Ha az alkotás keletről érkezik, akkor nekem mindig felcsillannak a szemeim. Ők aztán tudnak fogamra való külsőt és nevetségesen érdekes sztorit rittyenteni egy játéknak, ott Japánban. A nevetségesen érdekes azt jelenti, hogy érteni nem feltétlenül fogjuk, de szórakoztató lesz, úgy-ahogy. Aztán kiderül, hogy kínai alkotásról van szó, és azonnal elfog a szomorúság. Nekik sajnálatos módon ritkán sikerül minőségi gatcha-játékot alkotniuk, és ezt a mai játékunkkal is meg kellett tapasztalnom.
Legalábbis úgy vélem, hogy a Westward Journey Restarts egy kínai munka, ugyanis a letöltő oldalkon nem fogunk feltétlenül egyértelmű konklúzióra jutni. A Google Play szerint az Abjuice nevű csapat csinálta eme programot, az Apple áruházában pedig a Guangdong Q-Dazzle Network, mely egy kínai cég. Némi kutakodás után az is kiderült, hogy az Abjuice egy platform, aminek a segítségével különféle játékokat lehet készíteni, úgyhogy én inkább az Almáéknak hiszek.
A felvezetőből kiindulva, gondolom kitaláltátok már, hogy nem volt túlságosan jó élményem a tesztelés során. Nem is az a baj, hogy egy borzalmas játékról lenne szó, mert nem az, csupán a hanyagság és a géniusz önellentmondásos találkozása alaposan felkavarta érzékeny lelki világomat. Fantasztikus átvezető videók vannak, mobilviszonylathoz mérten, és a prezentáció en bloc tetszetős, melyet egy rendkívül komplikált és sokrétű a játékmenet egészít ki.
És mégis negatív az egész élmény. No, de lássuk az elejéről. Némi bevezető mesélés után ki kell választanunk, hogy női vagy férfi karaktert szeretnénk indítani. Ez a szereplő állandóan ott fog figyelni a csapatunkban, legfeljebb öt másik társsal együtt. A főhős egy fizikai sebző karakter, ha jól sejtem, bár a típusa nincs olyan egyértelműen feltűntetve, mint a többi karakteré.
Ahogyan szert tesztünk újabb emberkékre, mitológiai humanoidokra, úgy fogjuk tudni szépen színesen felépíteni a csapatunkat. Nem árt, ha van egy tank, egy fizikai sebző, egy mágikus sebző, egy kontroller, egy gyógyító és egy támogató harcosunk. Csupán azért, mert több fajta nincs, ám, mivel a főszereplő egy helyet már elfoglal, rajtunk áll, melyik tisztséget ejtjük a kedvéért. De persze akármilyen felállást is kipróbálhatunk, az okosan felépített csapat akkor fontos, ha az erőszint az ellenféléhez hasonló mértékű.
A harcok automatikusan zajlanak le, még a szuperképességeket is a mesterséges okosság használja. Nekünk csupán moziznunk kell és utána besöpörni a jutalmat. A sztori teljes mértékben inkoherens, mely nem csak a zavaros mesélésből fakad, hanem abból is, hogy az angol fordítás helyenként rendkívül csapnivaló. Illetve a hangulat is néha ide-oda csapong, teljesen felborítva néhány szereplő személyiségét.
Sebaj, a játékos ne a történettel foglalkozzon, hanem a fejlesztéssel. Hát abból aztán van egy rakás. Emberkéinket ginseng segítségével, a rájuk aggatott felszerelést pénzzel és fából készült harangocskákkal tudjuk szintezni. Van nekik Áttörés szintjük is, melyeket specifikus karakter "level" után kell növelni, különben nem tudjuk szerencsétleneket tovább fejleszteni. Specifikus hősök egymással és tárgyakkal is kiépíthetnek kapcsolati szintet, mely speciális támadásnak ad lehetőséget, ha együtt van a két ember a csapatban.
A főszereplőnek még a ritkaságát is növelhetjük (van zöld, kék, lila, sárga és piros, a tipikus színek), illetve, ha különleges mérföldköveket érünk el, akkor még titulust is aggathatunk magunkra, harci bónuszokért. Bár ez csak egy bizonyos ideig él, ami szerintem egy irgalmatlan sületlenség.
Minden fejlesztés és bónusz a már fent említett erőszintté áll össze, mely egy szám (megdöbbentő, tudom). Ez mutatja, hogy milyen ütős a csapatunk és így el tudjuk dönteni, hogy PvP-ben neki akarunk menni egy ellenfélnek vagy inkább majd később nagyi. PvE-ben kénytelenek leszünk, sok esetben, a végeredményét lesni egy összecsapásnak, ugyanis ott nem mindig írja ki a másik bandának az értéket a rendszer.
Rengeteg játékmód vár ránk a megszokott kampányon és a nyersanyag-gyűjtögető pályákon kívül is. Számos különféle tematikájú kihívás nyílik meg, ahogyan lépjük a szinteket, ami szép és jó, de majdnem mindegyik ugyanarra megy ki: vagy harcolni kell, vagy mezőről mezőre lépdelni, és bezsebelni a rengeteg jutalmat. Céhhez is csatlakozhatunk még több opcióért, illetve a PvP létrát is megmászhatjuk. Hát nem csodálatos?
Nem igazán, ugyanis az egészet kiismerni egy herkulesi kihívás. A sztorit nem értjük, megesik, azonban elég nehézkes megőrizni a lelkesedést, ha a fejlesztés is úgy történik, hogy nyomkodom a gombokat és reménykedem benne, hogy jól csinálom. Bele lehet jönni, nem tagadom, azonban mindig ott lebeg a nagy kérdés, hogy kibírjuk-e addig, vagy hamarabb kivágjuk-e a telefonunkat az ablakon? Már a nyitó képernyő tele van opciókkal, melyhez fel-feldobál a rendszer még több reklámot, "kihagyhatatlan" ajánlatot, vagy/és jutalom borítékot azzal az üzenettel, hogy NYISSAD MÁN KI!!!
Pedig a prezentáció egész elfogadható, a karakterek szépek ráadásul sokan is vannak; relatíve. Viszont a hanyagság befigyel nem csak a fordításban és a történetben, de a szövegelhelyezésben (kilógnak szavak a helyükről), az ikonok logisztikájában (ajánlatikon a legrosszabb helyen rázza magát és még csak el sem tudom húzni), illetve bug-ok is előfordulhatnak. Potenciálisan jó játék, amit a rossz kivitelezés és az agresszív marketing sikeresen felrúgott.
A Westward Journey Restarts letöltése itt: Google Play | iOS App Store