Ha napi szinten követitek a Mobilgamert, akkor minden bizonnyal hallottatok már a Tower of Fantasy nevezetű MMORPG-ről, mely lassan egy hete, hogy megjelent mobilokra és PC-re. Kicsit elkéstünk a teszttel, belátom, a szerkesztőség egy brutális héten van túl; a főnök urat vakondtámadás érte, az én életemre pedig marcipánkacsák törtek.
Örömmel jelentem, hogy túléltük a viszontagságokat és elhoztuk nektek a Level Infinite nagysikerű üdvöskéjét és első körben le is lövöm a poént: sajnos azt kell mondjam, többre számítottam. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz alkotással van dolgunk, és ugyan az első ránézésre Genshin Impact klónnak tűnő játék eleinte rendkívül érdekes volt, de ahogy haladtam a sztoriban, és nyíltak meg az újabb játéklehetőségek, úgy bennem is leeresztett a lelkesedés buborékja. Fel kellett tennem magamnak a kérdést: csak én nem látom a géniuszt ebben a játékban?
A világ tele van ládákkal; a kitartó kalandor hamar meg fog gazdagodni.
Elképzelhető, hisz az évek eljártak már felettem, szemeim előtt minden szubjektív, ráadásul rendkívül felszínes is vagyok. Primitív mivoltomat ki is használja a Tower of Fantasy; egy "tutorial" pálya után, melyet egy alap kinézettel megáldott szereplővel kell teljesítenünk, megkapjuk a lehetőséget, hogy úgy alakítsuk emberkénk kinézetét, ahogyan szeretnénk. És bizony, ha nőből van a főhős, akkor a mellméretét is lehet állítani, mely ráadásul engedelmeskedik a gravitációnak mozgás közben.
Persze ha elengedjük elítélendő hozzáállásom, akkor látni fogjuk, hogy egyébként nagyon sokrétűen változtathatjuk emberünk kinézetét, ám a lusták kedvéért vannak előre elkészített külalakok is, ha nincs türelmünk a szőrszálhasogatáshoz. A kinézetet bármikor piszkálhatjuk a karaktermenüben később, illetve a gatcha rendszer révén egyedi megjelenésekre is szert tehetünk, de erről majd lentebb beszélek részletesebben.
Őőő oké talán kicsit túl sok az élet néha.
A világ csinosan fest, csak úgy, mint a benne élő szereplők is. A harcok során történő hatások és a különféle effektek, melyek a környezetünket igencsak színessé teszik, nagyszerűen hozzájárulnak a világban való elmélyedéshez, ám telefonos felületen készüljünk fel a kisebb-nagyobb betöltési késlekedésből fakadó textúrateleportálásokra, ugyanis ezt a játékot csak a legerősebb készülékek fogják tudni mindent maximumra húzva flottul futtatni. Szegény Galaxy S20-am kénytelen volt 30 FPS-sel és csupán magas beállításokkal dolgozni (bár az UHD felbontásból nem engedtem), és így relatíve kevésszer kaptam nagyobb beakadásokat.
A sztoriba nem mennék bele, lévén, hogy igencsak komplikált, de a főszál nagyrészt beszélgetésekből, mentőakciókból és néha harcból is áll, így gyakrabban fogunk olvasmi, semmint akciózni. Ebből fakadóan nem meglepő, ha felüdülésképp elzarándoklunk alkalomadtán, felfedezve a környezetet, elmerülve a posztapokaliptikus hangulatban, melyben robotokkal, mesterséges intelligenciával, illetve egy titokzatos fertőzéssel (Omnium) is találkozni fogunk. A barátainkat és az ellenségeinket eléggé alaposan meg fogjuk tudni ismerni a rengeteg utazás, felfedezés és kincskeresés során.
Simulacra-kkal egész egyedi megjelenésekre is szert tehetünk. Hehh cicalány...
Eleinte kissé kihaltnak tűnhet a világ, de amint átlépünk a kezdőterületről a városi környezetbe, megnyílik a kapu, mely elzárt minket addig a többi játékostól, és hirtelen megtelik az élettér. A főküldetések mellett számos mellékfeladat és karitatív móka vár ránk, melyeket megkönnyítendő, hamar szert fogunk tenni egy motorbiciklire, illetve egy jetpack-re, mellyel a magasan kuksoló zsákmányokat is könnyedén el tudjuk csaklizni.
Az irányítás rendkívül ismerős lesz mindenki számára: bal oldalt figyel a virtuális analóg, jobb oldalon pedig a többi billentyű. Tudunk ugrálni (duplán is), "dash"-elni (ez harc körben is nagyon hasznos) és majdhogynem bármilyen felületre fel lehet mászni (ameddig állóképességünk bírja), habár volt egy-két problémám. A virtuális analog fix helyen van, nem helyezi át a középpontját, mikor lenyomunk a képernyő bal részén bárhova.
A harc eleinte mókás, de sajnos hamar repetícióba torkollik.
Ebből fakadóan rengeteg precíz ugrást rontottam el, egyensúlyozni egy vékony felületen szinte képtelenség, ráadásul egy bug miatt a létrákról mindig leestem, mikor felértem a tetejükre. Szerencsére ez a hiba kiküszöbölhető, ha nem a létrán, hanem egy másik felületen mászunk fel, vagy a jetpack-kel manőverezünk a kívánt helyre. A harcnál annyira nem jöttek ki ezek a majrék: ott csak az ellenfélre való ráfókuszálásnak az opcióját sikerült nem megtalálnom.
A jobb oldali kijelző simogatásával lehet forgatni a kamerát így annyira azért nem akasztott meg az elveszített fókusz-gomb. Alapvetően egyetlen támadási gombunk van, melyet, ha pergősen nyomkodunk, akkor némi kombózási lehetőség is felbukkan. Azonban a főattrakció a fegyvereink speciális képességei. Mindegyik piszkátornak van egy állandó technikája, amit bizonyos időintervallumok kivárása után ("cooldown") lőhetünk el újra.
A barlangokban rossz dolgok is várnak ránk a kincsek mellett. Például pajzsos robotok. Ők mindig szemetek.
Ám van nekik egy fegyvercserés csapásuk is, ami már nem ilyen egyszerű. Ez úgy néz ki, hogy harc közben az épp nem használt, de rajtunk lógó eszköz (összesen három fegyvert lehet harcra kész egyszerre) szépen, lassan töltődik energiával. Miután elér egy bizonyos töltöttségi szintet, akkor, ha átváltunk arra az eszközre, egy különleges támadás fogja ezt követni, melynek a kinézete és hatása a fegyver természetétől fog függeni. Mivel nincsenek kasztok, ezért ezekkel a gyilkokkal tudjuk magunkat egy bizonyos szerep irányába eltolni.
Fegyvereket ládákból tudunk szerezni leginkább (gatcha láda, nem a játék világában megtalálhatóakról van szó). A hozzájuk szükséges fizetőeszközt pedig kalandozva fogunk a leghatékonyabb módon találni (hacsak nem óhajtunk fizetni). A legtöbb esetben nem fogunk, csak nyersanyagokat, illetve csapni való fegyvereket találni, de előfordul néha egy lila vagy sárga ritkaságú eszköz kinyitása. Ezek igazából karakterek, kiknek a nevéhez köthető az adott észosztó, és a Simulacra menüben akár magunkra is ölthetjük ezen neves szereplők kinézetét is, a fegyvereiken kívül.
Minijátékokkal is fogunk találkozni elvétve.
Ám én elég időt szórtam el saját karakterem létrehozásával, így ezeket a Simulacra-kat inkább hanyagoltam. Természetesen a fegyvereinket lehet fejleszteni; a tapasztalati szintjüket (a felső limit a főhős szintjétől függ) és a csillagszintjüket is lehet emelni, új bónuszokat és erősebb képességeket varázsolva így elő. Kár, hogy az ezekhez szükséges nyersanyagokat nem lesz könnyű begyűjteni, ráadásul a dolgot az is nehezíti, hogy három fegyvert kell szinten tartanunk, illetve, ha leváltjuk az egyiket, akkor kezdődhet az elejéről a fejlesztés annál az eszköznél.
Több játékmód is vár ránk, a világban való kalandozáson kívül. Meglátogathatjuk a Bygone Phantasm-et, mely igazából a Genshinből (és más gatcha szerepjátékokból) is ismerős toronymászós mód. Emellett több olyan kihívás is vár ránk a szabad területeken, melyekhez kettő vagy négy főre lesz szükségünk, illetve jónéhány csapatos barlang, illetve "raid" is várja a merész játékosokat, arról nem is beszélve, hogy ha csatlakozunk egy céhhez ("Crew"), ugyanis ilyenkor járulékos bónuszokon kívül, melyekkel egy céhtagság jár, sokkal könnyebb lesz csapattársakat találni a kihívásokra.
Cicaaaaaaaa... 10/10, tökéletes játék.
Szóval mi a probléma, akkor? Miért hepajkodtam a második bekezdés végén? Nos, leginkább azért, mert ugyan minden részlete passzol a játéknak, mégsem tudott az egész meggyőzően összeállni. Nem tudott leragasztani, pedig, aki ismer, az tudja, hogy engem már a karaktergenerálásnál meg lehet nyerni egy életre, ha a hölgykaraktereknek bizonyos részleteit lehet részletezni. Azonban, mikor ezen túlléptem, akkor rá kellett jönnöm, hogy annyira nem érdekes a történet, a harc pedig eleinte mókásnak tűnhet, de rá fogunk jönni, hogy nincs ebben sem túl sok szín.
Én nem találtam semmi igazán kiemelkedőt a Tower of Fantasy-ben, de ez nem jelenti azt, hogy nem éri meg kipróbálni. Túl kell élni a hosszabb töltési időket, az apró-cseprő bug-okat, de a grafika, a zene, a szinkron és a rengeteg kalandozási lehetőség bárkit lekötlet hosszabb időre. Engem nem sikerült, de ez már az én bajom. Ti adjatok neki egy esélyt mindenképpen, én pedig megyek vissza... hű banyek, a következő tesztünk az Eroica játékról fog szólni? Ez a cím valamiért nem sejtet semmi jót.
A Tower of Fantasy letöltése itt: Google Play | iOS App Store
