De nem. Nekünk, szerencsétlen telefonosoknak csupán a sportvariánsa jár ennek a játékfajtának. Mi nem ölhetünk halomra gonosz embereket, látványos effektekkel. Nekünk célba kell lőni. Íme a Sniper Champions. Szükségünk lesz olyan izgalmas dolgokra, mint a jó időzítés, az alapos precízió és egy nagy adag pénz, hogy naprakész eszközökkel mehessünk neki a kihívásnak. Melyek majdhogynem helyettünk lőnek, miután kiürítettük a tárcánkat fejlesztésekre. Nem mondom, hogy rossz, csupán azt, hogy enné már meg a fene.
Tele standok, hőlégballon a háttérben. És mind a makákót nézik, ahogyan egy táblát lyukaszt.
Egy közönség előtt kell nagy dolgokat produkálnunk csupán két dologgal: egy céltáblával és egy mesterlövész puskával. Gondolom, nem kell elmagyaráznom, hogy miként is kell ezeket közös nevezőre hozni. Lenyomjuk hosszan a lövés gombot, emberkénk belekukkant a távcsőbe, miközben ide-oda mászkál a látószög, majd, ha véleményünk szerint szimpatikus a tüzelés iránya, akkor lőhetünk.
Minél közelebb landol a találat a tábla közepéhez, annál több pontot kapunk. Egy az egy ellen történnek a mérkőzések; akinek több pontja van három lövés után, az a nyertes. Ha a végeredmény egyenlő, akkor ismét pukkantást kell elkövetnünk. Ám ilyenkor, amelyik játékos találata van közelebb az abszolút középponthoz, centiméter pontossággal, az fogja hazavinni a jutalmakat.
Minél magasabbra küzdjük magunkat a ranglétrán, annál több jutalom üti a markunkat.
Ezekből alapjáraton nincs sok, de, ahogy egyre több győzelmet érünk el, ez megduzzadhat. Mivel minden egyes meccsnek van nevezési díja; ezen befizetett összeget viszi el a győztes, illetve némi serleg-pontot is kap. Pályától függ, mennyit, és a nevezési díj is annál nagyobb, minél magasabb szintű területen óhajtunk párbajozni.
Azonban hogyan válnak elérhetővé az egzotikusabb pályák? Nos, itt jelenik meg a serleggyűjtögetés egyik előnye. Egy adott mennyiséget össze kell szedni ahhoz, hogy a későbbi szintek megnyíljanak számunkra, azonban nem maradnak elérhetőek mindörökké. Ha lecsökken a serlegeink száma, akkor eme privilégium is megvonásra kerül. Nem, mintha olyan macerás lenne nyerni.
Remélem ezt a "Bullet Time"-ot a TV előtt ülők is így látják.
A második haszna a kupáknak a rangsornál válik nyilvánvalóvá. Többféle divízión is át kell verekednünk magunkat, ha el akarunk jutni a ranglétra csúcsára. Minél magasabbra kapaszkodunk, annál több jutalom jár egy szezon végén: prémium pénz, fegyverkártyák, ládák... kérdés, persze, hogy van-e valami végcél, vagy ez is csupán egy hamar monotonná váló játékmenettel ellátott multis élmény?
Nos, igen... mármint a főtéma nem igazán változik: mindig lőni kell. Emberkénk puskarángatása mellett a távolságra és esetleges más akadályokat is figyelnünk kell. Például a céltábla vándorolhat, illetve akadályok is megjelenhetnek, melyek megakaszthatják a golyónkat. Az akadályokat legtöbb esetben könnyű legyűrni, ha relatíve stabilan tudjuk tartani a fegyverünket, illetve ha fejlesztjük azt.
A stabilitást is tudjuk például fejleszteni, ha van elég kártyánk hozzá.
Azon kívül, hogy új stukkert is be lehet szerezni, ha összegyűjtünk eleget a megfelelő kártyákból, fejleszthetjük is a meglévőket, feltéve, ha esik belőlük elég a ládákból. Így csökkenthetjük a célzás közben hajlongást, növelhetjük a "zoom"-ot és a többi. Kicsit ez "pay-to-win"-nek tűnhet... azért, mert az is. Bár lássuk be, a tökéletes célzást nem fogja tudni semmiféle pénz sem megvenni.
De az is lehet, hogy a sors botokkal osztott össze; hiába volt az ellenfélnek hiper-szuper mordálya, így is a legtöbb esetben én nyertem. Pajtásaim néha nevetségesen rosszul céloztak, mintha ott sem lettek volna, és inkább hagyták, hogy lejárjon a lövésre adott néhány másodperc. Így én is minden lövésemet a 3-7 pontos karikába lőném. Tisztelet a kivételnek. Pedig olyan neve van a legtöbbnek, hogy játékosnak hittem őket, de csak egy töredéke érződött annak. No, de mindegy is, a PvP mellett nehezített kihívásokkal gyűjtögethetünk pontokat ládákért, és sajnálatos módon ennyiben ki is merült a játék tartalom szempontjából.
A célkereszt alatti számok mutatják, milyen magasságcsökkenésre lehet számítani.
Az alapvető játékmenet egyébként a helyén van. A célzás úgy-ahogy elfogadhatóan lett megcsinálva (szél nincs, csupán távolságból fakadó nehezítés), a találat viszont eléggé fura. Néha egyértelműen kilógott a lövésem a karikából, mégis a nagyobb pontértéket adta meg a rendszer. Nem egészen tudom, persze, hogyan működik ez a sport professzionális szinten, de a laikus játékos azt remélné, hogy amelyikhez közelebb talált a golyó, azt a pontozást fogja használni a gép.
Túl sok izgalomra ne számítsunk. Ez sajnos egy igencsak megszokott szabályokat követő játék, semmi igazán nagy újdonsággal, vagy érdekességgel nem tud előállni, ami hosszabb távon le tudná kötni a játékost. A lődözés eleinte szórakoztató, azonban hamar monotonná válik, hisz semmit sem változik, ahogyan haladunk előre. Semmi szín, semmi érdekesség, csak a megszokott recept. Ami nem mindig rossz. De most igen.
A Sniper Champions letöltése itt: Google Play | iOS App Store