Ugyanaz a trutymó, másmilyen nap. Avagy ahogyan a művelt délkínai mondaná: same crap, different day (hisz a művelt délkínai virtuóz módon forgatja az angol szavakat). Ez annyit tesz, a mi viszonylatunkban, hogy már megint egy olyan játék került az orrom elé, amit ezerszer láttunk. Csak most Walking Dead-es témával van megspékelve.
A The Walking Dead: All Stars tulajdonképpen megyezik, szinte minden viszonylatban, a nemrég tesztelt Among Gods-zal. A legnagyobb különbség, hogy nem istenekkel történik a majrézás, hanem a Walking Dead sorozat szereplőivel. Ebből kifolyólag, szerény véleményem szerint, egyedül a szóban forgó széria rajongói fogják igazán értékelni eme mókát, ám ki tudja, meddig, lévén, hogy igencsak repetitív az alapvető játékmenet.
Valami történet is van a kampányban, de nem könnyű követni, mivel In Medias Res indít a szereplők szempontjából, és a legnagyobb részét a minimális dialógusoknak túlélők keresgélése teszi ki. Bár azt belátom, hogy rengeteg pálya van a sztori módban. Huszonöt-harminc kihívás vár egy epizódban a kalandorokra és majdnem ugyanennyi epizód figyel a nagytérképen, úgyhogy anyagból nem fogunk egyhamar kifogyni; türelemből viszont már annál inkább.
Aktiválom a vértermelő csapdakártyám. És lőn, vér. Hát nem csodálatos?
Ugyanis mindegyik megmérettetés ugyanúgy néz ki. Össze kell állítani egy öt fős csapatot, majd le kell csapni az ellenfeles bandát. A támadások maguktól történnek, egyedül a speciális képességeket kell manuálisan használni (bár ezt is lehet automatizálni), mint ahogyan azt már megszokhattuk. Az érdekesebb rész a karaktereknél van, ugyanis eléggé sok fajtájú közül válogathatunk, és itt nem csak az osztályukra, hanem a típusukra is gondolok.
Egy emberke lehet tank, közelharcos, távolharcos vagy támogató, illetve a főattribútumuk is kiemelésre kerül (erő- intelligencia- vagy reflexalapú szereplőkről van-e szó), bár ezen utóbbi leginkább csak a "labirintusos" részeknél (Supply Run) kerül elő, ahol a bónuszok specifikus hőstípusokra érvényesek. Ezeken kívül a karakterek hovatartozása is fontos (Overseer, Warlord, Neutral, Predator, Ally, Bystander), ugyanis több ugyanolyan helyről érkező szereplő jelenléte a csapatban plusszal jár.
Ha összeszedünk egy "szettbe" tartozó hősöket, akkor bónuszokat kaphatnak.
Őszinte leszek, a TV sorozat jónéhány évadján kívül nem igazán ástam bele magam a Walking Dead világába, így az elérhető karakterek nagyrésze teljesen idegen volt számomra. Emiatt nem tudok sokat mondani arról, hogy autentikusan lettek-e reprezentálva ebben a játékban, de az biztos, hogy a több, mint ötven ember igencsak esztétikusan lett megalkotva.
Mai tesztünk alanya tizenhat pluszos besorolással van ellátva, annak ellenére, hogy a hölgyek alaposan fel vannak itt öltözve, de ez talán érthető is, hisz a látványos vérfürdő elengedhetetlen egy Walking Dead alkotásban, és a készítők nem okoztak csalódást ezen a téren. Talán ez az egyetlen igazán kiemelkedő része a játéknak, sajnos. Minden más az ismerős lesz azoknak, akik játszottak a már fent említett istenes játékkal, illetve a többi Rage of Destiny-klónnal.
Túl sok fejlesztési lehetőségre ne számítsunk.
Hogyan is néz mindez ki, ha mégsem találkoztunk volna ezzel a struktúrával? Nos, karaktereink nem fejlődnek harcolással, szintezésükre nyersanyagot kell költenünk, illetve a ládákból kihúzott ugyanolyan nevű, avagy ritkaságú emberkék feláldozásával lehet szereplőink saját ritkaságát emelni. Tárgyakat is aggathatunk rájuk, illetve képzettségeiket is növelhetjük, bár meglepő módon ennyiben ki is merülnek a fejlődési lehetőségek.
Játékopcióból sincs túl sok, a kampányon kívül. A már említett Supply Run a labirintusos mód, ahol mezőről mezőre lépünk és szedünk fel ideiglenesen új szereplőket, bónuszokat és hadakozunk egyre erősödő csapatokkal. Ez egy naponta frissülő, három emeletes kihívás, mely eléggé könnyen teljesíthető. Ennek van egy időszakos változta is, mely a Basement Search nevet kapta, és technikailag nem különbözik az előbbitől.
Fent a forgótár mutatja, mennyi megegyező frakciójú karakter van a csapatunkban.
A Frontier a PvP lehetőség, a Camp Defense a majdnem végtelen toronymászós részleg, a Dispatch pedig az a mód, ahol elküldhetjük emberkéinket mindenféle küldetésre, hogy egy bizonyos idő után visszatérjenek jutalommal. Céhhez is csatlakozhatunk, mely ugyancsak biztosít többek között egy naponta frissülő kihívást, mely igazából csak annyira kihívás, mint a kijelzőnk céltalan nyomkodása: vagyis nem igazán.
Rengeteg jutalom várja a botor kalandorokat, bár gondolom, ez sem lep meg senkit. A naponta megújuló küldetéslistán kívül vannak mérföldkövek, főmissziók, illetve hetente újraforgatott célok, ráadásul különféle események is hozzájárulnak ahhoz, hogy mindenki meg tudja szívni magát nyersanyaggal, karakterekkel és tárgyakkal az első pár játékkal töltött napjában. Aztán persze, kissé alábbhagy a móka.
A labirintusozás igazából lép-a-következő-mezőre: a játék. Izgi.
Amint kitakarítottuk a legtöbb kezdőknek fenntartott jutalom-lehetőséget, és beleütköztünk a kampány nagy akadályaiba (hisz ott néha ugrásszerűen emelkedik a nehézségi szint), akkor a játék abból fog állni, hogy kifacsarjuk a minimális napi lehetőségekből a legtöbb nyersanyagot, fejlesztünk, ahogy tudunk, majd reménykedünk, hogy a következő egy-két kampánypályát le tudjuk gyűrni így. Nem nevezném ezt izgalmas játékmenetnek.
Csupán ismételni tudom magam, így búcsúzóul: csakis a széria rajongói fognak bárminemű érdekeset is találni a The Walking Dead: All Stars-ban. Ha nem kenyerünk a széria, akkor köszönöm, hogy idáig túlélte a kedves olvasó eme írást, és melegen ajánlom a Telltale Games fantasztikus Walking Dead sorozatát, aminek csupán annyi problémája van, hogy nem sikerült tökéletesen átemelni a mobilos platformokra az irányítást. Sebaj, a PC-s verzióval még ennyi bajunk sem lesz.
A The Walking Dead: All Stars letöltése itt: Google Play | iOS App Store
