Paper Wings játékteszt

Ha belegondolunk, a legősibb videojátékok, sőt az első mobiljátékok is erre építettek, hiszen ki ne töltött volna el annak idején órákat, sőt napokat a Snake-ben már akkor is, amikor csak néhány pixel szaladgált fel-alá a képernyőn.

Habár a kereket már senki sem találja fel újra, ergo a mobiljátékok piacán is nehéz újdonsággal szolgálni, de időről-időre felbukkannak olyan címek, amelyek egyszerűségükkel és nagyszerűségükkel egyszerűen képesek arra, hogy odaszegezzenek minket a képernyő elé.

A Paper Wings tökéletesen ilyen játék, hiszen nincs benne történet, nincsen benne tonnányi pálya, sőt jobbat mondunk: még tartalom sem igazán, azonban egyszerűsége, illetve játékélménye mégis annyira lenyűgöző, hogy képes azonnal odaszegezni és ott is tartani minket a képernyő előtt.

A Paper Wings már a nevével sem árul zsákbamacskát, hiszen valóban a papírszárnyak, konkrétan a papírból hajtogatott madarak kapták benne a főszerepet, akikkel a feladatunk olyan egyszerű lesz, mint a faék: szedjük össze az égből potyogó fényes labdacsokat, amelyeket lelki állapotunktól függően képzelhetünk csillagoknak, de akár búzaszemeknek is - vagy mit esznek a madarak -, a lényeg, hogy ezeket összegyűjtsük velük. Egyszerűen hangzik? Pedig nem az!

Olyannyira nem, hogy én kis túlzással azonnal földhöz vágtam a telefont, amikor a madárkám oldalán egy, azaz egyetlen labdacs után túl közel merészkedtem a Naphoz, mint Ikarusz és egy röpke szellentésnek hangzó effekt társaságában váltam lángok martalékává. Ez annak köszönhető, hogy a Paper Wings irányítása tanulást igényel, lévén madárkánk bár folyamatosan halad jobbról-balra - vagy balról-jobbra, ha megfordulunk -, ergo ha eltűnik a képernyő egyik szélén, a másikon tűnik fel újra, de közben mi határozhatjuk meg, hogy milyen magasságban és sebességgel szárnyaljon.

Ez pedig nem egyszerű feladat, hiszen bár a képernyő széleinek pöccintgetésével szabályozhatjuk repülési szögét, ennek meghatározása viszont komoly gyakorlatot igényel, hiszen elegendő egy kicsit túllőni a célon ahhoz, hogy kismadarunk meteorként csapódjon a tengerbe, vagy hirtelen olyan sebességre kapcsoljon, aminek köszönhetően egy beenergiaitalozott Sonic-ként fog rohangászni a képernyőn.

Amint azonban ráérzünk az irányításra - és amit akár még napokkal az első indítás után is tanulhatunk -, a Paper Wings megmutatja a szépségeit, és hiába van csak egyetlen pálya - aminek kvázi a színvilága változik minél feljebb jutunk -, a saját rekordok megdönthetősége még mindig olyan versenyszellemet garantál bennünk, ami gyermeki izgalommal tölt el minket origami madarunk irányítgatásával.

Sőt mi több, nem elég, hogy össze kell gyűjtenünk a kis sárga labdacsokat, mindeközben lehetőségünk lesz különféle power-up-ok felszedésére is, amelyekkel megállíthatjuk az időt, mágnesként vonzhatjuk magunkhoz a kis golyókákat, esetleg duplázhatjuk a begyűjtöttek számát, amivel sokkal egyszerűbb lesz rekordot dönteni.

A Paper Wings pedig mindezt ingyenesen garantálja, nem akar kifizettetni velünk fölöslegesen semmit, és bár madarakat vehetünk - mindegyik egyedi képességgel rendelkezik -, de sokkal fontosabb a játékélmény, mint a költekezés, amit a készítők napi küldetésekkel, kihívásokkal és achievementekkel dobtak fel. Sőt mi több, a későbbiekben eltérő játékmódok és többjátékos lehetőség is érkezhetnek hozzá, amivel a függőségi faktor még magasabbra rúghat.

Merthogy a Paper Wings tipikusan olyan játék, amely az első indítás után azonnal odaszegez minket a képernyő elé, és addig-addig újra kell próbálkoznunk benne, amíg nem válunk igazi profivá, hiszen itt mindig lesz feljebb, mindig tudunk jobbat produkálni, és éppen ezért a végeredmény bizony függőséget is tud okozni. Ha van pár perced, mindenképpen próbáld ki!

A Paper Wings elérhető itt: Google Play