Sosem felejtem el azokat az időket, amikor az oldalnézetes játékok uralták a világot. Olyan alkotásokért voltunk oda akkoriban, mint a Super Mario, de aki egy kicsit menőbb volt, az Sonic-kal száguldozott, míg a non plus ultrát sokak számára a Contra-sorozat féktelen akciói jelentették. Én sosem tartoztam egyik táborhoz sem, egyszerűen imádtam játszani bármivel, amit elém tettek - illetve amihez hozzájutottam -, de a Super Mario az elsősége miatt egy kicsit mégis közelebb állt a szívemhez.
Sokáig nem is tudtam feldolgozni, hogy a 3D mindent maga alá temet, és eltűnnek a színről kedvenc oldalnézetes játékaim, de szerencsére az indie színtéren, majd a mobiljátékok világában csakhamar újabb szerelmek születtek. Utóbbiak kapcsán azonban sajnos nagyon gyakran ért csalódás, hiszen dacára az oldalnézetes perspektívának, sajnos az esetek 99 százalékában nem kaptam azt az élményt, amit annak idején a klasszikus konzolos platformerektől, de azért akadt néha pár kivétel.
Ez majdnem a sztori tekintetében is elmondható, hiszen a Super Cat Tales 2-ben Alex és barátai oldalán, avagy egy sereg cicával kell nekirontanunk egy rejtélyes haderő katonáinak, akik azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy elpusztítják Macskaországot. A pályákon tehát folyamatosan küzdenünk kell, legyűrni az ügyességi akadályokat, kiütni az ellenfeleket, mindezt olyan körítéssel és élményekkel, mint annak idején a Super Mario-sorozatban - több mint 100 pályával a középpontban.
Hiába tapicskoltam ugyanis a képernyőt, a cicákat nem tudtam rávenni az ugrabugrára, sőt a normális támadásra sem, ami gyakran vezetett halálesethez. A legrosszabb azonban, hogy az ugrások előtt mindig fel kell mérnünk a helyzetet, hiszen csak futásból tudunk például ugrani, és azt sem tapicskolással, hanem a képernyőn végigsuhanó ujjainkkal tudunk kivitelezni. Hogy ez mennyire béna megoldás, azt talán mondanom sem kell...
A Super Cat Tales 2 elérhető itt: Google Play | iOS App Store
