Ha gatcha-típusú szerepjátékokról van szó, akkor szerénység nélkül állíthatom, hogy igen sok fajtát láttam már. Lehetne mondani, hogy a felszínességemre könnyen lehet hatni, de néha van arany a szeméthalom mélyén, úgyhogy én ezt inkább kalandként élem meg, semmint szenvedésnek.
Hozzászoktatom magam a bejáratott recepthez. Ez pedig így fest: gyűjteni kell az esztétikus hölgyeket, urakat, különböző tematikájú, de ugyanolyan lefolyású harcba kell küldeni őket, miután a millió fejlesztési lehetőséget felhasználva felerősítettük mindet. A történet általában már az elején elúszik, a dialógusokat átugrom és engedelmesen nézem a kellemes mellanimációt (ha van), illetve nyomok rá a "Megvásárlás" gombra, ha felugrik a mikrobikini megvételének lehetősége.
Be lehet állítani, hogy az auto-csatákban a gép csak simán támadjon, vagy használja embereink képességeit is.
Azonban mai tesztünk alanya, a Soul Tide, az a bizonyos arany, amiért én élek. Itt az esztétikai elemek a háttérbe szorulnak a különböző karakterek személyiségei és az ezekkel járó sztorilehetőségek jóvoltából. Ugyan nincs sok megnyitható karakter (összesen húszan vannak), azonban mindegyik egyedinek érződik, nem csak megjelenés, de stílus és jellem szempontjából is.
Persze a sztorit itt is hamar elveszítettem, lévén, hogy nem épp a legtisztább prológussal nyit a játék, de a lényeg így is leesett. A világban fura lények vannak és rendetlenkednek: boszorkányok, illetve gonosz, chibi-stílusban megalkotott lány-szörnyek. Ezeket kell legyőzni minden egyes pályán, egy maximum ötfős csapattal, ám egy pálya sokkal több, mint eljutni A-ból B-be, miközben letarolunk mindent, ami az utunkba áll.
A hölgyek nem csak külsőre, de személyiség szempontjából is érdekesek és egyediek. Aham... igen... hehehehe... van baj.
Egy pálya mezőkre van osztva, melyekre rálépve, vagy áthaladva felettük aktiváljuk az ott lévő eseményt. Az üres mezők esetében ez kimerül annyiban, hogy újabb helyek bukkannak fel, ahová tovább mehetünk, azonban ikonok mutatják, ha valami különlegesebb móka vár ránk. Például egy bokor, cserépedény, láda vagy ezekhez hasonló található egy mezőn, akkor ott zsákmány van, de ha szörny szimbólum figyel ott, akkor készüljünk a harcra (és vele a kudarcra?).
Fejtörők is előfordulnak, bár nem kell irgalmatlan kihívásokra számítani. Többek között lesz szerencsénk gombnyomogatáshoz, karok meghúzásához, és sírkövek előtt tárgyak lehelyezéséhez. Amellett, hogy a kihívások nincsenek túlkomplikálva, ha véletlenül rontanánk, akkor sem lesz nagyobb a büntetés egy könnyen megnyerhető harcnál. Ezen kívül sokféle más pályakiegészítő extrával is találkozni fogunk, ami igencsak színessé varázsolja a kalandot.
Ha jól odanézünk és kicsit gondolkozunk, akkor minden puzzle könnyű.
Sajnos az egyes szinteket túl sok sztori nem köti össze, azonban van cserébe beszélgetés a karakterek között, ami ellensúlyozza a monotonitás minimális jelenlétét. Néha több válasz közül kell a kedvünkre valót kikapni, és bár a játékmenetre ezek nincsenek igazán hatással, legalább vannak opcióink, és a dialógusok is szórakoztatóak.
A kampány a főattrakció, mely öt fejezeten keresztül szórakoztatja a játékost. Ha nem sikerül egy-egy pályát 100%-osra teljesíteni, akkor bármikor visszatérhetünk a bónusz jutalmakért. Az egyedüli igazán egysíkú dolog a harc, amit akár rá is bízhatunk az automatikus rendszerre, mely egész jól mozgatja embereinket a körökre osztott összecsapásokban és elfogadhatóan használja a képességeiket.
És még az ellenségek is mókásak, nyakatekert mivoltuk ellenére.
Viszont a pályaszerkesztés sokoldalúsága segít megtartani a figyelmet, ami esetlegesen lankadhat az összecsapások során, úgyhogy nem fogunk egyhamar ráunni erre a játékra. A megszokott játékmódok is visszaköszönnek, mint például a nyersanyag-gyűjtögető kihívások, a toronymászás, és a főellenségek csapkodását előtérbe helyező próbák. Nincs igazán nagy újítás ezen téren, de hát nem lehet elvárni egy alkotástól, hogy túlságosan is elkényeztessen minket.
Szóval, mint ahogy fent említettem, összesen húsz karaktert lehet belepakolni a háre... mármint a csoportosulásunkba. Kérdés, hogy a ládanyitogatás milyen gyorsan fog emiatt értelmetlenné válni? Nos, sajnos vagy szerencsére, nem túl hamar, ugyanis lányokra nagyon ritkán fogunk így szert tenni. Nekik nincs külön ritkasági szintjük, csupán típusaik és képességeik vannak, így mindegyik, potenciálisan, ugyanolyan erős, és rajtunk áll, hogyan állítjuk össze a harcoló csapatunkat.
Smash? Túl sok My Hero Academia, mi?
Dobozokból szintlépéshez szükséges kristályok, illetve úgynevezett "Verve"-ek kerülhetnek elő, a leggyakrabban. Ezen utóbbiak kártyák, végső soron, melyek passzív bónuszokkal látják el az őket cipelő lányokat (egy karakternél három "Verve" lehet legfeljebb). A lapoknak viszont már vannak ritkasági szintjeik (zöld = gyakori, kék = ritka, lila = nagyon ritka, sárga = hűdeszuperülritka), és több ugyanolyan kártya fúzióra léptetésével lehet a csillagmennyiségüket is növelni.
A "Verve"-eknél megtalálható fejlesztések a lányoknál is ott figyelnek, csak más formában. Tehát lehet nekik is a szintjükön és a csillagszámukon növelni, ám ezeken kívül "Sigil"-ekkel is el lehet látni őket. Mindhárom lehetőség különböző nyersanyagot követel meg, úgyhogy, ha mindenkit a legjobb formában akarunk tartani, akkor kénytelen leszünk gyakorta ellátogatni a mellékes kihívásokhoz.
A mezőkön lévő ikonok igencsak beszédesek.
Sőt, még kapcsolatot is ápolhatunk a babákkal... ja igen, így hívják őket a játékban: "Doll". A fővárosnak a neve, ahol randalírozni fogunk, pedig Litoris; khm, szerintem a készítők kicsit többet is gondolkozhattak volna az elnevezéseken. Szerencsére ezeken a megkérdőjelezhető apróságokon kívül igencsak szolid alkotást hoztak el nekünk, úgyhogy nincs igazán panaszra okom.
A mókás nevű várost bejárhatjuk, rengeteg eseményt indíthatunk el, melyek ugyan nem többek, mint színesítő szösszenetek, de mégis nagyszerűen hozzájárulnak ahhoz, hogy megszeressem a lányokat, megismerjem a helyzetet, a történéseket, még, ha a helyesírás helyenként meglepőre sikeredett. Sokrétű, érdekes, kalandos és esztétikus; a szerepjáték-világ tökéletes négyese. A meganimált kanyarulatok pedig csupán hab a tortán.
A Soul Tide letöltése itt: Google Play | iOS App Store
Jó teszt ismét!
