Mi lenne, ha...? Imádom az így kezdődő kérdéseket, főleg az interneten, mert biztos lehetek benne, hogy az ilyenek alatt összegyűlő nagyokosok olyan szájháborúkat fognak indítani, hogy még az ókori görög mestervitázók is belepirulnának.
Sosem értettem, miért jó egymást verbálisan elásni teoretikus kérdések miatt, melyekre a válaszok legtöbb esetben saját véleményből származnak, de az ember hajlamos sok furcsaságra. Szerencsére a Smoking Gun Interactive-nél dolgozó skacok nem álltak le okoskodni, mikor megkérdezték tőlük: vajon miként festenének az emberi félelmek, ha megelevenednének. Ők szimplán csináltak egy elismerésre méltó játékot, válasz gyanánt.
Ez pedig a Phobies. A ránk erőltetett reklámkukkolástól mentes alkotás nem csak telefonokra, de Steam-re is megjelent, ott is ingyen, és annak ellenére, hogy végső soron nem több, mint egy gyűjtögetős, stratégiai játék, a premissza és a részletek kiemelkedővé teszik. Ezen alkotás tökéletesen megmutatja, miként tudjuk a félelmeinket más félelmek segítségével legyűrni... vagy... öhm, lehet túl sokat gondolok az egész mögé.
A szemmester szemtelenül szemez... jó abbahagytam.
A hangulatot már megalapozza, hogy a "Tutorial"-t egy nagyra nőtt ajak hozza el nekünk, aki aztán végigkíséri a legelső partinkat, a legelső paklibontásunkat, majd bevezet a játék részleteibe. Lippy szövegelése, ugyanis így hívják ezt a furcsaságot, talán egy kicsit átborul a ló túloldalára helyenként, a furcsa mivoltot illetően, de tagadhatatlan, hogy szórakoztató kis kreatúra.
A paklibontásból kitalálhattátok, hogy a Phobies egy kártyajáték, bár nem a megszokott értelemben. Aszinkron módon történő, körökre osztott párbajokat vívunk véletlenszerű emberi játékosok, vagy a mesterséges intelligencia ellen. Aki hamarabb lecsapja az ellenfél összes szörnyét, vagy a "zászlójaként" funkcionáló szívének életét leviszi nullára, az nyer.
Látványos effektek... NOT THE BEES!!!
Az aszinkron tulajdonságnak hála a játékok a résztvevőktől függetlenül is mennek, így mindenki akkor tolja le a körét, amikor szeretné. Természetesen egy meccs három nap után megszűnik, de remélhetőleg sikerült legalább az egyik félnek addig nyernie. Ha pedig nem akarunk órákat várni egy ellenlábas lépésére, akkor újabb mérkőzéseket is elindíthatunk, melyek, ugyancsak az aszinkron mivoltból kifolyólag, azonnal elindulnak.
Persze, jó kérdés, mennyire lehet visszaélni azzal, hogy ha valaki nagyon vesztésre áll és inkább hagyja a bánatba a játékot, hadd járjon le magától az idő, ezzel a győztes fél egy meccs-helyét lefoglalva tartva, de velem nem történt egyszer sem ilyen.
Ezek nem Halloween-i mutáns lámpások, hanem ládák.
Egy párbajt a játékosok 25-26 kulccsal felszerelve kezdenek el, attól függően, ki jön legelőször. A kulcsokból a félelmeinket lehet megidézni, kik szörnyek formájában kerülnek a táblára. Erőszintjük határozza meg, mennyi kulcsba kerül az előteremtésük, és mivel egy körben csak három kulcsot kapunk, az igazán erős vadalmákra spórolnunk kell.
Egy szörnynek van gyorsasága, élete, sebzése és speciális képessége. Egy körben kétszer cselekedhet, amit úgy kombinálunk össze, ahogyan akarunk. Egyedül a különleges képességet lehet csupán egyszer használni, ameddig fel nem frissül pár kör hatásszünet után. Ha ez a helyzet, akkor csak mozogni és támadni tudnak a kis nyunyókák.
Mindegyik Phobie egyedi és érdekes.
A cél, mint ahogy fent említettem, az ellenfél összes fóbiáját összeverni, vagy a szívét kipukkasztani. Az adott szív a játékos térfelének hátuljában figyel és szabadon támadható, de rengeteg élete van, és ha a tulajdonosa alaposan bevédi, akkor esélytelen, hogy el tudjuk pusztítani. Ám vannak mezők a pályákon, melyek segítik a túlságosan is áttörhetetlen vonalak... áttörését.
A leggyakrabban az X-ekkel ellátottakkal fogunk találkozni. Ha ráállunk egy ilyenre, akkor a kör végén a mi színünket veszi az fel. Minél több ilyen X-es mező van a fennhatóságunk alatt, annál többet sebződik automatikusan az ellenfél szíve a körök végén. Általában három darab ikszes terület van egy hadszíntéren, de a nagyobbakon akár ötnél több is lehet.
Nincs minden lénynek speciális képessége, ha van helyette sok élete és sebzése.
Persze ez csak a kezdet: lehet szerencsénk még, többek között, gyógyító mezőhöz (a hatás, gondolom, egyértelmű), lávás területhez (ne állj bele, mert meleg), vagy piros, villámjellel ellátott placcokhoz (sebzését duplázza meg a rajta kotlónak). Ezek okos használata nagyon könnyen át tudja billenteni a mérleget, ha véletlenül vesztésre állnánk.
A meccs kimenetelétől függetlenül, a rendszer háromféle jutalommal dobhat meg minket. Kávébabbal (ha nem alszol el, akkor nem is fogsz rémeket álmodni; Freddy üdvözöl), könnyekkel (kicsit... morbid) és ... tapasztalati pontokkal. Jó, ennek nem adtak hangzatos nevet, de lila gázként van reprezentálva, biztos van mögöttes tartalom itt is.
Ilyen egy szép, színes, érdekes pálya: ahol én állok nyerésre.
Ezekből vehetünk kártyacsomagokat, individuális fóbiákat, illetve fejleszthetjük is azokat. Nincs limit, hogy mennyi szörnyikét vihetünk egy meccsre, hisz úgyis csak egy adott mennyiséget tudunk belőlük megidézni. A prezentáció nagyszerűen illik a témához, az animációk, a zene és az effektusok mind azt mutatják, hogy ebbe bizony belefektettek időt, fantáziát és energiát a készítők.
Talán a játéklehetőségeknél van némi hasfájás, ugyanis AI, illetve játékosok elleni ütközeteken kívül arénázni lehet csupán, de mivel jónéhány pálya, no meg több mint százötven fóbia vár ránk, ezért nem fogunk egyhamar kifogyni a lehetőségekből. Még egy ok arra, hogy "véletlentül" elfelejtsek lefeküdni.
A Mosaic Chronicles letöltése itt: Google Play | iOS App Store
Ez egy rohadt addiktív cucc!
