The Survival Days... nos én nem vagyok egy perfekt angol, de ez még az én szerény szókincsemmel is - szabadfordításban persze - "A túlélendő napok"-at jelentené. Tény és való, hogy egyvalamit igazán túl kellett éljek, az pedig nem a játékban felvonultatott ellenfelek "tömeges" hordája, hanem az embert próbáló hosszúság és az irgalmatlan monotonitás halmazainak metszete volt, ami a játékot jellemzi.
Vajon hogyan harcolnánk az élőholtak seregei ellen, ha nem csak életünk, de az általunk ismert világ ma, holnap, a jövő héten, avagy jövőre véget ér? Erre a kérdésre igazán sok mobiljáték próbált meg választ adni, ezek közül azonban csak igen kevésnek sikerült kielégítő alternatívát nyújtania, ha tényleg bekövetkezne az említett vég.
Egy még számomra is ismeretlen fejlesztőcsapat, a Zant Games első játékaként hatalmas tisztelettel igyekezett volna megfeledkezni a mobileszközökön már elismerésre jogot szerzett csapatok shooter alkotásairól. Hatalmas önbizalommal hívják fel a fejlesztők az izgalmat, az innovációt, a horrort és életünk legjobb zombijátékát a játék leírásában.
Nem egy túlbonyolított játékmenet...
Hozzáteszem, semmi gond ezekkel a jelzőkkel a gond, hogy ezek egyike sem igaz erre a játékra. Mindig mondom, hogy "Jótól tanulni sohasem szégyen", de ha csak ezt megteszik a fejlesztők, akkor a The Survival Days egy emészthetőbb játék lenne.
Az elsőre igazán kellemesnek tűnő főmenüben felcsendülő zene valami eszméletlen jó szerintem, de ahogy egyre jobban merülnénk el a játék adta lehetőségekben az egyetlen dallam által kialakított "ez nagyon tetszeni fog" összkép kártyavárként fog összeomlani. Kapunk egy kampánynak csúfolt játékmódot benne jelenleg 300 pályával, melyek mindegyike egy napot jelöl. Feladatunk egyetlen egy dolog, belépni a pályára, ledarálni mindenkit, majd ezt ismételgetni a végtelenségig.
Amit ígértek a játékról, azokat megpróbálom minél inkább megmagyarázni, hiszen minden szegmensre vannak ellenpéldák. Kezdve a horrorral: A The Survival Days messze sajnos nem horrorjáték, semmi feszültségteremtés, semmi kiszolgáltatottság, semmi hangulat és ezt a sort folytathatnám a végtelenségig is.
A fegyverarzenál sem fog összezavarni minket
Sem egy sötét pálya (a játék körülbelül feléig biztosan nem), sem lőszerhiány, sem lopakodás és szintén semmi olyan ötlet, ami feldobná a csak és kizárólag darálós részeket. Az izgalom része pedig ebből következik, a játék pályatervezése nagyon egysíkú. Nem igazán tudni pontosan, hol játszódik a játék, de a fantáziátlan utak és épületek élvezhetetlenné teszik a fel-alá rohangálást ugyanazon a pályákon.
Az innováció sem képes megfelelően működni, hiszen konkrétan semmi sem fejlődött. Ugyanis ha bármilyen, hasonló műfajú játékhoz kéne hasonlítsam nagyon sok dolog hiányzik belőle, ami életem legjobb zombijátékává varázsolná, de ezeket a megoldásokat már említettem. Eleinte a ma már talán klasszikusnak számító, The Walking Zombie 2-ből inspirálódtak a készítők, ezt a polygongrafika némileg alá is támasztja, de a fejlesztések és a felszerelésgyűjtés teljes hiánya idegenné teszi a két játékot egymástól.
Bármelyik sarokban lazulva le lehet szedni bármennyi zombit
A lövöldözések mellett természetesen jutalmazva is vagyunk, minden pálya végén tapasztalati pont és némi pénz is üti a markunkat. Három-öt pályánként új ellenfél is szembeszáll majd velünk, ezeken kívül fegyvereket is fogunk kapni. Pénzből fegyvereinkhez tudunk fejlesztéseket venni, melyek során 4 tulajdonságon tudunk javítani.
Ez kiterjed a sebzésre, az újratöltési sebességre, a lőszerek számára és az egy tárban elférő töltényekre. Elsődleges és másodlagos lőfegyvereinken túl gránátunk és közelharci fegyverünk is lesz. Előbbiből kilenc félét, utóbbiból három félét szerezhetünk játék során, melyek néha fejlődési szinthez vannak kötve. Mindkettőt fogjuk tudni fejleszteni szintén 4-4 kategóriában.
Az említett mechanikák ideig-óráig képesek amúgy működni, de képtelenség élvezni egy bizonyos idő eltelte után azt az unalmat, ami ezzel a dologgal jár. Ezen dolgok mellett hihetetlen zavaró az a rengeteg technikai gond, ami végigkíséri a kalandot, mindezt indokolatlanul.
Neeeeeeem, nem unalmas a játéktér, áááááááááá....
Folyamatos szaggatások következnek be és igen magas teljesítményigénye van a játéknak, ami még a magas minőségű grafikájú játékoknál sincs, nem értem itt miért van. Ami még igazán nagy gond, az a játékban levő kihívások hiánya: direkt készítettem olyan képet, ahol az utca végéből szépen le tudtam lőni mindenkit, mert annyira bénák az ellenfelek és a játék fő mechanikája is.
Összességében volt, hogy élveztem és volt, hogy nem igazán akartam elfogadni ennek a játéknak a bukását. Imádom a stílust, imádom a műfajt, de mégsem történt semmi fejlődés, egyszeri próbának talán elmegy ez is. Ha csak napi egy pályát csinálnék meg, akkor is majd egy évig tartana végigjátszani, ennyi idő pedig felesleges pocsékolás lenne, hiába tetszett az alapötlet.
A The Survival Days letöltése itt: Google Play
