A Line Games legújabb alkotása, a Smash Legends, jött, látott, és relatíve győzött. Egy hét alatt több mint egy millióan töltötték le, azonban az értékelések alapján azt hihetné az ember, hogy nem igazán szívmelengető az összkép. A kritika pedig abból fakad, hogy ennek a játéknak jutott mindenből, ami megillet egy online, PvP orientált, arénamérkőzésekről szóló produktumot.
Vannak itt kiegyensúlyozatlan karakterek, mikrotanzakciók, szerverproblémák, furcsa grafika és láda. Naaaaagyon sok láda. Azonban mindezek ellenére eléggé sikeres a játék; há... de mér? Mert a negatívumok javarészt elhanyagolhatóak, illetve gyorsan javításra kerültek. A karakterek kiegyensúlyozatlansága nem érződött a teszt ideje alatt, a szerverek csupán egy szétszakadással ajándékoztak meg, a prezentáció furcsa mivolta ellenére kellemes, színes, valós pénz költésére felszólító hirdetés pedig egyszer sem ugrott az arcomba.
Talán a szegényes karakter rosta jelent egyelőre igazi problémát. Csak tíz játszható karakter érhető el jelenpillanatban, illetve a játékmódok sem feltétlenül színesek. Szerencsére maga a játékmenet kárpótol a hiányosságokért. A különböző arénákhoz, azonban, el is kell jutni. Az elején csak három a három ellen történő platform elfoglalósat (Dominion) tudunk játszani, és ahogy haladunk a ranglétrán nyílik meg a többi opció ("Deathmatch", párbaj, "Free-for-all" nyolc, illetve négy játékossal).
A szőke klónok támadása. De az én masnim cukibb.
Első karakterünk, Péter, egy közelharci fiatalúr, kezdőkarakternek tökéletes, akinek hála az első meccseinket is gond nélkül győzhetünk (feltéve, ha nem bénázzuk el). Ám az ifjú hős nem csupán egy bevezető harcos, rendkívül kompetens, akivel később sem lesz nehéz sikereket elérni. Ez szerencsére mindegyik később elérhető szereplőre is igaz; talán túlzottan is némelyiknél.
Színes a karakterfelhozatal; egyedi képességekkel és különféle archetípusokkal vannak felvértezve. A harcosok mindenben jók valamennyire, de semmiben sem tűnnek ki, az orgyilkosok papírból vannak, de nagyot ütnek, a mesterlövész távolról irritáló, közelről légypiszok, a "Vanguard" megvédi a gyengét és szétkergeti az ellent, a specialista és a támogató pedig különféle sebző, illetve irányító képességekkel segítik csapatunkat. Elvileg.
Johnson Banán szívére vette a majomkodásom.
Azonban nem érdemes ezeket az általános kasztleírásokat túl komolyan venni, itt a képességek sokkal fontosabbak, ugyanis lehet, hogy a karakter típusa támogató, mégis tele van sebző technikákkal. Ráadásul összesen egy orgyilkos, egy mesterlövész és egy specialista van a játékban egyelőre, úgyhogy ne fájjon a fejünk az ilyen besorolások miatt. Foglalkozzunk inkább magával a haddelhaddal.
Emberkénket két "joystick"-el tudjuk irányítani, melyek a képernyő szélein helyezkednek el (fektetett állapotban, értelemszerűen). A ballal a mozgás szabályozható, a jobbal pedig az ugrás és a támadás. Segítő tárgyakat, "Powerup"-okat az utóbbi gomb lenyomásával tudunk felszedni. Minden szereplőnek két aktív képessége van egy csata során, melyből az egyik egy gyengébb a másik pedig egy erősebb technika. "Cooldown"-al dolgoznak, vagyis használat után egy megadott ideig várni kell, hogy újratöltődjenek.
"Ezzel a pityű-pityűvel foglak lepityűzni." (És a bolond már megint magában beszél)
Ezeken kívül van sima támadásra is lehetőségünk; mindhárom offenzívát vagy a földről vagy pedig a levegőben indíthatjuk el. Mindkét esetben más lesz a végkimenetel, bár a levegős csapások általában kevesebbet sebeznek, de cserébe nehezebb is megakasztani azokat. Ha sikerül egy ellenfelet (vagy többet) elkapni egy támadássorozattal, akkor abból csak azután tudnak szabadulni, miután véget ért a kombónk. Minden ilyen utolsó sebzésénél van esély arra, hogy elrepüljenek célpontjaink, hogy jó esetben a pályán kívül landoljanak. Le sem lehetne tagadni, honnan szerezték a készítők az inspirációt, illetve a nevet (Super Smash Bros).
Persze minket is elcsíphet az ellenfeles csapat hasonló módon, így elméletileg ehhez a játékhoz elég sok tapasztalat és tehetség is kell, villámreakcióról nem is beszélve. Kár, hogy mindez nem feltétlenül lesz elég a sikerhez. A szerencsének is van beleszólása a győzelembe, ugyanis a rendszer, még ha ritkán is, összeoszthat kisebb szintűeket nagyobbakkal, és mivel a magasabb karakterek erősebbek is, ezért sportszerűtlen előnnyel indítanak.
Ezt a technikát kombinált helikopáternek hívják.
Embereink a meccsek után kapott pénz, medálok és kulcsok, illetve a kulcsokból vett ládákból kieső puzzle darabok segítségével tudnak fejlődni. Új képességeket és különféle öltözékeket is szerezhetnek így, illetve ha nagyon szeretnénk valós pénzt költeni a fejlesztések felgyorsítására, akkor erre is van lehetőség (bár ez senkit nem lep meg). Szerencsére, mint ahogy fent már említettem, semmiféle ajánlatot nem akart letolni a torkomon a játék, úgyhogy jár a keksz a fejlesztőknek.
Félretéve a minimális kiegyensúlyozatlansági problémákat, a játékmenet rendkívül szolid, könnyed és addiktív. A meccsek pár perc alatt véget érnek, egyedül talán a Battle Royale tart néha öt percnél tovább. Emellett nagyon hamar megtörténik a csapatok összeállítása, és másodpercek alatt bent is vagyunk az arénában. Ráadásul, ha véletlenül megszakadna a kapcsolat, nem tudnánk csatlakozni, vagy kifagynánk a töltőképen, a rendszer néha küld pénzt és drágaköveket (prémium valuta) bocsánatkérés gyanánt.
Csata közben kell csodálni a fegyverünk; há mé, majd otthon fogom?
Továbbá, ha unjuk a banánt egyedül, akkor akár két barátunkkal is összeállhatunk egy csapatba, hisz az egymással való kiabálás manapság csapatépítésnek is megfelel, illetve ha terveztünk beszerezni egy telefonos gamepad-ot, akkor ez a játék tökéletes ürügy rá. Az irányítás nem feltétlenül optimális, ha nem látja az ember az ujjaitól az érintőképernyőn a gombokat, amiket sokkal jobb lenne érezni is.
Végeredmény? Én kipróbáltam és úgy maradtam; szerintem nem vagyok egyedül. Az pedig csak hab a tortán, hogy a karakterek mesekönyvekből léptek elő, még ha ez elsőre nem lesz nyilvánvaló. Aliz, Piroska, Hook kapitány, a gonosz boszorkány, a rút kiskacsa, Pán Péter... na jó, igazából nem ugyanazok a mesehősök, csupán a megtévesztésig hasonló másaik egy futurisztikus világban, de az orgyilkos Piroskát legalább már nem fogja "tőrbe" csalni semmilyen farkas.
A Smash Legends letöltése itt: Google Play | iOS App Store
