A Netmarble új dark fantasy MMORPG-je, a Raven2 a látványos grafika és a monumentális világ ígéretével csábít, de hamar kiderül, hogy ez a kaland inkább szemfényvesztés, mint igazi élmény. Az Unreal Engine által hajtott játék valóban gyönyörű, a kasztok változatosak, a harcok pedig elsőre grandiózusnak tűnnek, ám az automata játékmenet minden lendületet kiöl a küzdelmekből. A történet semmmitmondó, a karakterek súlytalanok, és a döntéseink is puszta illúziónak hatnak. A Raven2 egy hatalmas, sötét fantasy díszlet, ahol hamar az unalomba fullad a hősünk útja.
A Raven2 előzménye talán nálunk kevésbé ismert, hiszen az első rész még EvilBane: Rise of Ravens címen futott, és főként Ázsiában aratott hatalmas sikert. A Netmarble most a folytatással kicsit más irányba fordult. A hangsúly sokkal inkább a látványra és a technikai megvalósításra került, mint a játékmenetre. A végeredmény így bár szépen néz ki, de hamar kiderül, hogy a díszlet mögött nem sok valódi újdonság rejtőzik. Nézzük is milyen lett!
A játék egyik nagy dobása a filmszerű történetmesélés. A vágóképek tényleg szépek, a karakterek élnek, a világ sötét és komor. Viszont mindez nem tudja elhitetni, hogy tényleg számít, amit csinálunk. A sztori üres, a dialógusok felejthetők, és a döntéseinknek semmi súlya nincs. Szóval hiába a drámai hangulat, valójában csak passzív nézői vagyunk a saját kalandunknak.
Az osztályválasztásnál először még elhihetjük, hogy hatalmas szabadságot kapunk. Többek között Assassin, Berserker, Elementalist vagy éppen Divine Caster is lehetünk, és mind jól hangzik. De amint elkezdjük a játékot, kiderül, hogy a különbségek inkább kozmetikaiak, mint valódiak. A harcrendszer sablonos, és a grind hamar egysíkúvá válik, hiába a lenyűgöző világ és a gondosan kidolgozott kasztok.
Egy kis tűz csodákra képes
Én a Deathbringer kasztot választottam, ami elvileg egy nekromanta, aki a Specterek erejével fordítja meg a csaták menetét. Elsőre jól hangzik, sőt, látványra is impozáns, de a gyakorlatban szinte semmi jelentősége nincs. Bárkivel harcoltam, alig tudott megsebezni, így a kihívás teljesen hiányzott. Gyanítom, hogy a többi kasztnál sem lenne másképp.
A bevezető jelenetek alapján azt hihetnénk, hogy komoly történeti hangsúlyt kap a játék. Ugyan valóban van felvezetés, konfliktus és választási lehetőség, de ezek is csak díszletek. Minden kaszthoz előre gyártott narratíva tartozik, és a döntéseink nem befolyásolják a kimenetelt. Minden mögött ugyanaz a lapos játékmenet rejtőzik, mint bármelyik másik automatizált MMO-ban.
Hatalmas kardok, villanások, vértől tocsogó csaták, mindez pont úgy, ahogy egy dark fantasytól várnánk. Csakhogy amikor a századik ugyanilyen csatát nézzük végig automata módban, az egész elveszíti az erejét. A Raven2 nem abban erős, hogy átéljük a harcokat, hanem abban, hogy nézzük, ahogy a karakterünk játszik helyettünk.
Sok lesz a beszédből, irány harcolni!
Amint belevetjük magunkat a világba, úgy tűnhet, hogy elsőre minden működik. Az automata harcrendszer lehetne hasznos kiegészítő, de itt a játék alapja lett. Néhány perc után már nem mi irányítunk, csak figyeljük, ahogy a karakterünk mindent elintéz. Persze nem kötelező használni, de semmivel sem izgalmasabb ha mi csináljuk a sokadik unalomba fulladó grindot.
A manuális harc sem ment a helyzeten. Elvileg van taktika, képességek kombinálása, mana-menedzsment, de a valóságban ezek elenyésznek a monoton grindban. Az animációk valóban szépek, de ettől még nem válik izgalmassá az, hogy ugyanazokat a mozdulatokat ismételjük ezredszer. A Raven2 inkább egy Unreal Engine bemutató, mint valódi játékélmény.
Nem maradhatnak ki a gacha-elemek. Rengeteg pénzt lehet elkölteni a karakterfejlesztésre, fegyverekre, ritka tárgyakra, de teljesen felesleges. Mire eljutunk addig, hogy a fejlődés érezhetően lelassul, már rég belefáradunk az egészbe. A Raven2 tipikusan az a játék, amit előbb ununk meg, mint hogy valóban ráköltsünk. Hiába szép és nagyszabású, legbelül üres marad.
A túlerő sem számít
A játék legalább nem húzza az időnket, hiszen van lehetőség teleportálásra. A világ hatalmas, és nélküle hosszú perceket kéne ingáznunk az NPC-k és a küldetések helyszínei között, ami gyorsan frusztrálóvá válna. Így legalább ezt a részt megspórolhatjuk, és egy pillanat alatt a következő csatába ugorhatunk. A dungeonök is működnek, de az automata harc miatt itt sem számíthatunk sok izgalomra.
A Raven2-vel a Netmarble ezúttal kissé mellélőtt. Hiába a gyönyörű látvány, a monumentális világ és a dark fantasy hangulat, mindez gyorsan kifullad, ha nincs mögötte tartalom. Időnként képes elvarázsolni, de a játékmenet egyhangúsága hamar visszaránt a valóságba. Egy technikailag lenyűgöző, de lélek nélküli MMO marad, amit nézni talán érdemes, de játszani annál kevésbé.
A Raven2 letöltése itt: Google Play | iOS App Store.
