Passionate Creatures játékteszt

2022. május 31.
114.1841
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Mikor vámpíros szórakoztatóipari alkotásokkal találkozom, egyszerre fog el a lelkesedés és a lehangoltság is. Eme kétpólusú viszony eredete középiskolás korszakomra vezethető vissza, amikor megismerkedtem a végtelenül hangulatos asztali szerepjátékkal, a Vampire: The Masquarade-del, és az abból készült videojátékkal, a Bloodlines-zal.


A depresszív, dekadens karakterek, a hangulat, a gótikus szimbolikák és az érdekes történetvezetés nagyon sokáig nem tudtak elengedni. Szerencsém volt a mesélő szempontjából. Aztán kicsit túlzásba vittem a játékot és ebből következnek a negatív érzések is.

Sajnos a legtöbb esetben, legyen szó másik világról, másik történetekről, a vámpírok majdhogynem ugyanúgy vannak beállítva: az éjszaka vadászai, akik keveset foglalkoznak a halandókkal, kik körbeveszik őket, mégis rendkívül ragaszkodnak a halandó értékekhez, érzésekhez, ám végtelenül paranoiások és a végén ez is lesz a vesztük. A kivétel erősíti a szabályt, persze, de túl sokkal nem fogunk találkozni.

A szolgalelkű bácsi előre figyelmeztet a "Game Over"-ről.

A szolgalelkű bácsi előre figyelmeztet a "Game Over"-ről.


Ám ez az alap sok színes történetet szült már kreatív írók tollából, és azért nem teljesen egyértelmű mindig a végkifejlett, lehetnek még meglepetések. Azonban mai játékunk távol áll ettől. A Passionate Creatures címével és ikonjával is eléggé egyértelmű tartalmat sugall. Még indítás előtt azt gondoltam, hogy nagy valószínűséggel itt nem lesz részem túlkomplikált drámában.

Pedig a játék úgy hirdeti magát, hogy egy interaktív történet több végeredménnyel a kalandorok számára. És ez igazából megállja a helyét, azonban a részletekben veszik el a móka. És sajnos mai tesztünk alanya nem bírta a részletekkel való küzdelmet, illetve egy igazán megfogó sztorit sem sikerült létrehozniuk a készítőknek, amit a prezentáció csak tetéz.

Oh hai Mark... blegh, ronda vagy.

Oh hai Mark... blegh, ronda vagy.


Főhősünk egy hölgy, kinek a nevét és a kinézetét mi döntjük el, bár nem vitték túlzásba a választási lehetőséget; van három avatár és bumm. Ezen kisasszony egy híresnek számító regényíró, aki meghívást nyer egy kastélyba egy ösztöndíj kapcsán. Azonban nem csak ő kapott lehetőséget, hanem más művészek is.

Mi is történhetne egy ijesztően kinéző kastélyban, ahová érzékeny művészlelkeket zártak össze? Nos, nagyjából minden. Régi ismerősök, elfeledett kapcsolatok, sérelmek és kihívások várnak a lakókra, arról nem is beszélve, hogy a vámpírfertőzés is felüti a fejét. Hányan élik túl a kalandot? Nos... nem mondom, hogy mi döntjük el, de lesz beleszólásunk.

Hát ha fizetni kell érte, csak nem fog megenni a titok az ajtó mögött. Ugye...?

Hát ha fizetni kell érte, csak nem fog megenni a titok az ajtó mögött. Ugye...?


A történet szezonokra, azok pedig fejezetekre vannak bontva. Mindegyik fejezetben három döntéshozási lehetőségünk van, és a végén, a Telltale The Walking Dead szériájához hasonlóan, láthatjuk, hogy a játékosok mekkora része választotta azt a döntést, amit mi is. Túl sokat nem ad a játékmenethez, de jól mutatja, hogy mennyire kevesen akarnak pénzt kiadni ezért a "mókáért".

Ugyanis néhányszor, mikor szaftosabb válaszlehetőségeket dob nekünk a rendszer, akkor az egyértelműen izgalmasabb opció gyémántokkal van levédve. Általában húsz gyémántot kell leadnunk ilyenkor, és csupán harminccal nyitunk, úgyhogy gondolhatjátok, milyen gyorsan fog elfogyni ez a tartalék. Miután befejeztünk egy epizódot, akkor kaphatunk 1-2 ilyen drágakövet, illetve napi "küldetések" után is jár néhány, de az így összekuporgatott gyémánt semmire sem elég.

Hát igen, ilyen részletekre is fény derül...

Hát igen, ilyen részletekre is fény derül...


Úgyhogy ideje tágasra nyitni szegény pénztárcánkat, ha az érdekesebb jelenetekre vagyunk kíváncsiak. Ha ezek erotikusak lennének, akkor se reménykedjünk nagy dolgokban, a játék tizenhat pluszos; ugyanilyen besorolású filmekben is alig mutatnak bármit, nehogy már egy mobiljátéktól várjunk csodákat. Mondom én ezt, akinek a telefonja dugig van melles néniket tartalmazó gatcha szerepjátékokkal. Khm...

A prezentáció sem teszi az egészet jobbá, sőt, épp ellenkezőleg, ugyanis a hátterek mosottak és a karakterek pedig úgy vannak meganimálva, mintha zsinegen húzogatnák őket. Leginkább a Bennett Foddy játékaiban megtalálható szereplőknél látható megvalósításhoz tudnám hasonlítani. Ez pedig nem egy jó dolog. Ráadásul az arckifejezések is megérnek egy misét.

De ugyanúgy néz ki mindkettő... majdnem.

De ugyanúgy néz ki mindkettő... majdnem.


Van nagyjából 3-4 mimikája mindegyik szereplőnek, úgyhogy például a csábos és a gonosz mosoly között nincs különbségtétel, így párszor sikerült majdnem belefulladnom a nevetésbe egy-egy jelenet láttán. Nem hiszem, hogy ez lett volna a reakció, amit ki szerettek volna a készítők váltani belőlem az egyre inkább sötétedő sztorival, de igazából, ez is valami.

Pedig annyira nem rossz a történet, vannak jó pillanatai, illetve a misztikum is egész elfogadhatóan kerül átadásra, a zene pedig kifejezetten jó, azonban a grafikai megvalósítás olyan szinten rúgja fel a komolyságot, mint én a cipőimet, mikor hajnali háromkor hazaérek, nem szomjasan, és nem találom a lámpakapcsolót.

Mikor én iszom csukott szájjal a paradicsomlevet, akkor lecsesz az óvónéni. Itt meg... na mindegy.

Mikor én iszom csukott szájjal a paradicsomlevet, akkor lecsesz az óvónéni. Itt meg... na mindegy.


A választási lehetőségek sem hozzák meg a beléjük fektetett reményeket. Vagy véget ér a játék egy rossz döntésnél, és visszarak minket a rendszer a legutolsó választási ponthoz (akkor mi értelme volt az egésznek?), vagy szimplán elenyésző hatása lesz a döntésnek. Nem mindegyiknél van ilyen, de előfordul.

Úgyhogy kár érte, de ez most nem sikerült. Kicsit több munka és biztosan kreálni lehetett volna egy normális karakter- és a helyszíndizájnt, illetve a helyesírási hibákra is ráfért volna egy lektor (mondja ezt az, akinek egy írásában bármikor megtalálható minimum három). Hiú remények, persze, ugyanis a készítők már rengeteg olyan programot csináltak, ahol minden megegyezik a mai játékunkkal, egyedül a sztori nem. Ergo nincs túl sok remény a jövőnek.

A Passionate Creatures letöltése itt: Google Play | iOS App Store
4 hozzászólás

Mendez

1 éve, 11 hónapja és 21 napja

De jó hogy nem öltem bele időt. röhögő smiley

válasz erre

fonemaker

1 éve, 11 hónapja és 22 napja

Akkor ezt se erőltetjük.. röhögő smiley

válasz erre

Chico

1 éve, 11 hónapja és 22 napja

Hát akkor ez is kimarad! röhögő smiley

válasz erre

SamsungFan

1 éve, 11 hónapja és 23 napja

Nagyon nagy kár érte.

válasz erre