből tálalja elénk az élményt, addig John esetében teljes felső nézet, és az iméntihez képest ocsmány grafika vár ránk, miközben a műhely környékén csatangolunk, és egyre messzebbre jutunk a kicsit sem veszélytelen régióban, miközben egy idegesítő szellem próbál rendszeresen megijeszteni minket.

Nem elég azonban, hogy ez a játékelem egészen csúnyácskára sikeredett, különösebb kihívásokat sem tartalmaz, így konkrétan csak ki kell mennünk, átkutatnunk az épületeket, és felszedni mindent, amit találunk, hovatovább időben megtalálni az aktuális küldetéshez kapcsolódó központi objektumot, mert ha ránk köszönt az éjszaka, akkor nagy bajba kerülünk. Lényegében ebből áll az egész játék, ami kicsit foghíjasra sikeredett, de ha elfogadjuk, hogy itt inkább a sztorin van a központi hangsúly, akkor ezt nem kell csalódásként felfognunk.

Fontos kiemelni továbbá, hogy bár az OPUS: Rocket of Whispers nem lett sem egy szép, sem egy összetett játék, de mind a története, mind a hangulata elképesztőre sikeredett, amihez hozzájárul az a 30 csodaszép dal, amelyek a háttérben felcsendülnek a bevetések során. Mindent összevetve: ha imádod a hangulatos, sztoriközpontú mobiljátékokat, ahol nem csak a párbeszédeket kell léptetned, hanem egy kis interakció is vár rád, itt megtalálhatod a számításaidat - feltéve, ha az ingyenes kipróbálható változat után megvásárolod a teljes élményt is.

Az OPUS: Rocket of Whispers elérhető itt: Google Play | iOS App Store