Postknight 2 játékteszt

2021. december 21.
132.3191
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Szerintem senkit sem fog meglepni a tény, hogy a mobiljátékos tábor azon oldalán állok, ahol az Idle programok gyűlölői ücsörögnek. Ugyan WickedSick kolléga egy igencsak kiveséző írásban megpróbált engem és mindenki mást is meggyőzni arról, hogy az ilyen "alkotásokban" azért van szép és jó, ám a végeredmény csupán az lett, hogy elgondolkoztam (ez már félsiker).


Azért azt leszögezném, hogy sosem fogom ezeket a játékokat szeretni, azonban egy-két aspektusuknak nagyon is van helyük az olyan programokban, melyek nem akarnak helyettem játszani. Ilyen például a jutalomgyűjtögetés még akkor is, ha épp nem fut a játék. Hisz ki ne örülne az ingyen cuccnak? Azonban ennek a megvalósítása nem lehet csak úgy odahányva, hogy oké, minden szirszart leáll gyűjtögetni a rendszer, aztán visít, mikor megtelt a raktár, hogy menjek már és ürítsem ki.

A felemelt pajzs megfogja a lövedékeket és a közelharcban bekapott sebzés nagy részét.

A felemelt pajzs megfogja a lövedékeket és a közelharcban bekapott sebzés nagy részét.


Legújabb játékunkkal szeretném ennek a metódusnak a jó implementációját bemutatni. De mielőtt eljutnék oda, lássuk, hogy mivel is van dolgunk. A Postknight 2 egy rendkívül beszédes címmel ellátott alkotás, ugyanis itt egy olyan harcost alakítunk, aki postásként is funkcionál. Feladata végigrohanni egy pályán, feladótól címzettig miközben az úton kolbászoló csúnyaságokat kardélre hányja. Egymagában. Nem rossz.

Emberkénk magától halad előre, és ha összeütközik egy ellenféllel, akkor sérül, visszapattan, majd újra nekiszalad, csak úgy, mint az ellen is, feltéve, ha nem halt bele az ütközésbe. Ha mégis, akkor nincs visszalökés, de a sérülés továbbra is bekövetkezik. Ám, hogy mikor használja a képességeit emberkénk, az már rajtunk múlik, és ennek több jelentősége van, mint gondolnánk.

A fejlesztésekért a kovács hajlamos túlzásokba esni. A fizetést illetően.

A fejlesztésekért a kovács hajlamos túlzásokba esni. A fizetést illetően.


Sokszor a jól megválasztott adottsághasználat az, ami eldönti, hogy nyerünk-e, vagy a fűbe harapunk, nem pedig fegyvereink vagy katonánk értékei. Eszközeinktől függ, hogy milyen trükkökkel vagyunk felvértezve, melyek mind hatásszünettel (Cooldown) dolgoznak, így jól meg kell gondolni, hogy melyiket mikor lőjük el. Nem mintha erre túl sok időnk lenne, általában egy-két másodpercünk van dönteni. Szerencsére a vereségnek nincs semmilyen negatív hatása (azon kívül, hogy nem tudunk tovább haladni a játékban).

Ugyanis függetlenül attól, hogy győzünk vagy elpatkolunk, kapunk jutalmakat: tapasztalati pontot, pénzt és alapanyagokat eszközkészítéshez és fejlesztéshez. Így sosem fogjuk azt érezni, hogy képtelenek vagyunk továbbjutni egy helyen. Ha elég sokszor nekimegyünk egy kihívásnak, anélkül, hogy változtatnánk a taktikánkon, illetve a fegyverzetünkön, akkor is előbb-utóbb mi fogunk nyerni.

A félkörben látható pontmennyiség mutatja, hogy egy attribútumot mennyiért lehet növelni.

A félkörben látható pontmennyiség mutatja, hogy egy attribútumot mennyiért lehet növelni.


Mint láthatjuk az automatikus mozgásból, a csatarendszer is az Idle játékokból merített ihletet, de csupán ilyen téren, így a játék, végső soron, nem játszott helyettem. Azonban lássuk azon Idle implementációt, amit már az elején beharangoztam: a szabadidős tevékenységet. Be tudjuk állítani, hogy emberkénk pontosan milyen munkát végezzen, mikor épp nem tudunk játszani: tapasztalatot gyűjtsön, pénzt keressen, vagy nyersanyagokat kalapáljon.

Így rá lehet gyúrni, hogy legközelebb, mikor elindítjuk a mókát, miből szeretnénk sokat látni. Ugyanis a különféle tárgyak megvétele, a gyógyital és a fegyverek fejlesztése rengeteg anyagot és pénzt képesek felemészteni. Így viszont ki tudjuk választani, hogy mire van nagyobb szükségünk, és ha adunk neki elég időt, emberünk meg fogja tölteni a raktárunkat a kiválasztott fizetőeszközzel.

Jónéhány felszereléskollekció vár ránk.

Jónéhány felszereléskollekció vár ránk.


Ilyen téren, tehát megnyert engem a játék, ám van itt más is, ami szimpatikus. Elég tapasztalati pont összeszedése után szintet lép a karakterünk. Ilyenkor megnövelhetjük a karakterisztikáit (erő, ügyesség, intelligencia, állóképesség), bár ahogyan nő egy attribútum, annál több fejlesztési pontba fog kerülni annak a növelése. Fegyvereinkkel, páncéljainkkal is megcsinálhatjuk ugyanezt, feltéve, ha van rá fedezetünk.

Több szett is létezik a játékban, melyek tagjainak az egyszerre történő hordása bónusszal látja el emberkénket, továbbá talizmánokat és gyűrűket is ráaggathatunk szerencsétlenre, bár ezek eléggé ritkák és csak később fogunk találkozni ilyenekkel. Cserébe viszont igen combos pluszokat adnak. Persze ezek igencsak sokba kerülnek, ám szerencsére, ezt megkönnyítendő, rengeteg anyagkeresési lehetőség áll rendelkezésünkre.

A különböző fegyverkombinációk más-más képességekkel vértezik fel emberünket.

A különböző fegyverkombinációk más-más képességekkel vértezik fel emberünket.


Állandóan frissülő küldetésekre jelentkezhetünk, illetve kívánságokat is teljesíthetünk, ha épp üresen konganának a raktárunk polcai. A kiszállító feladatok egyszerűek: a sztorimódhoz hasonlóan végig kell szaladnunk egy adott pályán, mely végén nyersanyagot, lóvét és ládát is kapunk. A kívánságlistát kiválasztva pedig különféle árukat adhatunk el a helyi városka lakóinak, kik azokért meglepően sokat szoktak fizetni.

Ezeken kívül "Achievement"-eket is szerezhetünk, rangunkhoz igazított feladatlisták pontjait is teljesíthetjük, illetve ha magas rangú postai lovagokká válunk, és csatlakozunk egy divízióhoz, akkor még fejvadász küldetések is várnak ránk. Viszont, ha azt hinnénk, hogy mindez egy agyatlan háttérrel van kiegészítve, tessék-lássék módon, akkor tévedni fogunk. A kampány ugyan nincs túlbonyolítva, sztori szempontjából, ennek ellenére azonban érdekes, a karakterek aranyosak, ráadásul még mélyebb kapcsolatot is ki lehet alakítani néhányukkal.

Sajnos a karakterek ugyanazon avatárnak a más színnel ellátott kiadásai.

Sajnos a karakterek ugyanazon avatárnak a más színnel ellátott kiadásai.


Ez persze távolról sem közelíti meg az olyan szuggesztív területeket, mint amilyenekkel az anime-gatcha szerepjátékoknál találkozhat az ember, de nem is baj; így is jól működik. A prezentáció a mesés vonalat követve egészíti ki tökéletesen a játékmenetet, bár nem igazán tetszett, hogy nincs a nemek között semmi különbség, egyedül a nevek és a névelők terén (angolban "he/she"). Ez azért bökte az orrom, mert én szeretem, ha egyértelműen láthatom, milyen nemű szereplővel van dolgom, de azt be kell látnunk, hogy ez a megvalósítás igencsak progresszív.

És ennyi; nincs több negatívum, amiket pedig említettem azok könnyedén elengedhetők. Nincsenek reklámok, nincs "pay-to-win". Cserébe viszont kaptunk egy szórakoztató játékot, mely ellazít, megmosolyogtat és gondolkodásra késztet. Egyszerű, mégis nagyszerű. Bárcsak minden Idle játék ilyen lenne.

A Postknight 2 letöltése itt: Google Play | iOS App Store
kiveséző írásban megpróbált engem és mindenki mást is meggyőzni arról, hogy az ilyen "alkotásokban" azért van szép és jó, ám a végeredmény csupán az lett, hogy elgondolkoztam (ez már félsiker). '>
5 hozzászólás

peter97

2 éve, 6 hónapja és 8 napja

Az a baj hogy bármilyen gagyi is de nagyon rá lehet kattanni. röhögő smiley

válasz erre

Chico

2 éve, 6 hónapja és 9 napja

Szerintem szörnyen ****. röhögő smiley

válasz erre

Bencus86

2 éve, 6 hónapja és 9 napja

Engem nem győzött meg a teszt. mosolygó smiley Még ha csak olvastam volna oké, de látom a képeket is és rohadt gagyi. röhögő smiley

válasz erre

Ronalddo

2 éve, 6 hónapja és 9 napja

Nem terveztem, de akkor egy próbára jó lesz nálam a kicsike. mosolygó smiley

válasz erre

SamsungFan

2 éve, 6 hónapja és 9 napja

Nem hittem volna, de tényleg.. meglepett smiley Így kipróbálom. mosolygó smiley

válasz erre