Elérkezett az utolsó fejezetéhez a Szösszenetek-Gargaméta-Életéből-Mely-Talán-Érdekelhet-Valakit című műsorunk. Szórakoztató volt, legalábbis számomra; rengeteg kalandot megéltem, olyanokat is, melyeket a hátam közepére kívántam, de egy "sztár" élete egyszer fent, egyszer lent. Inkább lent. Tehát hullócsillag.
Az érkezésnél és a befejezésnél nagyot kell landolni, ezt mondják a profik. Azt nem tudom, hogy a legelső biztos lábakon megálló írásom szerénynek indult, mostanra szép naggyá nőtt portálunkon (Crash Bandicoot: On The Run) mekkorát szólt, épp nyaralni voltam (jah, persze, áprilisban, mi?), azonban az biztos, hogy mai tesztünk alanya... jó, hát valószínű, ez sem fog nagy hangot maga után hagyni, lévén, hogy egy barátságos, békés étteremmenedzselő alkotásról van szó.
A Hungry Hearts Diner nem egy új cím a mobiljátékos világban, már két epizódon vannak túl a készítők (Gagex), és mivel mindkettő pozitív értékeléseket kapott, ezért a legújabb részhez, a Hungry Hearts Diner Neo-hoz, nagy reményekkel ültem le. A végeredmény kétes lett, sajnálatos módon, de inkább a pozitív irányban, ugyanis nem egy végtelen, pályáról pályára haladó játékot kaptunk, ahol előbb-utóbb megakadunk és az ismétlés átkába futunk bele, hanem egy narratívával felvértezett, nyugodalmas játékról van szó.
Különböző mérföldköveket is el lehet érni, melyekért pénz jár.
Az 1970-es évek Japánjában találjuk magunkat, ahol egy kis étteremben kezdődik a történet. Ennek tulajdonosa egy néni, kit egy fiatal segítő, Sue, támogat. Feladatunk a bejövő vendégeknek étket adni, azonban, alapjáraton, egy vendégnek sincs kívánsága.
Ő abból fog válogatni, amit kiteszünk elé. A fizetés attól függ, mennyit és milyen minőségűt evett a kuncsaft, úgyhogy igen, a mi kezünkben a döntés, hogy milyen kaját tolunk az orruk elé, de ezt taktikusan érdemes csinálni (bővebben erről lentebb).
Nincs igazából időlimit sem, nem fog idegbajt kapni valaki, ha nem jelenik meg időben a kaja, hanem türelmesen kivárnak a vendégek, bár ennek az a hátulütője, hogy beállhat a sor és így lecsökken a bejövő pénz. Számos tradicionális japán étek közül válogathatunk, feltéve, ha elérhetővé tettük őket.
Jól jegyezzétek meg gyerekek, Buddha mindent (is) tud.
Minden készítménynek van egy előkövetelménye; általában egy másik fogás, vagy több, melyek magas szinten vannak. Úgy tudjuk a szintjét növelni egy menüopciónak, hogy újra és újra elkészítjük azt.
Az ételek kategóriákba vannak rendezve: csinálhatunk rizsféléket (rizslabdák, curry-s, vagy sült rizs), sülteket (sült hal, krokett, pirítós?), kiegészítő fogásokat (tofu, natto, uborkamix), leveseket (miso, nameko, kenchin (gúgli a barátotok)), italokat (víz!!!!!, zöld tea, jegeskávé) és desszerteket (ebből egyelőre csupán egy van (dango)). Remélhetőleg lesznek majd frissítések, melyekkel kiegészülnek ezen opciók, mert a felhozatal igencsak szerény.
Első nekifutásra csupán egy asztallal és egy felszolgálópulttal kezdünk; ez így nem járja, úgyhogy hamar el kell látogatni a fejlesztések menüpontjához, ahol új asztalokat, hosszabb pultot, illetve sok más hasznos kiegészítőt is tudunk venni, megnövelve az étterem szépségét, a vendégek jövésének, menésének és étkezésének a gyorsaságát, no meg adakozásuknak a mennyiségét is.
A szövegbuborék mutatja, éppen mit kíván a vendég. Nincs időlimit, ráérünk egész nap.
Azonban a vevők nem csak egyszerű npc-k, hanem bizony összetett lelkek, akik speciális kívánságokkal és kedvenc fogásokkal is rendelkezhetnek. Vendégfajtából sincs, egyelőre, túl sok, azonban mindegyiket megnézhetjük egy külön menüben, hogy felmérjük, mit kedvelnek. Ha van az általuk szeretett ételekből, akkor olyat fognak kérni és plusz pénzt hagynak maguk után, szóval megéri ezeket fejben tartani, és stratégikusan főzni. Majd ezek után el is beszélgethetünk velük.
Mindegyik látogatónak van egy története, és ahogy haladunk a játékban, úgy derülnek ki... érdekes dolgok. Ugyan a játéknak alacsony a korhatára, bele fogunk botlani meglepő témákba, melyek sokkal többet sejtetnek, mint, amit elmondanak. Például kiderül, hogy az egyik hölgyvendég tizenhét éves, egy gyárban dolgozik és terhes.
A túlsúlyos dokiról azt tudjuk meg, hogy egy bizonyos szórakoztató nőt frekventál egy bárban, aki egyébként úgyszintén a vendégünk, a főhősnőnk pedig olyan titkos szokásokkal rendelkezik, mint a pizsama nélküli alvás, amit nyitott ajtó mellett tesz, miközben üvöltve horkol.
A nehezen összekuporgatott pénzt fejlesztésekre, és bonyolult receptekre érdemes költeni...
És ez... rettenetesen életszagú. A megkérdőjelezhető témák tökéletesen tükrözik a fejlődő társadalom furcsaságait, hisz mégiscsak a hetvenes évek Japánjáról van szó. Nagyon is elképzelhető, hogy az akkori sztenderdekbe, valószínű, belefértek ezek az érdekes részletek, és minden tiszteletem a készítőknek, hogy ezt belefűzték a játékukba. Nagyon tetszik, továbbá az is, hogy a vendégek megnyílnak a nagymamás öregasszonynak és a csinos, fiatal segédjének, hisz egy ilyen barátságos étteremben, mint egy jó kurtizán társaságában, az ember nyelve nagyon könnyen feloldódik.
A vendégek kérhetnek speciális fogásokat is egy-egy dialógus alkalmával, úgyhogy ezekre már csak emiatt is érdemes odafigyelni, azon kívül, hogy szórakoztatóak. A telefonos rendelések is kis sztoripillanatokat vonhatnak maguk után, feltéve, hogy eltaláljuk a megrendelő óhaját, amit nem mindig közöl egyértelműen. Persze vissza is lehet utasítani, ha épp nincs még "megtanulva" az általuk kért fogás, minden negatív hatás nélkül.
Egy érdekes, aranyos, nyugodalmas alkotás a Gagex legújabb üdvöskéje, mely ugyan energiarendszerrel rendelkezik, ettől függetlenül sokáig el tudtam menni anélkül, hogy kényszeredett szünetet kellett volna tartanom. A tökéletes képet azonban a reklámok törik szét, melyek minden pillanatban ott kukkolnak a képernyő aljában, csináljunk akármit is (a kedvetekért levagdostam mindegyiket, nehogy véletlenül letöltsétek az Idle Huntress-t (melynek egyetlen vonzerője a mellekben rejlik... hmm még keresem a bajt ezzel...)).
... például a narancslé egy komplikált italnak számít... aham... akkoriban biztos nem voltak éles ollók a dobozok felnyitására.
Ezek a hirdetés-bannerek elfogadhatóak lennének, ha nem lennének a menüsor alatt közvetlenül és nem nyomnék rájuk véletlenül, miközben reflexből csapkodok az ujjaimmal, mert mondjuk felpörög a játékmenet egy-két pillanat erejéig. Továbbá felugró reklámokkal is van dolgunk, melyek váratlanul támadnak, miközben a vendégekkel foglalkozunk, és így tévedésből rányomhatunk a hirdetett játék letöltésére.
Ez talán a legundorítóbb reklámos szokás, ami miatt csupán ajánlani tudom a Hungry Hearts Diner Neo-t, nem pedig "mindenképp tessék kipróbálni" jelzővel látom el. Szomorú, de végső soron egy ingyenes játékról van szó; valahogyan nekik is pénzt kell csinálniuk.
Megtiszteltetés volt és egy élmény, hogy hosszú hónapokon keresztül heti kétszer összeülhettünk így, ti és én, és változatos helyesírási hibákkal traktálhattalak benneteket. A május negyedike legyen veletek.
A Hungry Hearts Diner Neo letöltése itt: Google Play | iOS App Store
