Sejtettem, hogy egyszer eljön az a nap, mikor olyan tesztalannyal fogok találkozni mely szinte teljesen megegyezik egy már korábban tesztelt játékkal. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eljön az a bizonyos nap, és az is meglepetésként ért, hogy tényleg egy az egyben a Rage of Destiny-vel játszottam újra, minimális különbségekkel.
Pedig a Valor Legends: Eternity olyan kellemesen kezdődik; egy igencsak látványos, ámde rövid animáció bemutat két érdekesnek tűnő karaktert... akiket aztán nem is fogunk viszont látni jó ideig. Amint véget ért a mozi, repülünk is a "Tutorial" feladatokhoz, és a rendszer olyan ömlesztett stílusban elmagyarázza a rendkívül szimpla felépítését a játéknak, illetve az opciókat, melyek várnak ránk.
A rendszer segítőkészen mutatja, hogy ki hova fog támadni... állítólag.
Történetmesélésre ne számítsunk. Különféle pályákon kell átvágnunk magunkat egy ötfős csapattal, melyek között annyi a különbség, hogy változó számokkal vannak ellátva és más véletlenszerűen összeválogatott ellenfeles csapat vár arra, hogy megverjük őket. Rendkívül izgalmas. Annál is inkább, ugyanis a harc automatizálva van, nekünk semmit sem kell csinálnunk, csak néznünk, hogy ki marad a csapkodások befejeztével állva.
Azért a csapatfelállásunkkal érdemes egy kis időt eltölteni, mert fontos... úgy ahogy. Kell tank, sebző és esetlegesen támogató is a kiegyensúlyozott kompozícióhoz. A tank megfogja a legtöbb sebzést, ami a gyengébbeket célozná, a sebző leszedi az ellenfelet, a támogató pedig gyógyít, erősít, avagy gyengít. Persze vannak a szemét orgyilkos karakterek, akik pikkelnek a tankra, és zavartalanul odarohannak a hátsó karakterekhez.
Evolution Bead-ekből nagy hiány lesz. De megéri őket költeni, amikor csak lehet.
Ezért (is) kár, hogy magától történik a csetepaté, mert így nem tudjuk direkte kijelölni, hogy az összes sebző a betámadó orgyilkosokat lője, és még a speciális képességeket is a rendszer lövi el, amikor csak lehet, ahová neki szimpatikus. No, de sebaj, általában, ha nagyobb a csapatunk erejének az értéke az ellenségénél, akkor nyerni fogunk. Ha mégsem, akkor húzhatunk vissza fejleszteni.
Embereink korszerűsítése sincs egyáltalán túlkomplikálva. Szintlépéssel tudjuk a legbiztosabban fejleszteni embereinket; ehhez pénzre, energia esszenciára és evolúciós gyöngyökre van szükségünk. Pénzt a legkönnyebb szerezni, esszenciát is gyakorta kapunk csaták után, egyedül a gyöngyökkel lesz probléma, azok ritkábbak, azonban rájuk csak akkor van szükség, mikor elértük a maximális szintet az adott szereplővel, és ki akarjuk azt tolni tízzel.
Tyűha ez... csinos és... izgi és... mi? kijött az új Gyűrűk Ura játék?
Ezen kívül fegyvereket is aggathatunk rájuk, melyeket ugyancsak lehet szintezni, ha van elég szemét tárgyunk, amit hajlandók vagyunk feláldozni ezért. Illetve van a "Limit Break" opció is, mely a csillagszintjét ugrasztja meg a hősnek. Ez tulajdonképpen ugyanazzal jár, mintha rengeteg szintlépést eszközöltünk volna szerencsétlen célponton azonnal, ám itt karaktereket kell feláldoznunk, nyersanyag helyett. Egyet, melynek megegyezik a neve és a ritkasága az adott hősével, és kettőt, kiknek elég, ha csak a ritkaságuk ugyanolyan.
Szereplőkból egy csomóra szert tehetünk, azonban nem sikerült kiegyensúlyozni a kategóriákat. Legendás hősből van negyvenegy, ritkából húsz, gyakoriból pedig tíz. Általában a szórás pont fordítva szokott lenni, ráadásul az esély, hogy legendás hősre tegyünk szert ládanyitáskor, rendkívül kicsi. Gyakorta ritka lesz a legjobb kapott karakter, még tíz egymásutáni bontásnál is, de annak legalább magas lesz a csillagszintje.
Hűha, 260 a maximális szint... khm asszem ebből kajarendelés lesz.
Szóval, van egy kampány, ami igazából egy pályagyűjtemény ... izé, harcok majdhogynem végtelen sorozatának teljesítése. Van más lehetőségünk is? Természetesen. Van a végtelen torony, ami ugyanaz, mint a kampány: sztori nélküli, egyre erősödő harcok majdhogynem végtelen sorozata (de 300-ig biztos elmegy), ahol mérföldkövek elérése után jár jutalom. Lehet nyersanyagokat gyűjtögetni, mindegyik fajtából legfeljebb kétszer naponta, van PvP is, ami ugyanaz, mint a kampány, csak te választasz, milyen erejű csapatot akarsz megverni.
Továbbá csatlakozhatunk egy céhhez is, hogy egyedi küldetéseken vegyünk részt, feláldozhatjuk a felesleges hőseinket nyersanyagokért, vehetünk tárgyakat is, ha kicsit kevesellenénk a missziók teljesítése után kapottakat, különösen nehéz kihívásoknak is neki mehetünk, ha eljutunk odáig, illetve ami a legérdekesebb, hogy karaktereink háttérsztoriját is elolvashatjuk. Mert itt aztán eleresztették magukat az írók nem is kicsit, hisz máshol kutyának sem kellett a munkájuk.
Az idle láda itt is telik, ha épp nem játszunk.
Egyetlen kár, hogy maguk a szereplők rajzfilmkarakterekként néznek ki, nem pedig úgy, mint a Rage of Destiny-ben, ahol jól megalkotott, dögös hősöket kaphattunk... khm mellanimációval. Elég szomorú, hogy ezt hátránynak kell feljegyeznem ennél a játéknál, de mivel sokkal több izgalom egyébként sem ért engem, a szubjektív felszínességem könnyedén utat tudott törni. Ami viszont objektíven előnye a Valor-nak a Rage-el szemben, hogy itt jóval több bajnokra tehetünk szert.
Izgalom ide vagy oda, ettől függetlenül át tudom érezni az ilyesféle játékok vonzerőjét. A prezentáció határeset, embereink menedzselése könnyedén érthető és összerakni a bő választékból a tökéletes csapatot, széjjel verni a legcsúnyább főellenségeket jó érzés. Szerintem a Rage jobb, de ... ne hallgassatok rám. Én csupán egy vén, csőlátású majom vagyok, ahogyan ezt a Girl Cafe Gun kommentszekciójában helyesen megállapította a nagyrabecsült közönség.
A Valor Legends: Eternity letöltése itt: Google Play | iOS App Store
