Ez több mint húsz éve volt; azóta sok minden változott. Például az is, hogy lakásom hűvösében nem szólhat már senki sem bele, ha rám tör az állathiány, úgyhogy végre megtörtem az éveken át gyűlő jeget. Nyúlimádatomat már ismeri mindenki egy húsvéti cikk révén, melynek megírása átlökött a holtponton, és örökbe fogadtam egy kiscicát. Aztán még egyet. Aztán még egyet. Utána mondjuk vissza kellett adnom az egyiket, de így is maradt kettő. És mindezt Neilo legújabb kisállat szimulátorában követtem el, a With My Cat-ben.
Elnézést kérek a dupla csavarért, de igazi állat csak azután jöhet, miután sikerült bebizonyítanom, hogy egy digitálisra is tudok megfelelően vigyázni. Jogos lehet a kérdés, hogy miért nem a készítők korábbi, ehhez hasonlító alkotásával, a With My Dog-gal, kezdtem magamat állatnevelésre... nevelni? Nos, nem vagyok annyira oda a kutyákért.
Azonban a két játék nagyon hasonlít egymásra. Igazából két különböző verzióját látjuk ugyanannak az alkotásnak, csak itt most cicák vannak kutyusok helyett; mintha egy furcsa Pokémon-os páros játékkal lenne dolgunk. Ebből az következik, hogy aki játszott már az előzővel, azt itt nem fogja semmiféle meglepetés érni. Ez nem hangzik túl jól, ám ne írjuk le ennyivel mai játékunk, mely ráadásul ingyen beszerezhető.
A With My Cat macskakölykök körül forog, így kezdésnél, miután választottunk egyet az elérhető két lehetőség közül (fiú vagy lány, hosszú vagy rövid farok), bele is csöppenünk otthonunk igencsak kopár falai közé. Cicánkat etethetjük, itathatjuk, tisztíthatjuk, játszhatunk vele és öltöztetgethetjük. Ezen utóbbi gondolom minden macskatulajdonosnak a legfőbb álma, hisz Cirmitől a valóságban inkább karmolászásra és harapdálásra (a "tévedésből" az ágyunkban hagyott salakanyagról nem is beszélve) lehet számítani, ha megpróbáljuk szerencsétlent ruhákba bújtatni.
A játéklehetőségek kimerülnek a simizésben, a labdázásban és a macskapálca piszkálásában. Négy mérce mutatja, hogy mennyire szükségeli a törődést a kisállatunk. Ezek valós időben mennek le, így lehet, Müzli igencsak zabos lesz (heh), ha reggel meglátogatjuk miután este elfeledkeztünk róla, és szegénynek az etetőtálja üresen maradt. Nem tudom, mi történik, ha nullára esik az éhség vagy a szomjúság, a szívem nem engedte, hogy túl sokáig egyedül hagyjam szőrmókomat.
Ezeken kívül elvihetjük sétálni állatkánk, illetve bújócskázni is lehet vele, bár ez olyankor következik be, mikor némi szünet után látogatjuk meg újra őt. Ilyenkor a szobában valahol "elrejtőzött" a cica, és a kamera húzogatásával kell megtalálnunk (ezt legrosszabb esetben is 5 másodperc alatt teljesíteni lehet). Ezután pedig videóra vehetjük, vagy lefényképezhetjük, ahogyan aranyosan ücsörög egy dobozban, az ágyában, egy polcon vagy ahogy épp szunyókál a szoba egyik sarkában.
A séta magáért beszél: egy kültéri részre libbenünk ki, cicástul, ahol egy bizonyos méterszámot kell megtennünk, miközben macskamenta hajtást keresgél Sziamiaú, nagyobb köveken megpihenve, hisz egy cica halálos ellensége a napon történő szundítás. Ez a menta arra jó, hogy bizonyos berendezési tárgyakra helyezve egy ideig jobban preferálja az ottlétet állatunk. Ez olyankor érdekes, mikor csak nézni és gyönyörködni akarunk benne, illetve meglesni, hogy a különböző bútorokon milyen szívmelengetően aranyos dolgot fog csinálni.
Ahogyan foglalkozunk a szőrgolyóval, úgy nő a kapcsolati szint kettőnk között, mely minél nagyobb, annál több dolog válik elérhetővé a boltban. A táp, a játékok és a ruházatok mellett bútorokat is vehetünk, belső dekorációt változtathatunk, így meglepően színes szobát tudunk kedvencünknek varázsolni. Pénz és különféle jegyek, melyek az érdekesebb dolgokhoz kellenek, állandóan gyűlnek, ha bármily módon foglalkozunk a macsekkal. Nincs prémium fizetőeszköz, azonban néhány exkluzív cucchoz igazi pénzt kell majd kiadnunk, de legalább nem tolja az arcunkba a játék az ajánlatait.
Ahogy elérünk bizonyos mérföldköveket, úgy pecséteket is kapunk, melyek a profil szintünket növelik. Szintünk növekedése elérhetővé teszi, hogy egyre több cicát is örökbe fogadhassunk. Összesen négy fajtából lehet válogatni (egyelőre), több bundaszínben, és egyszerre maximum három cirmos lehet házunkban, a többit cicahotelbe adhatjuk be, vagy elajándékozhatjuk őket. Végezetül pedig állatkánk meg is jelenhet saját otthonunkban is, a való világban.
Vagyis, mint ahogyan a With My Dog-ban, itt is előkerül az AR lehetősége, de csak ha "házon kívül" vagyunk. Mondjuk nálam a konyha is már annak számított. Ezt a funkciót aktiválva megjelenik szőrmókunk az adott helyen, talajszinten, és igazán "csodálatos" fényképeket készíthetünk róla. Kár, hogy nem igazán működik ez az implementáció, és csak úgy ráteszi a környezetre a rendszer szerencsétlen állatot, nem foglalkozva potenciális akadályokkal, mint egy szék, vagy egy fa. Sajnos eléggé irreálisan fest a dolog, de legalább egy járókelő visítva nevetett ki, mikor közöltem vele, hogy épp cicámat sétáltatom.
És ennyi. Sajnálatos módon a With My Cat nem igazán nyújt hosszútávon lekötő játékmenetet. A móka kimerül a labdázásban (ahol cicusunk néha a semmire ugrik rá, miközben a labda közelében sincs), a cicabotban (magas grafikai beállításoknál a lag bosszantó lehet), és a simogatásban, illetve a kefével való tisztítás, az öltöztetés, a monoton séták és a gyenge AR megvalósítás sem teszik igazán lekötővé eme alkotást. Ráadásul bújócskánál a rendszer csak akkor menti el az imádott kis vadalmánkról készített képeket, videókat, ha végignézünk reklámokat.
Azonban nem tudom nem szeretni ezt a játékot. A cicák megvalósítása, még ha távol is áll a valósághűtől, eléri azt, amit el szeretne: elragadja a szívem és nem bírok egy napot kibírni, hogy ne látogassam meg a kiscicám. Fura arcot vág, ha simogatom, szoknya és fullcap van rajta, farka is mindig ugyanabba az irányba áll, de ő az enyém és mindig együtt fogunk maradni. Most... miért vegyem fel azt a kényszerzubbonyt?
A With My Cat letöltése itt: Google Play | iOS App Store