Aki netalán nem ismerné a Netmarble mobiljátékos munkásságát, azoknak sokat segíthet, ha megemlítjük azt a címet hogy Marvel Future Revolution, ami sokak számára egy óriási csalódás és ezzel együtt egy bukásnak elkönyvelhető játék lett. Nos az említett játék is Netmarble fejlesztés, és nemrég jelent meg a csapat legújabb játéka, a The King of Fighters ARENA, ami annak ellenére, hogy remek játék lehetne, ismét teljesen el lett szúrva.
Nekem egészen érdekes kapcsolatom van a verekedős játékokkal, mert ebben a műfajban konkrétan mindenfélét fogyasztok. Legyen az a Tekken, a Soul Calibur, a Mortal Kombat, avagy a Beat 'Em Up játékok. Egészen régóta is érdeklődöm ilyesmik iránt, mikor még adta a lehetőség flash-en keresztül is csak ilyeneket nyomtam. Mobilon is játszottam már pár címmel, de a The King of Fighters ARENA az eddigi leggyengébb.
Alapvetőn egy nagyon szépen kidolgozott, részletes 2D-s játékteret kapunk. A hátterek nagyon hangulatosak és szépen felépítettek - és pont emiatt kár, hogy játék közben nem igazán lesz időnk ilyesmiben gyönyörködni. A kezdéstől játszható 35 karakter remekül ki van dolgozva, harcmozdulataik változatosak és mindenféle harcstílusban képviseltetve vannak.
Itt gondolhatunk akár egyszerű ütésekre-rúgásokra, de még elemi képességekre is, mint például szél vagy tűz, esetleg hasonlók. Karaktereink harcmozdulatai is nagyon szépen kidolgozottak, nagyon szép látvány egy-egy jókor irányzott ultimate képesség használata.
Szállj, repülj velünk hát...
Ahogy tartja egy bizonyos mondás: "Néha a gyönyörű fától nem látni a beteg erdőt". Kezdetben nem is hittem, hogy ezzel az egy mondattal leírható lesz majd az egész játék. Kezdéskor kapunk egy igen részletes Tutorialt, ahol egy karakter 8 mozdulatát tanulhatjuk meg, ez a szám pedig minden hősre ugyanúgy igaz lesz. A bevezető szakaszt követően 3 játékmód közül fogunk tudni választani.
Az egyik a Practice mód, ami tulajdonképpen egy gyakorlópálya. Kiválaszthatjuk, hogy kivel szeretnénk játszani, hogy ki legyen az ellenfél (aki jelent esetben egy bot) és végül még a pályát kiválaszthatjuk. Sohasem értettem, hogy a verekedős játékokban miért így valósítják meg ezeket a gyakorlós módokat.
Úgy értem, egy egy helyben álló, nemhogy támadó, de még ellen sem álló karakter ellen a gyakorlás annyit ér, mint egy testépítőnek 1 kilóval edzeni, vagyis semmit. De még ha érne is valamit ez, a játék többi játékmódja ismeretében szintén semmi értelme nem lenne. Még talán annyit tudunk tenni, hogy megmondhatjuk az ellenfélnek, hogy mit támadjon, de ez sem valami hasznos funkció.
Már megint ég a lábam alatt a talaj
A másik játékmód a Single Match, ahol egy random online ellenfél ellen 1v1-ben tudunk játszani. Ami pedig kicsit megvariálja a dolgokat pedig, hogy 3-3 karakterrel indulunk a csatába. Rangsorolhatjuk, kivel kezdenénk, ki legyen a második és a harmadik, majd elindul az első kör. Aki ezt megnyeri az nyeri, viszont a második körben már a második karakterrel kell harcolnunk, hiába nem végeztek velünk az első körben. A meccset természetesen az nyeri, aki 2 alkalommal győzedelmeskedik.
A harmadik játékmód a pedig a 3v3, ahol a rendszer 6 online játékost pakol össze és csupán egyetlen karakterrel játszhatunk, hiszen van még mellettünk 2 teljesen másik játékos. A gép határozza meg, ki és melyik körben fog játszani, de természetesen, ha mi lennénk a harmadikak és csapatunk előtte 2 győzelmet szerez, akkor XP-t fogunk csak kapni, játszanunk pedig nem is kellett érte.
Meghajlok előtted nagyuram, csak közben arcon verlek egy féltéglával
A gond ezzel a móddal, hogy csupán 3 óránként nyílik meg egyetlen játszma erejéig. Ezek elsőre bonyolultnak hangozhatnak, de a gyakorlatban egyáltalán nem azok. Egy másik probléma talán, hogy nem tudunk Duo-ban játszani. Kétségkívül a verekedős játékok élménye akkor teljesedik ki, ha van mellettünk valaki, akit szétkaphatunk. Na, ez ebben a játékban nem történik meg.
A játéknak van egy hatalmas hibája a harcrendszert illetően, mégpedig az, hogy egész egyszerűen nagyon rosszul van kitalálva. A verekedést úgy kell elképzelni, mint egy reflextesztet: aki a leggyorsabban püföli a virtuális gombokat, az fog győzni. Ez pedig így igaz minden esetben, mert volt, hogy én voltam a gyorsabb, de volt, hogy nem.
Alapvetően szinte minden karakternek vannak közeli és távoli támadásai és annyira fárasztó, hogy lehetek én a pálya túloldalán, avagy a levegőben, akkor is el fog kapni az ellenfél utlimate képessége. Nincs esélyünk ezeket kikerülni és itt nem arról beszélek, hogy ott állok egy lépésre tőle és ki akarom védeni, hanem hogy konkrétan a pálya túloldalán vagyok. Ez a teljesen random vagy-vagy esély kinyírja az egész játékot. Teljesen mindegy melyik oldalon álló fog nyerni, ha gombok eszetlen nyomogatásával szerezte meg a "dicső" győzelmet.
Capitulatus!
Emellett még technikailag sincs toppon a végeredmény, olyan brutális fps dropokat és akadásokat produkál a játék másfél hónappal a megjelenés után, hogy az valami eszméletlen. A legalacsonyabb grafikán is valamennyire szép a látvány, de sok játékosnak nem azért van több százezres mobilja, hogy a low grafikát "csodálhassa".
Néha egész egyszerűen nem értem, hogy a játékfejlesztők (jelen esetben csak a Netmarble fejlesztőire gondolok) miért kapják a pénzüket. A Netmarble összekalapált bár egy szép játékot, ennek ellenére borzasztó a verekedés, mindezt egy verekedős játékban - ez pedig azt jelenti, hogy a játékélmény egy nagy nulla. Én tényleg igyekeztem, hogy pozitívat is találjak ebben a játékban, de a sokadik óra után inkább feladtam.
A The King of Fighters ARENA letöltése itt: Google Play | iOS App Store
