A Reigns: The Witcher a Nerial, a Devolver Digital és a CD Projekt Red közös alkotása, amely a jól ismert lapozgatós döntéshozatalt ülteti át a The Witcher univerzumába. A sorozat ezúttal Geralt sorsát bízza ránk, méghozzá Dandelion szemszögéből, aki hajlamos alaposan kiszínezni a történteket. Balra és jobbra húzva reagálunk intrikákra, kérésekre és fenyegetésekre, miközben minden döntésünk váratlan következményekkel járhat. Az abszurdba hajló mesélés, a káosz és a morálisan kétes választások egyszerre formálják a kontinens jövőjét és Dandelion hírnevét is. Ismerős szereplők, szörnyvadászatba torkolló minijátékok és számtalan elágazás gondoskodik arról, hogy egyetlen végigjátszás se ugyanazt a legendát mesélje el.
A Nerial, a Devolver Digital és a CD Projekt Red összefogásából született meg a Reigns: The Witcher, amely a jól ismert, balra-jobbra húzogatós döntésmechanikát ülteti át Geralt világába. Minden választásunk újabb, gyakran csúfos végkifejlet felé sodor minket, ahogy azt a sorozattól megszoktuk. A The Witcher-univerzum meglepően jól illeszkedik a vizuális regényeket idéző koncepcióhoz, így az ötlet telitalálatnak érződik. Nézzük is milyen lett!
A Reigns-széria 2016-ban indult, és egy középkori uralkodó bőrébe bújva kellett egyensúlyoznunk a királyság négy alappillére között. Tanácsadók és alattvalók kártyák formájában fordultak hozzánk, mi pedig két lehetőség közül választva befolyásoltuk a hatalom, az egyház, a nép és a hadsereg helyzetét. Ha bármelyik tényező túlságosan kibillent az egyensúlyból, uralkodásunk véget ért, és új királlyal kezdtük elölről.
A koncepció annyira működött, hogy később Trónok harca változat is készült belőle. A Reigns-játékok lényegében interaktív vizuális regények, ahol a történet alakulását mindig a döntéseink határozzák meg. Minden helyzetben két opció közül választhatunk, egyetlen mozdulattal eldöntve, merre halad tovább a cselekmény. Soha nincs tökéletes megoldás, mert minden döntésünk valaki kegyét növeli vagy csökkenti.
A meditáció jó döntés lehet
A Reigns: The Witcherben a játékmenet alapjai változatlanok maradnak, csak épp emberekkel, fantasy lényekkel, varázslókkal és a harccal kell lavíroznunk. Ha túlságosan feldühítjük például a nem emberi karaktereket akkor könnyen ránk támadnak. Ha pedig túl jófiúk próbálunk lenni, akár egy végzetes kimenetelű mulatságon is kiköthetünk. Minden döntésünk újabb abszurd következményeket szülhet.
A legzseniálisabb csavar, hogy ezeket a történeteket menet közben alkotjuk meg Dandelion fejében. A bárd szerepében Geralt kalandjait meséljük újra, gyakran teljesen elrugaszkodva a valóságtól. Az aktuális forgatókönyvet követve kell minél több pontot gyűjtenünk, miközben a közönség elvárásaihoz igazodunk. Ha például kitartásról akarnak hallani, nem feltétlenül a szörnyölés lesz a legjobb stratégia. Ilyenkor az a célunk, hogy minél több napig húzzuk egy-egy menet során.
A játékban előfordulhat olyan szituáció is, hogy a hallgatóság pajzán történetre vágyik, így nekünk kell gyakran udvarolnunk és bonyodalmakba keverednünk. Ha teljesítjük az adott menet célkitűzéseit, szintet lépünk. Új inspirációkat oldunk fel, amelyek további történeti irányokat nyitnak meg. Ezek új szereplőket és szituációkat hoznak be a pakliba. Így minden végigjátszás egyre gazdagabb és kiszámíthatatlanabb lesz.
Geralt sem bírja már úgy az italt, mint régen
A The Witcher világa és a Reigns játékmenete meglepően jól illeszkedik egymáshoz. Külön öröm, hogy a zenei anyag a The Witcher 3: Wild Hunt dallamait idézi, a jól ismert hanghatásokkal együtt. A Novigrad vagy a kocsmai mulatságok zenéje azonnal ismerős hangulatot teremt. Ez különösen sokat dob az élményen, mert a grafika ugyan kedves és stílusos, de nem a legerősebb pontja a játéknak.
A Reigns: The Witcher egyik fontos újítása a harcrendszer bevezetése. Bár ez is egyszerű, mégis üdítő színfolt a döntögetés monotonabb körforgásában. Időről időre szörnyekkel vagy feldühödött tömeggel kell szembenéznünk. Ilyenkor egy harci puzzle játékba csöppenünk, ahol balra és jobbra lépkedve kell kikerülnünk az ellenséges támadásokat jelző ikonokat. Közben meg kell találnunk a megfelelő pillanatot az ellentámadásra.
A harc során minden ikon és Geralt is egyszerre csak egy mezőt lép, így előre kell terveznünk a mozgásunkat. Ha elfogynak az életerőt jelző szíveink, véget ér az aktuális menet. Győzelem esetén viszont visszaállíthatunk valamennyit az adott frakciókhoz fűződő viszonyunkból, így nagyobb mozgásteret kapunk a történet folytatásához.
A kardunk most kevés lesz
A jól ismert húzogatós döntési struktúrát tehát ezúttal is maradt a Nerial játékában, de most nagyobb a tét, több a célkitűzés, és még egy külön harcrendszer is helyet kapott. Bár ez utóbbi kissé darabos, kétségtelenül feldobja az élményt. Így a megszokott mechanika kap egy extra réteget, ami valamivel komplexebbé és izgalmasabbá teszi az összképet.
A Reigns: The Witcher meglepően igényesen megírt darab, amely jól illeszkedik Andrzej Sapkowski és a CD Projekt Red által felépített világba. Ha tennénk vele egy próbát, akkor Androidon 2 499 Ft, iOS-en pedig 2 490 Ft Geralt új kalandja. A végeredmény tökéletesen passzol ebbe az intrikákkal és tragikus végkifejletekkel teli univerzumba.
A Reigns: The Witcher letöltése itt: Google Play | iOS App Store.
