Kevés olyan játékkal találkoztam a pályafutásom során, melynek sikerült annyira felcsigáznia, hogy tűkön ülve várjam a megjelenési dátum érkeztét. A The Lord of the Rings: Rise to War egy ilyen alkotás volt, melyre ráadásul még egy előregisztrációt is lepottyantottam, biztos, ami biztos. Mint egy kisgyerek, remegtem, mikor elindultak a szerverek és péklapáttal kellett csitítani visongásom, amint megláttam a grandiózus, bevezető animációt.
Mondjuk ez a mindenki számára elérhető "trailer" volt egy az egyben, de nekem ahhoz akkor még nem volt szerencsém. Engem már úgy is megvett a játék, hogy nagyjából semmit sem láttam róla; se videót, sem pedig leírást. Ez az ereje a Gyűrűk Urának. A hatalmas "hype" viszont potenciálisan hatalmas pofára eséssel is járhat, és sajnos ezt át kellett élnem a teszt során. Szerencsére semmi katasztrofális nem történt, csupán csalódott voltam. A grandiózus kaland, amit vártam, tele lett nyomva időemésztő fizess-vagy-várakozz implementációkkal.
Ez szép... érdekes... mmhmm... hahh hány óra van?
A receptet ismerjük már, hisz a The Walking Dead: Survivor is ugyanerre az alapra épít, csupán más megvalósítással. A legjobb részek, sajnos, már az elején ellövésre kerülnek: a bevezető animáció, a fajválasztás és a felvezetés. Nagy dolognak tűnik, hogy nyolc frakció közül is választhatunk, jókból és gonoszokból egyaránt, de hamar látni fogjuk, hogy a kezdőterületen és az eleinte elérhető egységeken kívül nem lesz szerencsénk sok más egyedi dologhoz.
Frakcióválasztás után egy gyűrűt fogunk kapni. A kinézetével, stílusával elökörködhetünk, bár igazából nem oszt, nem szoroz a megjelenése, azonban egy érdekes szintlépési mechanizmust rejt magában ez a gyűrű. Miután megvagyunk ezzel, megkapjuk a várunkat, és bemutatásra kerülnek a lehetőségek, illetve a kezdeti sztorivonal, mely, mint mindig, Középfölde teljes meghódításához fog előbb-utóbb elvezetni. Ehhez azonban hősökre és katonákra lesz szükségünk.
Boromir egy szimpla úr: sörrel és lembas-szal szó szerint le lehet kenyerezni.
A hősök azok a szereplők, akik vezetik seregeinket. Neveik ismerősek lesznek, ugyanis mindegyikük Tolkien világában is megjelenik. A legtöbbjüket már azok is ismerni fogják, kik a Hobbit és a Gyűrűk Ura könyveket olvasták, vagy mozifilmeket látták, így minden rajongó biztosan meg fogja tudni találni kedvenceit. Három szintnyi hős érhető el; minél magasabb szinten járunk, annál macerásabb lesz célpontunkat leszerződtetni, ugyanis ajándékokkal kell mindegyik hősnek a bizalmába férkőzni, és a nagy emberek nagy igényekkel rendelkeznek.
Ezek az adományok leggyakrabban ládákból esnek, csak hogy a doboznyitogatás se maradjon ki ebből a játékból. Amint sikerült megszerezni egy hőst, továbbra is adhatunk neki ajándékokat, mellyel a bizalomszintjét növelhetjük. Ez akkor lesz fontos, mikor tapasztalati szintet lép az adott karakter, ugyanis az erősebb képességekre csak akkor fog tudni pontokat adni, ha egy bizonyos magasságot elért a bizalom-mérce. Hisz, mint tudjuk, a materializmuson alapuló emberi kapcsolatoknál nincs erősebb.
A csuszkákkal állítgathatjuk, hogy mely egységből mennyi legyen csapatunkban.
Egy megszerzett vezetőnek katonákra is lesz szüksége. Frakciónktól függően kapjuk meg az első egységeinket, ám a barakkból később tudunk többet is toborozni. Azonban ez az épület csupán a gyülekezőhelye a toborzott katonáknak, az effektív képzés nem itt történik, hanem a különböző gyártóépületekben. Ha a Rohaniakat nézzük példaként, akkor a Rohirrim kvártélyban található épületek és katonák érhetőek el elsőként, és csak később juthatunk hozzá az elf, törpe és Numenor-i részlegekhez, hogy különböző népekhez tartozó egységeket is szerezhessünk. Néha kapunk bónuszegységeket is, de ezeket megfelelő gyártóház nélkül nem fogjuk tudni utánpótolni.
Az építkezés rengeteg időt fog elvenni, mely csak egyre növekszik, ahogy haladunk az épületek szintjein. Hamar el fogjuk felejteni, hogy nyersanyagba is kerül a tákolmányok felhúzása, ugyanis a főterem fejlesztésén kívül szinte mindenre lesz elegendő anyagunk. Viszont, mikor felrúg több órára is a várakozási idő, és kifogyunk a felgyorsításokból, illetve a drágakövekből, melyekért lehet ilyeneket venni, akkor nagyon hamar leereszt a lelkesedés a játék iránt. Ezen sajnos a harc sem tud segíteni, lévén, hogy automatikusra csinálták.
Minden egyes erőszint után exponenciálisan több erő kell a következő eléréséhez.
Vezetőinket a különböző területekre küldhetjük, melyek várunkat körbeveszik. Mikor csapataink megérkeznek a kijelölt helyre, néhány másodperc alatt lemegy a csata, és ha nyertünk, akkor elfoglaljuk azt, nyersanyag- illetve erőtermelésünket megemelve. Ha döntetlen alakul ki, akkor néhány percig fennmarad ez az állapot; addig küldhetünk felmentősereget csapatainknak. Ez mondjuk igencsak furcsára sikeredett, ugyanis hiába ér oda időben a segítség és aratnak az egyesült csapatok győzelmet az ellenségen, a döntetlen állapot egészen addig fogva tartja a fősereget, ameddig le nem jár az idő.
Ha már említettem az erőt, nézzük, hogy pontosan mi is ez. Ezt is termeljük idővel, mint bármely másik nyersanyagot, és tulajdonképpen ez a gyűrűnk saját tapasztalati pontja. Ennek halmozásával tud az ékszer szintet lépni, és tudunk frakciónkra kiterjedő bónuszokat aktiválni. Négy főág közül választhatunk, melyek lombokban végződnek, így rengeteg opciónk lesz, azonban nehéz mindent egyaránt fejleszteni; mindenképpen el kell köteleznünk magunkat egy ághoz, ha számottevő extrákat akarunk szerezni.
Egy területre elsétálni is időbe telik. Hogyan mondta édesanyám? Türelem, tornaterem?
Egy szóló küldetéssorozattal is találkozhatunk, a kocsmában megtalálható piros könyv által. Itt Középfölde meghatározó csatáit, eseményeit játszhatjuk le, ám sajnos továbbra is minimális taktikai kihívással fogunk találkozni. Seregeket irányítunk, azokat ellenséges csapatok ellen küldjük, majd pedig végig nézzük az összecsapásokat, melyekbe továbbra sincs semmi beleszólásunk. Ráadásul ezek az összecsapások el tudnak húzódni, még két-háromszoros gyorsítással is. Szomorú, hogy ilyen fájó problémákkal kell a játéknak küszködnie, ugyanis így nem fog az ember eljutni a PvP-zéshez, illetve a grandiózus eseményekhez sem, mint például a frakcióháborúzás.
Fáj a szívem; szervezetem túlságosan is felkészült ennek a játéknak az elragadó erejére. Azt hittem, olyan élményben lesz részem, mint mikor a könyveket olvastam. Hiú remény, persze, két teljesen különböző médiumról van szó, de akkor is a remény hal meg utoljára. Nagyszerű alapelképzelés, egy hasonlóképpen jól megálmodott végjátékkal, azonban, ha mást sem csinálok egy nap, mint építek és várom, hogy lejárjon a számláló, akkor nem igazán tudom átélni eme alkotás epikus mivoltát. Na jó, húzzunk vissza építkezni...
A The Lord of the Rings: Rise to War letöltése itt: Google Play | iOS App Store
