Hans Christian Andersen neve nem hiszem, hogy ismeretlen lenne akárkinek is, függetlenül attól, hogy olvastuk-e a meséit vagy sem. A dán alkotó igen híres művei a mai napig színesítik a világot és gyermekeink éjszakáit (még, ha az utóbbiaknak az átdolgozott kiadásokhoz volt szerencséjük), és nem meglepő, hogy ezeket az utókor előszeretettel veszi alapul, ha rajz-, illetve animációs film készítésről van szó.
Természetesen, ha megnézünk egy ilyen alkotást, mint például a Kis Hableányt, vagy a Jégvarázst, akkor keresve is nehezen fogjuk tudni megtalálni az Andersen írásaiból merített alapot, de ezt el kell fogadni. A gyerekek (a szülők pedig végképp) nem biztos, hogy értékelni fogják az eredeti sztoriknak a hű feldolgozását, lévén, hogy nem egy tartalmaz megkérdőjelezhető tartalmi részleteket. De Garga bácsi, miért fontos mindez? Nos, kedves olvasó, azért, mert mai tesztünk alanya, a Red Shoes: Woodbear World is egy Andersen által ihletett mesefilmet vesz alapul.
A gyilkos seprű legendája.
Itthon A Hercegnő és a Hét Törpe címen ismerhetjük, eredeti nevén Red Shoes and the Seven Dwarves. Bár a cselekmény sokkal közelebb áll a Grimm testvérek tollából származó Hófehérke és a Hét Törpéhez (lévén, hogy a főhősnőt is Hófehérkének hívják, és hét törpe is van), ám mivel az angol címben ott figyel a Red Shoes, illetve a sztoriban nagyobb szerepet kap a szóban forgó piros cipőpár, mint a törpék, ezért hamarabb asszociáltam Andersenre.
A film az ismerős mesefilm struktúrát követi, melyet egy érdekes üzenettel spékel meg. Alapvetően nem rossz, még, ha vannak is benne bosszantó elemek. Mivel egy eléggé egyértelmű befejezéssel ért véget, ezért kétlem, hogy a készítők folytatni fogják (meg hát ezt nem is a Disney csinálta), de aki mindenképpen egy következő epizódra vágyik, annak itt a mobiljáték, mely tovább meséli a történetet. Khm, nos, elvileg...
A pályák során kapott szintlépéseknél három opció közül választhatunk.
Ebbe inkább bele se mennék, úgyis minden "érdekes" részlet a bevezető diavetítés során kiderül. A játék során a filmben megismert három szereplővel kell pályáról pályára haladnunk, hogy legyőzzük a mesevilágot elárasztó gonosz erőket. Hófehérke, Merlin és Piroska közül lehet válogatni; ezen utóbbit nem igazán értettem, mivel ő csak a stáblista legördülése közben teszi tiszteletét, akkor is csupán pár másodpercig. Azonban, mivel ebben a történetben mint vérfarkas van feltűntetve szerencsétlen lány, ezért tökéletesen megfelel, mint harcoló karakter.
Mert itt bizony keményen küzdeni kell mindenféle ronda szörny ellen. Humanoid sétáló nemistudommik, lövöldöző növények, guruló bogarak, farkasok, darázsfélék és a többi; a készítők kicsit elszálltak ezen a téren, de ez talán érthető. A film nem tartalmazott túl sok negatív karaktert, ráadásul azok közül egy sem jelenik meg. Sebaj, a valós időben zajló harc akciódús, és mindhárom szereplő egyedinek érződik, különböző képességekkel felvértezve.
Ha a megfelelő rúnákat visszük magunkkal, akkor még segédek is támogatni fognak minket egy területen.
Hófehérke egy seprűvel csapkod, ám eközben visszaváltozik eredeti alakjára; egyedül sétánál és a "dash" képesség használatánál láthatjuk a piros cipős formáját. Merlin villámokat szór, bár nem a keleti stílusú papírszeletkéi segítségével, hanem csak úgy dobálja őket, ami nekem jobban tetszett, mint a filmbéli megvalósítás. Piroska pedig barna levegő-pengéket (há így néznek ki feöneök úr, nem?) dobál farkas alakban, és a "dash" adottsága nem igazán használható menekülésre.
Irányítani emberkéinket egy virtuális analóggal tudjuk, ha pedig a hatósugarukba kerül egy ellenséges lény, akkor automatikusan megkezdik a támadást, függetlenül attól, hogy van-e fal önmaguk és a célpontjuk között. Ha a joystick-et gyorsan elhúzzuk valamelyik irányba, akkor karakterünk abba az irányba egy gyors mozdulattal kitér ("dash")... kivéve Piroskát. Merlin teleportál, Hófehérke a seprűjére pattanva elröppen, az antropomorf farkas azonban ilyenkor egy vad támadássorozatot indít el az adott irányba.
Az mindig jó jel, ha nem tudom, merre van a karakterem...
Ez a mozdulat nem mindig működik. Bár az előbbi kettővel úgy-ahogy megbízható gyakorisággal sikerült a "dash"-t használnom, Piroska csak akkor lőtte el sajátját, mikor olyan kedve volt. Ráadásul a leíró szöveg azt hiteti el velünk, hogy ilyenkor nem szenved el sérülést a kisasszony, azonban gyakorlatban ez a technika semmiféle védelmet nem nyújt. De legalább alaposan szétkapja az arra ténfergő vadmajmokat. Ez is valami.
A pályaszerkesztés "rougelike" struktúrát követ. Ez úgy néz ki, hogy egy területen harminc jelenetet kapunk. Egy jelenetet akkor teljesítünk, ha leütünk minden ellenséges egységet és átmegyünk a portálon a következőre. Minden tizedik helyszín egy főellenséget tartalmaz, így három nagy muftit kell legyűrni területenként. Ahogy hullanak a csúnyaságok, úgy kapunk tapasztalati pontot, mely előbb-utóbb szintlépéshez vezet. Ilyenkor három felajánlott képességből választhatunk egyet. Ha elhullanánk, vagy új területre érkeznénk, akkor újraindul a szinteződés.
A végtelen pályák rendkívül hamar unalmassá válnak.
Az extra képességekkel erősíthetjük értékeinket, segédünk (rúnáktól függően lesznek törpe segédeink) adottságait és a "dash" opciónkat is, ám nem egészen egyértelműek a leírások és sok összefolyó technikát is felvehetünk, melyek között a különbséget nem magyarázza el a játék. Kellemetlen, de legalább a rendszer működik, szórakoztató, és némileg addiktív is, attól függetlenül, hogy végtelenül repetitív. Ha nem szeretnénk vagy nem tudunk a területekkel haladni, visszatérhetünk az egyikhez a végtelen módban, ahol, mint azt a név is mutatja, addig irthatjuk az újratermelődő ellent, ameddig szeretnénk.
Ez igazából csupán arany, kiegészítők és profil XP gyűjtögetésre jó, ráadásul automatizálni is lehet, de ezt inkább kerüljük el, ugyanis a mesterséges "okosság" nem ismeri a kitérés fogalmát. Van lehetőségünk coop módban is nekiesni a pályáknak, illetve kipróbálhatjuk az igencsak nehéz "Boss raid" opciót is. Itt főellenségeket kell elnáspángolni, kik extra képességekkel, és egy igen magas erőszinttel vannak megáldva. Kizárólag a gyakorlott és alaposan felfejlesztett játékosoknak ajánlott ez a lehetőség.
A rúnák a tipikus ritkasági színekkel mutatják alapvető erejüket.
Erősíteni a karaktereket háromféleképp lehet. Profilszintünk emelésével és rúnákkal minden emberkénknek növeljük az erejét, ám lehet aranyért individuálisan is fejleszteni őket. A rúnákat ugyancsak lehet szintezni (jó drágán), illetve kettő ugyanolyat össze is olvaszthatunk, feltéve, ha mindkettő a maximális szinten van. Mondanom sem kell, erre fog elmenni az összes pénzünk, ráadásul nem lehet a végtelenségig gyűjtögetni a lóvét pályák ismételgetésével, ugyanis limitálva vagyunk energia által. Na jó, lehet a végtelen játékmód keretei között, de arra nagyon hamar rá lehet unni.
A prezentáció elfogadható, a játékmenet érdekes, bár hamar monotonná válhat, illetve a fejlődés is alaposan lelassul, amint elérjük a tízes szintet. Ezektől függetlenül nyugodtan adhatunk egy esélyt a Red Shoes and the Woodbear World-nek, főleg akkor, ha kedveltük a filmet. Illetve, ha van egy rakás pénzünk, melyre nincs szükségünk, még kosztümöket is vehetünk a karaktereknek. Hófehérkének valamiért három ruhafélét is beszerezhetünk, akár több színben is, míg a többinek csupán egyet vagy kettőt lehet... ejj ejj, na vajon miért van ez?
A Red Shoes: Wood Bear World letöltése itt: Google Play | iOS App Store
