Kellemes meglepetésként és ezzel együtt azért némi fenntartással ért minket a FATTOY nevű fejlesztőcsapat első játéka, amely műfaji besorolása szerint az akció-szerepjátékok és a roguelike-ok határán egyszerre húzódik - de mi inkább neveznénke egy anime hack'n'slash-nek. Ez a párosítás legtöbb esetben egy hatalmas vállalás, de - fogalmazzunk úgy - egy többé-kevésbé koherens végeredményt sikerült kihozniuk a fejlesztőknek.
Mindjárt az elején le is lövöm a poént, a szóban forgó Swordash egyelőre csak Early Acces változatában érhető el Androidra, és mivel cselekményt nem igazán tartalmaz a játék, úgy gondoltam, most van itt az ideje egy véleménynek. Mint említettem, a Swordash valahol az akció-szerepjátékok és a roguelike-ok határán húzódik, éppenezért tulajdonképpen mindkettő műfajba sorolható, de igazából egyikbe sem.
Persze a megnevezett műfajok sajátosságai helyet kaptak a játékmechanikák között mintha egyikük sem kapna vagy megfelelő mértékű kidolgozást, vagy megfelelő mélyítést. Bár ez a kettő meghatározás ugyanolyannak tűnhet, de attól hogy például kapunk random képességeket, nem lesz valami roguelike, ahogy a pénzért való fejlődéstől sem szerepjáték. Arról nem is beszélve, hogy maga a játéktér 2D-s, az irányítás pedig egy side-scrolling játékét idézi.
Hello srác, valami van a pocakodon
Alacsony, rózsaszín hajjal megáldott hölgyemény karakterünkkel kell végigverekednünk magunkat az élőholtak hadsergén, mindent és mindenkit szanaszát verve - ennyivel egy mondatban össze is foglaltuk a cselekményt. Ebből is látszik, hogy egy végtelenül egyszerű, de egyébként nagyszerű alapon működő játékról van szó, ami egyértelműen a grafikai kivitelezése miatt fog kilógni a sorból, természtesen a játék javára - de mindent csak sorjában.
Játékmenet szempontjából fel-alá rohangálásra kell számítanunk és annyiféle zombira, amit el sem hittem. Nem azt mondom, hogy 200 féle zombi került a játékba, de hogy az az 50 változatos és néha idegörlően zseniális az tuti. A rohangálás mellé - nyilván - jár egy penge, egy ultimate képesség, valamit egy extra támadás.
A pályák részletekre vannak felosztva, ahová ledobnak minket és egységnyi ellenfél megölése után jön a következő részlet, az utolsónál (tizedik, néhol tizenötödik részlet) főellenfél harc következik, akik későbbi pályákon kisebb ellenfélként fognak visszatérni. Egy végiggyilkolt szakasz után 3-3 random képesség közül választhatunk, ha nem tetszik a felkínált három, újabb hármat kérhetünk.
Így azért egy kicsit gyorsabban végigrohanunk a hordán
Ez a mechanika némileg megadja a roguelike illúzióját, de ha meghalunk semmit sem kell elölről kezdenünk, maximum azt a pályát, ahol elhasaltunk. A kapott képességekkel (valamint a menüben pénzből) tudjuk fejleszteni a pengét. A menüben sebzést, a képességekből pedig elementáris tulajdonságokat pakolhatunk rá, például ilyen a tűz és villámlás.
Az ultimate képesség gyilkolt ellenfelenként töltődik be, és egy hangulatos animáció kíséretében kerül elsütésre a szakaszon levő összes ellenfelet sebezve, az a bizonyos erős támadás pedig csupán főellenfél-harcoknál válik elérhetővé A vörösen izzó gomb jelezte ütést akkor tudjuk elsütni, ha megszakítás nélkül (vagyis saját magunk kapott sebzés nélkül) sebezzük az ellenfelet. Egy idő után pedig be fog tölteni az akár 40 ezer támadást érő ütés, ami szívósabb főellenfeleknél nem lesz éppen hátrányunkra.
A játék grafikai kivitelezése nem az alapvető modellek esetében fogja megmutatni magát, hanem sokkal inkább mindenféle kombók animációinak esetében. A random képességekből szerzett elementáris képességek nem zárják ki egymást, vagyis lehet akár több is egyidőben a pengén. Az ezek kombózásakor látszódó animáció nagyon szemkápráztató, imádtam össze-vissza csapkodni csak azért, hogy láthassam ezeket.
Jáááááááj ezek a csodálatos kombók!
Technikailag teljesen rendben van a játék, talán egyszer ha kifagyott, de semmilyen buggal és semmilyen mesterséges intelligencia-beli problémával nem találkoztam egyetlen esetet leszámítva. Ezen két halmaz metszetét képezve ugyanis voltak környezeti elembe beragadó ellenfelek, meg a levegőt ütögető mégis engem csapkodó delikvensek, de ezek nem voltak gyakori jelenségek.
Összességében a Swordash egy "oké" akciójáték, de se nem szerepjáték, se nem roguelike. Akit érdekelnek a 2D-s hentelések azoknak ajánlom figyelmébe, akiket pedig nem nos.. pár órára ők is rá fognak kapni, ha más miatt nem is, az animációk meg fogják tenni hatásukat.
A Swordash letöltése itt: Google Play | iOS App Store-ban még nem elérhető
